Baltimore-i Értesítő, 1977 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1977-06-01 / 6. szám
8 Széchényi Könyvtárnak. Az egyiket Berta Kató, a másikat pedig fétjeura Sütő Ferenc irta, helyesebben tollba mondta, mert aláírásként csak cgy-egy keresztet találni. „£n Berta Kató, Bogáti Berta István lánya — kezdődik a kötelezvény — adom tudtára mindenkinek, akiknek illik, az levelemnek rendiben; Hogy mivel én is az halandóságnak lévén mintegy töredékeny cserép alája vétetett, az Sátánnak tüzes nyilaitól izgatottan estem az nagy Istennek törvényének megtörésében és kegyetlenül által hágásában, úgy mint paráznaságban..." A kötelezvényéből kiderül, hogy Berta Kató 1698. június 17-én megcsalta urát, aki azonban megbocsátott, ezért a hűtlen asszony fogadja; többé nem teszi, ha mégis, úgy halált érdemel. Sütő Ferenc pedig négy tanú aláírásával azt Ígéri: „Soha ezen erőtlenségét és fogyatékosságát szömére nem hányom..." Ha lókai ismeri e két kéziratot, bizonyára szép történetet kerekített volna belölel PeShea Sándor TISZTELT SZERKESZTŐ UR! Álmot láttam az éjszaka! Ugyesett az eset, hogy amikor nyugovóra tértem és elszenderedtem — azon nyomban házam tőszomszédságában levő tavacska partján az öreg fűzfa mögül szemléltem a gyűlést. Mert gyűlés zajlott a viz partján, a Kótya gos Maflaságokat Kuruttyoló Békák (KMKB-kák) társasága tanácskozott. Néhány kecskebéka, leveli béka és két-három csúf varangy kuruttyolt, breke- kézett, vartyogott a holdsugaras éjben. Figyelmemet leginkább egy elhizott, duplato- káju csúnya varangy keltette fel. Már sok csúfot láttam életemben, különösen mióta emigráns vagyok de ilyen rondát még soha. Es ez az ocsmány kreatúra egyszer sem mondta hogy kutykurutty. Kuty- kuty-kuty, hajtogatta szüntelen. A gyülésezők förtelmesen zajongtak, de annak a kövér duplatokás- nak a szakadatlan rut kuty-kuty-kutyulgatása mindent tulharsogott. Azután úgylátszik, valamiben megegyezhettek, mert nagyhirtelen mind elcsendesedett. Most egy kajlalábu nyamvadt kisebb béka szökkent elő és bumerángot hajitott a tavacska túlsó végében susogó kicsiny nádas irányába. A bumeráng zúgva szállt a nádas felé, de alighanem meggondolta magát, mert feleutján visszafordult és röptében elhajitóját meg azt a kövér varangyot alaposan kupán taszította... Jómagam felébredtem álmomból, a látottak miatt émelygő gyomorral. Még nem is hajnalodott de nem resteltem felkászálódni és leballagni a pohárszékhez. Ugyanis ha felháborodik a gyomrom, egy kupica kisüstivel szoktam lecsillapítani. Az orvosság bevétele után visszafeküdtem ágyamba és álomtalan nyugodt alvásra használtam fel az éjszaka maradékát. Reggelre kelve már kutya bajom sem volt. Ilyen körülmények között mást nem tehetvén, elváltam az ágytól. Borotválkozással, zuhanyozással, regeelizéssel és más efféle bolondsággal pocsékoltam el egy kis időt, azután még tettem-vet- tem egyet és mást, hogy a "béremet" megszolgáljam. Később azután megjött a levélhordó. Valódi postás volt, fütyköst sem hozott magával, igy szives fogadtatásban részesült. A rendes napi kolduló levelekkel és reklámokkal együtt két magyar sajtóterméket is kaptam. Belelapoztam az e- gyikbe és már olvasom is, ahogy oda nyomtatták, még pedig azt, hogy a Közös Magyar Külügyi Bi-^ zottság (KMKB) nyilatkozata. Hát ezt biztosan érdemes lesz alaposabban szemrevételezni, gondoltam. .. , Azt nyilatkozták, hogy ők bizony képtelenek megérteni azokat a szabadföldön élő magyarokat, akik a Brez3nyev meg a Kádár elvtárs uraktól kérik a Romániában élő magyarság rossz sorsának a megjavítását. És