Baltimore-i Értesítő, 1976 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1976-06-01 / 6. szám
A trianoni szerződésről az egyik hazai - kommunista kiadású - lexikonban az alábbiakat olvashatjuk« "A Horthy-féle ellenforradalmi rendszer a trianoni szerződést aláirta. de egyúttal mindjárt a Trianon elleni propagandáti a szomszédos államok ellen irányuló területi követeléseket helyezte politikája középpontjába a kizsákmányolás és a kíméletlen osztályelnyomás elködösitésére." A fentiek kísérteties hasonlóságot mutatnak Dr. Pogány Andrásnak, az előbb idézett mondataival. De, még a kommunisták sem teszik, hogy "na- gyidai cigányok" jelzővel illessék a hazájukat szerető, s népüket féltő magyarokat.- Ismét felbukkant a Szentkorona neve az amerikai sajtóban! A WASHINGTON POST május 20-i számában, a rövid nemzetközi hirek között olvashattuk az alábbiakat« Lázár György magyar miniszterelnök kijelentet te, hogy az amerikai-magyar kapcsolatok fejlődésének legnagyobb akadálya, hogy az Egyesült Álla nők vonakodik visszaadni Szent István koronáját, melyet feltehetően Fort ;ínox-ban őriznek. A magyar kormány tehát újból és nyiltan felvetette a Szentkorona kérdését, sőt - mint azt eddig soha nem tette -, a két ország közeledésének legfőbb akadályaként jelölte meg azt. Vigyázzunk legyünk résen, nehogy Kissingerék még utoljára visszacsempésszék a Koronát a kommunista diktatu rának! A FOST hiréből nem tűnik ki, hol tette Lá zár György ezt a kijelentést, de az időpont miatt elképzelhető, hogy a most Washingtonba járt magyar küldöttség tárgyalásai tettek azt aktuálissá. Ez viszont azt jelentené, hogy a Szentkorona témája szóba került Washingtonban, de a magyar küldöttség nem kapott kielégítő választ. Talán bizhatunk az amerikai kormány eddigi határozott igéreteiban, de az óvatosság és az éberség mindenkép indokolt! (S.Gy.) SZERKESZTŐI ÜZENETEK G. Zoltánnak New York« Tli is olvastuk a Nemzetőrben, hogy a németországi szabadságharcos szervezet megváltoztatta nevét s elhagyta ciméből a "szabadsaß-harcos" szót. Kérdi, mit jelent ez': Önkritikát vaary önmacuk elhatárolását olyan szabadságharcos csoportulásoktól, melyek eddig is jogtalanul használták ezt a megjelölést és csak kompromitálták ezt a nevet. Nem tudunk Önnek biztos választ adni, mert mi is csak következtetésekre vagyunk utalva, Mégis az a gyanúnk, hogy elsősorban elhatárolásról van szó. Erre egyébként céloz is a névváltoztatást bejelentő közlemény, mondván: "magyar vonatkozásban is több cso- Dort sajátította ki a 'szabadságharcos' megjelölést." Hát ez bizony iey igaz, legalábbis részben. vert mi ne” tudunk több csoportról, csak e- gyetlen egyről, mely kisajátította és jogtalanul használja a szabadságharcos nevet. S ez a magát "agyar Szabadságharcos Világszövetségnek nevező csooortosulás. melynek tagjai közt egyetlen o- lyan nincs, akinek valami köze lenne 56-hoz. * *-"Villanykörte vs Michelangelo" leiigére« Kiváncsisagat, hogy ki az az emigracios vezető, aki Michelangelo Mózesénél egy villanykörtét többre értékel., sajnos nem elégíthetjük ki.^Nem tartanánk ugyanis ildomosnak, hogy az illető nevét a sajtó nyilvánosságára adjuk, mert ezzel végképp lejáratnánk az egész emigráció előtt. Ellenben magánlevélben szivesen megirjuk a kiváló szoborszakértő nevét, bárkinek, aki válaszbé- lyeggel ellátott borítékot mellékel kérdéséhez. * •- Kiss Imre N.Y.: önnek igaza van: Faludi György kiváló müforditó és nem kevésbé kiváló költő! Ezt valamennyien jól tudjuk, Ön is, mi is, mások is. Az a Stirling György is, akitől Ön Fa- ludit biráló sorokat számonkeri. Stirling György nem az általa is kiválónak tartott költőt és műfordítót birálta, ő kizárólag Faludi Györgynek, a kommunista pártfunkcionáriusnak egy jónehány évvel ezelőtt elkövetett - enyhén szólva - meggondolatlan cselekedetét tette szóvá, amit hitéhez hü katolikus Létére ha mint embernek meg is bocsáthat, de el nem felejthet. Stirling György kizárólag azért elevenítette fel ezt a régi esetet - a Prohászka-szobor ledöntését - hogy eszébe idézze azt egy olyan emigrációs vezetőnek, aki magát buzgó katolikusnak tartja, s mégis eltűrte, hogy a vezetése alatt álló politikai szervezet előadónak hivja meg és ünnepelje Faludit. Az a tény, hogy valaki kitűnő költő, még nem ad erkölcsi menlevelet a múltban elkövetett politikai vétkekre és ezt egy emigrációs politikai testület vezetőinek illene tudniok. Az emigrációban morálisan kényesebbeknek kell lennünk azokkal szemben, akiket példaként állítunk az ifjabb generáció elé: ehhez kevés, ha valaki jó költő vagy iró. Egész életével példát kell mutatnia. Igaz ugyan: ilyen alapon a fent említett emigrációs szervezet vezetői közül is ki kellene ebru- dálni néhányat. Akik még azt sem mondhatják el magukról, hogy legalább imi tudnak, mint Faludi, akinek például Villon-forditása valóban irodalmi érték. Dehát azt hisszük Ön is egyetért velünk abban, hogy ez is más, meg a szobordöntögetés is más... De nincs kétféle erkölcs: közéleti szereplőknek ezt jól meg kell tanulniok s bizony az ifjúkori politikai kilengések morális terhét egy ele- ten át cipelniük keli. Akár szélsőjobb, akár szélsőbal felé történtek ezek... * •- Többeknek« "Magyar végzet - 19ÁÁ.Okt.15. " cimü könyv még nyomdában van. Ahogy megjelenik a megrendeléseket azonnal továbbítjuk.------------ 1**- Washingtoni olvasoVik érdeklődésére a következő a válaszunk« az elmúlt evekben minden nagyobb emigrációs szervezet - igy az Amerikai Magyar Szövetség és a Szabadságharcos Szövetség is - elfogadott olyan elvi álláspontot, hogy vezetőségi tagja nem lehet olyan személy, aki hazai hivatalos szervekkel, hatóságokkal kapcsolatot keres és tárgyalásokat kezdeményez. Tavaly nyáron ugyan ilyen határozatot hozott a torontói magyar világkonferencia s ugyanazon év őszén a clevelandi Magyar Találkozó. Szekután - akárcsak Ön mi sem értjük, hogyan lehetséges az, hogy a Szabadságharcos Szövetség egyik szervezetében vezető szerepet - alelnöki tisztséget - tölt be egy olyan személy, aki rendszeresen hazajár és otthon kilincsel - amerikai magyar fiatalok hazai neveltetése ügyében. Kérdése indokolt« a kettő összeférhetetlen és a felelősség a Szabadságharcos Szövetség "double standard" mértékkel mérő vezetőségéé.
