Baltimore-i Értesítő, 1977 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1977-06-01 / 6. szám
DR. DEZSŐ IMRE* BESZÉLJÜNK A PÉNZÜGYEKRŐL. Ami Andris bá' meséskönyvéből kimaradt Legutóbbi számunkban széljegyzeteket olvashattunk egy kiadványhoz - az egyszerűség kedvéért nevezzük szine után Sárga Füzetnek melyet az un. Szabadságharcos Világszövetség nevű emigrációs szervezet vezetői csupáncsak azért szerkesztettek jobb ügyhöz méltó buzgalommal, hogy önmagukat dicsérjék és “vázlatos történetükben" a legaprólékosabb részletességgel bebizonyítsák» húsz év a- latt egyedül ők ügyködtek a magyarságért s rajtuk kivül senki más! No és még egy célja volt ennek a Sárga Füzetnek» hogy_“cafolhatatlan tényekkel" adjanak választ az őket ilyen vagy olyan okból - jogosan - bírálóknak, akiket ők nemes egyszerűséggel "fizetett Kádár-ügynököknek, Moszkva pesti fullajtárjainak, rágalmazóknak és hazudozóknak" neveznek. Ez egyébként régi és bevált kommunista módszer» jól emlékszünk meg, hogy amikor a Rákosi-időkben valaki kritizálni merte a rendszert, arra rögtön rásütötték a "fasiszta nyugati ügynök" jelzőket, amivel a rendszer»a maga részéről le is zárta a vi-> tát. Sőt rendszerint a kritikát nyilvánító honpolgárt is» hosszabb-rövidebb időre, mint a rendszer ellenségét. Mint például jelen sorok Íróját is, jónéhány esztendőre... Ha ennek a szervezetnek, illetve öncsinálta mini-diktátor vezetőinek hatalmában állna, legszívesebben ők is börtönbe csuknák bírálóikat. Mivel hogylépten nyomon elárulják magukat, hogy demokráciáról beszélnek s közben diktatórikusán szeretnék uralni az egész magyar emigrációs közéletet. A bírálók "Kádár-ügynökökké" való kikiálltását - a "lefasiztázás" mintájára - is Rákosiéktól tanulták, ami nem is meglepő» a Szövetség vezetői közt nem egy hordott azokban az időkben piros tagkönyvecskét a zsebében, de legalább annyira "lojális" volt a Rákosi-rezsimmel, hogy a hajaszála sem görbült meg annakidején. Sőt közéleti működést is kifejthetett, amikor az ország tisztességesebbik része börtönben sínylődött. (Van-e a szervezet vezetői közt csak egyetlenegy is, aki a Rákosi-idők ben szembeszallt a rendszerrel es ezért börtönt szenvedett? Nem tudunk róla!) De térjünk vissza a Sárga Könyv "cáfolhatatlan tényeire" és lássuk» hogy is állunk ezekkel? Az előző számunkban megjelent cikk azt tette szóvá, ami nincs a füzetben, ami hiányzik belőle» ne vek, tények, események, dokumentumok. S ez máris kétséget támaszt az egész kiadvány hitelessége felől, ugyanis nyilvánvaló» a tények elhalgatása is a történtek elhalgatásának egy módja. Ugyan az mintha olyasmit Írunk le, ami nem felel meg a valóságnak. Tehát a hazugság egy neme... Üssük fel bárhol a Sárga Füzetet, bőven találhatunk benne példát a ferdítésre. De nyissuk ki a 17. oldalon és olvassuk el ott például azt a bekezdést, mely egyik legutolsó vezetőségi ülésükről szól. Itt olvashatjuk a következő néhány mondatot, melyeket kivonatosan, de betüszerinti pontossággal idézünk» "Szóbakerült a Szövetség vezetősége ellen egyre fokozodó gyalázkodó hadjárat is» az OIB elhatározta, hogy a támadottak ne válaszoljanak azokra a vádakra, melyek vagy pesti megbízásra, vagy egyéb kétes forrásból származnak." Es itt ebben a bekezdésben szerepel egy - gúnyosan! - idézőjelbe tett odavetett mondatocska "a nagy pénzekről", melyek pontatlan kezelésének kérdését ugyancsak feszegetik a "rágalmazó Kádárügynökök" és - Uram bocsá'! - nem átalnak elszámolást követelni az évek, évtizedek óta kezelt - és elkezelt - közpénzekről. Melyek az emigráció dollárjaiból gyűltek össze és nőttek az éveksorán tekintélyes summává. Ezt mindenki tudja egész ameri- kában, aki ismeri a Szabadságharcos Szövetség nagy üzleti érzékkel megáldott vezetőségi tagjainak