mivelhogy ők ezt nem értik azért a szabadföldi honfitársakat a legélesebben elitélik. Viszont én nem értettem, hogy miért csak a Romániában élő magyarságról nyilatkoztak és az erdélyi magyarokat meg sem emlitik, pedig a legtöbben mégis csak ott vannak. Eddig úgy gondoltam, ha van Erdélyi Bizottság, Erdélyi Világszövetség és Amerikai-Erdélyi Szövetség, akkor talán Erdély is van... Azt megértettem, hogy arról a csinytevésről nyilatkoznak, amelyet néhány szabadföldön élő magyar merészelt elkövetni, hogy az erdélyi magyarságon segíteni akarván, valami memorandumot küldtek a hazai és a szovjet komcsiknak és követeltek tőlük, hogy most már tartsák be a bekeszerzodesekben és Helsinkiben irt kötelességeiket. De hát mit kell ezen a legélesebben éli— telni? ^Hiszen egyszer az Ítélkező honfitársak ügyvezető titkára, akit úgy hivnak, hogy Gereben István, magának Geaucescunak irt levelet, sőt levelét önkiszolgáló alapon személyesen vitte el az oláh követségre. Ott huzamosabban elbeszélgetett az odavaló titkár elvtárssal és olyan jól össze- bratyiztak mint a pinty. A nagy barátság okából a móc titkár megígérte, hogy a levél legeslegkésőb- ben egy órán belül a nagy főnök, mármint Ceauces- cu elvtárs saját kezében lesz. Gereben ügy- és csővezető titkár urnák toronymagasan kiemelkedő diplomáciai sikeréről kenyeres pajtása Kutyuló Andris el is dicsekedett a nemrégiben felbukkant vázlatos mesemondó könyvében,igy az megcáfolhatatlan tény!.. Be kell vallanom azt az igazságot, hogy még egy-két körülményt nem értek ebből a tényálladék- ból. Nem értem miért van az úgy, ha ilyen dolgot egyes szabadföldön élő magyarok követnek el, akkor az a legélesebben elitélni való gonosztett. Bezzeg ha azt egy Gereben csinálja és ráadásul még kiadósán eltereferél a titkár elvtárssal, akkor az olyan dicsőséges cselekedet, hogy könyvben kell megörökíteni. Nem hívják az ilyesmit kettős mértéknek? Es ezekután most már azt sem értem, hogy mi is ez a Közös Magyar Külügyi Bizottság? Talán valami újabb fajta legfelsőbb itélőszék, amelynek az a feladata, hogy egyes szabadföldön élő magyarok felett pálcát törjön? Ahogy mindezeket végig gondoltam és elemezgettem magamban, gyomrom megintcsak háborogni kezdett, ezért tartósabb kisüstikurára kell visszavonulnom. Minek okából "zárom soraimat". Dr. Kollarits Béla Egyik ausztráliai olvasónk irjai Őszinte ro- konszenwel és ugyanakkor felháborodással olvastam Stirling György honfitársunkkal történt csúnya incidenst. Helyes volna, ha az emigráció minden magyarja értesülne arról, hogy kinek milyen kapcsolata van a hazai hatóságokkal, még akkor is, ha történetesen nincs vezető állásban. Ugyanakkor elcsodálkoztam azon, hogy a dolgok ilyen szenvedélyes meggondolatlanságba tudnak fajulni. Itt Sydnyben ilyesmi képtelenség volna. Nem a- zért, mert itt nincsenek olyanok, akik hazajáro- eatnak, sőt a helyi kommunista konzullal össze- jámak és még az április É-i nagy fogadási ünnepségeken is ott sündörögnek. Hanem azért, mert itt nincsenek Stirling Györgyök és Soós Józsefek. Az itteni magyarokat az érdek és butaság no meg a "begyulladás" vezeti. Sőt az un. "inteligens, úri” magyarság valami szánalmasan buta fanatizmust lát minden "szélsőséges jobboldallal" kapcsolatban. Ugyanakkor "antikommunista" nemzeti magatartást hirdetve, ennek keretében simán belefér mindenféle hazalátogatás, konzul barátság és hazulról hozott "szakemberek" működése. Ezért örömmel tölt el olvasva az ottani magyarság életerős küzdelméről. Nem hiszem, de mégis kívánom, hogy siker koronázza munkájukat. Dr. B. J.
