Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1978-04-01 / 4. szám
1978. április hó ERTESTTO 3. oldal az utolsó évben fenyegetett, mikor is csak egy feleletem volt az utolsó félévben s az sem kielégitő.. Kihívott ugyan többször is felelni, de valahogyan pont olyankor sohasem tudtam kielégitő választ adni. Már csak napok választottak el az év végétől, mikor utoljára mégegyszer kísérletet tett, ismét eredmény nélkül. Az óra után magához hivatott s röviden csak ennyit mondott. "Te mindig rendesen fizetted az újságokat és a missziót. Most az egyszer nem buktatlak meg, megkapod a jelest!" S meg is kaptam. Azt hiszem a testgyakorlás mellett ez volt az egyetlen jeles a bizonyítványomban. Kiima tanár urnák, ki az első évben tanította a latint, ^azt nem tudom elfelejteni, hogy^az egyik kérdésére helyesen megfelelően heigért öt deka cukorkát csak elméletben s nem gyakorlatban kaptam meg. Az oka valószínű gyenge agyagi helyzete lehetett, amit onnan következtetünk, hogy reggelenként gyakran láttuk az iskolánkhoz közel lévő Pesti Hirlap,híreket közlő táblái előtt böngészve a legújabb hireket avagy a hétvégeken ott ült szokott kávéházában, előtte a szokásos pohár viz s mig a viz tartott addig kiolvasta a kávéház ösz- szes újságjait. Ez volt a legkedvesebb időtöltése. Schmidt Alajos tanár ur számtant és néha fizikát tanított. Lojzi bácsi harcsa bajuszával, igen kedves,barátságos ember volt. Különösen élveztük, mikor nem sikerült a fizikai kísérlete s egy üvegre való higany szétfutott a padlón. Kétségbeesetten vakarta fejét, állandóan hangoztatva, hogy ő milyen nagy szamár, amit mi nagy lelkesedéssel hagytunk jóvá. Sok kísérteties eset történt a laboratóriumi órákon. Hol mind a nyolc csoport gumicsővel^ ellátott edényből folyt ki a viz, egyik a másik után s szegény feje azt se tudta hová szaladjon segiteni az árviz ellen, hol az elsötétített teremben folyó fénytani kísérleteknél kellett kapkodni a fejét a titokzatos gumi- szalaggall kilőtt papir bolygók elől, melyek csodálatosképen a világosságban nem mutatkoztak. Engem igen szeretett s egyszer ki is nyilatkoztatta. Szolgálati beosztásomban mindig megvártam mig bejön az osztályba s akkor kértem illedelmesen engedélyt, hogy kimehetek-e benedvesiteni a szivacsot a tábla letörlésére. Erre jegyezte meg ő. "Hát te ne mehetnél ki, hiszen te vagy az osztály külügyminisztere." De többször voltam belügyminiszter is, mikor az osztályban maradtam az órák közötti tiz perces szünetek alatt legtöbbször jogosan, mint szolgálatos, de olykor-olykor egy kis baráti pritekcióval jogtalanul is. Az első ilyen jogos bentmaradásom alkalmával történt, hogy mint kis elsős kilöktem az ajtón fiatal rajztanáromat, kit erőszakosan benyomulni aka- tó felsősnek néztem. Luttor Ignác tanárunk, röviden Náci, egyik legkedvesebb tanárommá vált. Hajzkezelőnek nevezett ki s igen büszke voltarám, mert nem dőlt betűkkel Írtam, ami nek ő, a zsinór irás feltalálója, nagy hive (A következő számunkban folytatjuk.) ***************** Márciusi számunkban Események - Évfordulók cim alatt II. István királyunk véletlen elirás következtében "kétszer halt meg". Először 113^* március 1.-én, Másodszor 1192. március A.-én. Az első dátum a helyes. Március á.-e III. István halálának napja és nem 1192, hanem 1172. Elnézést kérünk az elírásért. STIRLING GYÖRGY. SiP^e járjatok heza!Si Már régen esedékes volt az a cikk, mely néhány hete jelent meg a Katolikus Magyarok Vasárnapja első oldalán. Aktuálissá tették a cikk megírását azok a jelenségek, melyeknek az utóbi években s főleg hónapokban tanúi vagyunk. Már régen szükség lett volna erre a nyílt és egyenes állásfoglalásra, mely elsősorban a Vasárnap politikai hitvallását jelenti, de mellyel egyet kell értsünk valamennyien azok, akik magukat emigránsnak tartjuk. Dunai Ákos mindnyájunk nevében szólt, amikor a hazalátogatásokkal kapcsolatosan mondta el gondolatait, érzéseit.Bátran és félreérthetetlenül. Érdemes ennek a cikknek néhány mondatát ismertetni, elsősorban azok számára, akik netán nem olvasták volna azt. Érdemes egy pillanatra elgondolkozni az irás cime fölött. "Ne idézzétek Mindszentyt!" mondja a cim és menynyire igaza van! Mert sokan vannak köztünk, akik nem hagynak ki egy alkalmat sem, hogy ne idézzék az emigráció nagy halottját, hogy ne hivatkozzanak rá. De csak olyankor teszik ezt amikor az nekik megfelelő, nekik kellemes. Azt az intését például, amit szellemi végrendeletében örökül ránkhagyott, mint egyik legfontosabb megszívlelendő tanácsot, a legtöbben igyekeznek elfelejteni! a "Ne járjatok haza! " intelme ma már sokak számára elavult, mellőzendő.. Dunai Ákos ezeket mondja erről. "Pedig ez a mondat olyannyira jellemző rá - Mindszenty re olyannyira gondolkodásmódját tükrözi, hogy egyszerűen elválaszthatatlan az egyéniségétől. Mi, akik hisszük, hirdetjük és kiáltjuk, hogy ha Mindszenty József nem szent, akkor soha senki nem volt szent, tanításának ezt a fontos alapkövét nem engedhetjük feledésbe menni. Ma már nagyon kevesen vannak, akik a "Ne járjatok haza!" parancsot megtartják. Akik még 'őr zők a vártán', akinek lelkében még ég a láng" De Mindszenty József nem volt olyan merev, amilyennek sokan tartották őt. Ö hozzátette mindehhez: aki Édesanyja temetésére utazik haza, afölött természetesen senki sem fog pálcát tömi. De - folytatta kicsit ironikusan, a maga csendes humorával, mely mindig telibe talált! Sokan vannak, akiknek minden évben meghal az Édesanyjuk...És az ilyen, mindenféle ü- rüggyel hazautazgatókra bizony nem nézett jó szemmel Mindszenty József. S ebben nem áll egyedül. Sok szempont tehet érthetővé, indokolttá egy-egy alkalmi haza utazást: halaszthatatlanul fontos családi ü— gyek, bete^ szülők, rokonok meglátogatása,stb. Az ilyen látogatásokkal szemben Mindszenty József is elnéző volt és talán éppen Ő használta először azt a hasonlatot, hogy az ilyen látogatás olyan, mintha valaki kórházban, vagy börtönben keresi fel hozzátartozóját. A legtöbb hazajárót azonban nem ilyen indokok vezetik. Legtöbbjük - honvágy ürügye alatt - dicsekedni, a régi barátokat pukkasztani kuporgatja össze idekint a dollárokat és eszik inkább hónapokon át zsiroskenyeret, hogy évente hazamehessen megmutogatni; látjátok, mire vittem? Bécsben Mercedest bérel és azzal hajt haza a falujába, ahol a végén beragad a sárba és ökrökkel kell kihúzatni onnan, de annyi baj le