tevékenykedését, báljait, rendezvényeit, ételfesztiváljait és jótékonycélu gyűjtéseit. És aki valamelyest is tud számolni s ráadásul hallott már a Szövetség csúcsvezetőinek utiszámláiról, telefonköltségeiről és egyéb nagyszabású anyagi manipulációiról. Nos ez egész Amerikában szóbeszég tárgya és egyre több oldalról jelentkeznek hangok, melyek nyílt és részletes elszámolást követelnek. Elvégre ahogy Amerikában minden adófizetőnek joga van megtudni» mire fordítják befizetett adóját, úgy az emigránsoknak is joguk van tudni» hogyan gazdálkodtak és gazdálkodnak azokkal a pénzekkel, melyeket ilyen vagy olyan címen, de legtöbbször 56. októberének jelszavával un. közcélokra kértek tőle. Mindenki tudja, aki ismeri az egyszeregyet, hogy az idézőjelbe tett "nagy pénzek" valóban lé- teznek s azok nem "Moszkva pesti fullajtárjainak^ agytekervényeiben születtek meg. S a Sárga Füzet mégis fölényesen ezzel a könnyed mondattal intézi el a kérdést» "ha lett volna pénzünk?.,." S aztán következik a már előbb idézett "döntés"» a kétes forrásokból (?) származó rágalmakra nem válaszolnak. Mert hiszen ez a legegyszerűbb! Erre egynémely demokratikus országban még a bíróság előtt is joga van a vádlottnak« nem köteles önmaga ellen vallani. De ettől még a vád nem olvad el. Ha pedig létezik és bebizonyítható, Ítéletet is lehet hozni, akár hajlandó beszélni a vádlott, akár nem... Szóval nem volt pénz?... És nincs is? Nincs semmi, amiről joggal várhatna elszámolást az emigráció? Engedtessek meg nekünk, hogy ezzel kapcsolatban csak egy-két - valóban - cáfolhatatlan tényt tegyünk le az emigráció asztalára - hogy a Szövetség nagyképü nyilatkozatának stílusával éljünk. Egy hivatalos szervezeti körlevél és egy magán levél (egykori pénztáros levele az elnökéhez) másolata fekszik előttem. Az előbbi 1971.-ben kelt, a másik még korábbi» 1967. május 5. a dátum. Lássuk előbb a körlevelet« a Magyar Szabadság- harcos Szövetség egyik alelnöke, bejelentéssel fordul Washington és környéke magyarságához, hogy a Szövetség nagyszabású parcellázási akcióba kezd. Az erre a célra kiszemelt terület West-Vir§iniá- ban, Berkeley Springs nevű fürdőhely közelében van és kb. 200 holdnyi. A felhívás közli a fizetési feltételeket, melyek az első 20 un. alapitó tag számára kedvezőbbek, mint a később jelentkezőké. Az alapitó tagok közt van természetesen Győ-^ rik Józsefné, a körlevél kibocsájtója és az akció intézője, valamint Gereben István, a "washingtoni iroda" vezetője, szövetségi társelnök és néhány közelebbi barátja és üzlettársa, mint pld. Dr. Rigler Richard hídépítő máltai lova^ és szintén szabadságharcos alelnök. (Ők megvalósították a_ teljes egyenlőséget, egyforma a rangjuk, mindhárman "szabadságharcos" alelnökök.) A teljesség kedvéért meg kell még jegyeznünk, hogy nem véletlenül esett Györikné választása erre a Washingtontól közel három órai hajtásra lévő helyre» a parcellázandó területtől néhány mérföldre, Berkeley Springs községben háza van a Győrik—családnak. De térjünk vissza a körlevélre« annak is e- gyetlen mondatára. A körirat közepetáján ezt a biztató mondatot olvashatjuk» "A Szabadságharcos Szövetség a washingtoni országos bálokból összegyűjtött összegből 10-12.ooo dollár beruházással járul a park felfejlesztéséhez, a jövőben pedig a további bálok, összejövetelek, stb. jövedelmével gyarapítja." Ez a körlevél, ez az őszinte elszólásnak is beillő nyilatkozat, mely alatt ott áll Győrik Józsefné aláírása, 1971-hen kelt! Tehát hat éve! A washingtoni un. országos szabadságharcos bálok a hatvanas évek közepetáján kezdődtek, tehát a körlevél keltéig nem lehetett több É-5 bálnál. És csak ezekből - a kiadások után megmaradt - akkora összeg, hogy abból 10-12,ooo dollárt lehetett for ditani saját birtokuk felfejlesztésére. Hogy a 9
