Baltimore-i Értesítő, 1978 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1978-04-01 / 4. szám

1978. április hó ERTESTTO 3. oldal az utolsó évben fenyegetett, mikor is csak egy feleletem volt az utolsó félévben s az sem kielégitő.. Kihívott ugyan többször is fe­lelni, de valahogyan pont olyankor sohasem tudtam kielégitő választ adni. Már csak napok választottak el az év végétől, mikor utoljára mégegyszer kísérletet tett, ismét eredmény nélkül. Az óra után magához hivatott s rövi­den csak ennyit mondott. "Te mindig rendesen fizetted az újságokat és a missziót. Most az egyszer nem buktatlak meg, megkapod a jelest!" S meg is kaptam. Azt hiszem a testgyakorlás mellett ez volt az egyetlen jeles a bizonyít­ványomban. Kiima tanár urnák, ki az első évben taní­totta a latint, ^azt nem tudom elfelejteni, hogy^az egyik kérdésére helyesen megfelelően heigért öt deka cukorkát csak elméletben s nem gyakorlatban kaptam meg. Az oka valószínű gyenge agyagi helyzete lehetett, amit onnan következtetünk, hogy reggelenként gyakran lát­tuk az iskolánkhoz közel lévő Pesti Hirlap,hí­reket közlő táblái előtt böngészve a legújabb hireket avagy a hétvégeken ott ült szokott ká­véházában, előtte a szokásos pohár viz s mig a viz tartott addig kiolvasta a kávéház ösz- szes újságjait. Ez volt a legkedvesebb időtöl­tése. Schmidt Alajos tanár ur számtant és néha fizikát tanított. Lojzi bácsi harcsa bajuszá­val, igen kedves,barátságos ember volt. Külö­nösen élveztük, mikor nem sikerült a fizikai kísérlete s egy üvegre való higany szétfutott a padlón. Kétségbeesetten vakarta fejét, ál­landóan hangoztatva, hogy ő milyen nagy sza­már, amit mi nagy lelkesedéssel hagytunk jóvá. Sok kísérteties eset történt a laboratóriumi órákon. Hol mind a nyolc csoport gumicsővel^ ellátott edényből folyt ki a viz, egyik a má­sik után s szegény feje azt se tudta hová sza­ladjon segiteni az árviz ellen, hol az elsöté­tített teremben folyó fénytani kísérleteknél kellett kapkodni a fejét a titokzatos gumi- szalaggall kilőtt papir bolygók elől, melyek csodálatosképen a világosságban nem mutatkoz­tak. Engem igen szeretett s egyszer ki is nyi­latkoztatta. Szolgálati beosztásomban mindig megvártam mig bejön az osztályba s akkor kér­tem illedelmesen engedélyt, hogy kimehetek-e benedvesiteni a szivacsot a tábla letörlésére. Erre jegyezte meg ő. "Hát te ne mehetnél ki, hiszen te vagy az osztály külügyminisztere." De többször voltam belügyminiszter is, mi­kor az osztályban maradtam az órák közötti tiz perces szünetek alatt legtöbbször jogosan, mint szolgálatos, de olykor-olykor egy kis ba­ráti pritekcióval jogtalanul is. Az első ilyen jogos bentmaradásom alkalmával történt, hogy mint kis elsős kilöktem az ajtón fiatal rajztanáromat, kit erőszakosan benyomulni aka- tó felsősnek néztem. Luttor Ignác tanárunk, röviden Náci, egyik legkedvesebb tanárommá vált. Hajzkezelőnek nevezett ki s igen büszke voltarám, mert nem dőlt betűkkel Írtam, ami nek ő, a zsinór irás feltalálója, nagy hive (A következő számunkban folytatjuk.) ***************** Márciusi számunkban Események - Évfordulók cim alatt II. István királyunk véletlen elirás következtében "kétszer halt meg". Először 113^* március 1.-én, Másodszor 1192. március A.-én. Az első dátum a helyes. Március á.-e III. Ist­ván halálának napja és nem 1192, hanem 1172. Elnézést kérünk az elírásért. STIRLING GYÖRGY. SiP^e járjatok heza!Si Már régen esedékes volt az a cikk, mely néhány hete jelent meg a Katolikus Magyarok Vasárnapja első oldalán. Aktuálissá tették a cikk megírását azok a jelenségek, melyeknek az utóbi években s főleg hónapokban tanúi va­gyunk. Már régen szükség lett volna erre a nyílt és egyenes állásfoglalásra, mely első­sorban a Vasárnap politikai hitvallását jelen­ti, de mellyel egyet kell értsünk valamennyi­en azok, akik magukat emigránsnak tartjuk. Du­nai Ákos mindnyájunk nevében szólt, amikor a hazalátogatásokkal kapcsolatosan mondta el gondolatait, érzéseit.Bátran és félreérthetet­lenül. Érdemes ennek a cikknek néhány mondatát ismertetni, elsősorban azok számára, akik ne­tán nem olvasták volna azt. Érdemes egy pilla­natra elgondolkozni az irás cime fölött. "Ne idézzétek Mindszentyt!" mondja a cim és meny­nyire igaza van! Mert sokan vannak köztünk, akik nem hagynak ki egy alkalmat sem, hogy ne idézzék az emigráció nagy halottját, hogy ne hivatkozzanak rá. De csak olyankor teszik ezt amikor az nekik megfelelő, nekik kellemes. Azt az intését például, amit szellemi végren­deletében örökül ránkhagyott, mint egyik leg­fontosabb megszívlelendő tanácsot, a legtöb­ben igyekeznek elfelejteni! a "Ne járjatok ha­za! " intelme ma már sokak számára elavult, mellőzendő.. Dunai Ákos ezeket mondja erről. "Pedig ez a mondat olyannyira jellemző rá - Mindszenty re olyannyira gondolkodásmódját tükrözi, hogy egyszerűen elválaszthatatlan az egyénisé­gétől. Mi, akik hisszük, hirdetjük és kiáltjuk, hogy ha Mindszenty József nem szent, akkor so­ha senki nem volt szent, tanításának ezt a fon­tos alapkövét nem engedhetjük feledésbe menni. Ma már nagyon kevesen vannak, akik a "Ne járja­tok haza!" parancsot megtartják. Akik még 'őr zők a vártán', akinek lelkében még ég a láng" De Mindszenty József nem volt olyan merev, amilyennek sokan tartották őt. Ö hozzátette mindehhez: aki Édesanyja temetésére utazik ha­za, afölött természetesen senki sem fog pálcát tömi. De - folytatta kicsit ironikusan, a ma­ga csendes humorával, mely mindig telibe ta­lált! Sokan vannak, akiknek minden évben meg­hal az Édesanyjuk...És az ilyen, mindenféle ü- rüggyel hazautazgatókra bizony nem nézett jó szemmel Mindszenty József. S ebben nem áll egyedül. Sok szempont te­het érthetővé, indokolttá egy-egy alkalmi haza utazást: halaszthatatlanul fontos családi ü— gyek, bete^ szülők, rokonok meglátogatása,stb. Az ilyen látogatásokkal szemben Mindszenty Jó­zsef is elnéző volt és talán éppen Ő használta először azt a hasonlatot, hogy az ilyen látoga­tás olyan, mintha valaki kórházban, vagy bör­tönben keresi fel hozzátartozóját. A legtöbb hazajárót azonban nem ilyen indokok vezetik. Legtöbbjük - honvágy ürügye alatt - dicse­kedni, a régi barátokat pukkasztani kuporgatja össze idekint a dollárokat és eszik inkább hó­napokon át zsiroskenyeret, hogy évente hazame­hessen megmutogatni; látjátok, mire vittem? Bécsben Mercedest bérel és azzal hajt haza a falujába, ahol a végén beragad a sárba és ök­rökkel kell kihúzatni onnan, de annyi baj le­

Next

/
Oldalképek
Tartalom