Baltimore-i Értesítő, 1976 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1976-06-01 / 6. szám
Ebben a hónapban van Trianon évforduló ja«1920 junius k.-érit 56 esztendővel ezelőtt irta alá a magyar delegáció a francia királyok egykori pá- rizskömyéki palotájában azt a békeparancsot, melyet a győztes antanthatalmak diktáltak. A trianoni béke a történelmi és az etnikai elvek megcsúfolásával kegyetlenül megcsonkitotta az ezeréves Magyarországot« az ország elveszítette területének több mint 70 százalékát és lakosságának több mint 60 százalékát. Megfosztották iparvidékeitől, erdeitől, bányáitól, ásványi kincseitől. Ilyen arányú országcsonkitást még egyet nem ismer a világtörténelem. Az akkori magyar kormány, a béketárgyalásokra küldött magyar delegáció jóformán tehetetlen volt. Az ország egy vesztett háború, egy kommunista csőcselékuralom után ájultan hevert a győztesek lábainál, akik boszut szomjaztak. A magyar békeküldöttség mégis megpróbálta a lehetetlent. De hiába volt Apponyi Albert lenyűgöző ékesszólása és felkészültsége a magyar álláspont védelmére, az Ítéleten nem lehetett változtatni. A nemzet gyászbaborult. A trianoni békediktátum törvénybeiktatásának napga gyásznapként vonult be a megcsonkított ország eletébe. Nem egészen 27 év múlva követte Trianont a Párizsi béke. Jóváhagyta Trianon minden igazságtalanságát, sőt még meg is toldotta azt. A magyar kormány ekkor - Í9^7-ben sem tehetett mást, mint aláírta az eléjetett papirt. Az ország kivérezve szovjet megszállás alatt. De mégis észrevehető különbség volt a két "béketárgyalás", a két aláírás közt« Moszkva árnyékában Magyarországnak még arra sem lehetett joga, hogy megpróbálja érvényesíteni igazát. A szovjet politika érdekei szerint vállalnunk kellett Hitler utolsó szövetségesének szégyenteljes szerepét és az ezzel járó büntetést. Még gyászolnia sem volt szabad az országnak! S mig a hajdani Hitler-csatlósok közül többen területgyarapodással fejezték be a második világháborút, nekünk újra visszakellett adni a Trianonban már egyszer elrabolt Eszak-Erdélyt, Felvidéket, Kárpátalját és Délvidéket. Az akkor már szovjet befolyás alatt álló magyar kormány szolgaian vállalta a rákényszeritett szerepet, sőt még túl is játszotta azt. Valósággal mazochista módon vette magára a háború egész bűnét s ahelyt hogy Európa Trianonban elkövetett első öngyilkosságára emlékeztetett volna, szinte önként hajtotta fejét a nyaktiló alá. Mindszenty hercegprimás is felemlíti könyvében, hogy az akkori kormány^ "nem fordított elég időt és gondot a békedelegáció felkészítésére, sem a nagyhatalmak tájékoztatására. " Ezt lehet magyarázni, lehet mentegetni. De van egy cáfolhatatlan tény._ A Horthy-Magyarorszá- gon gyásznap volt Trianon és az akkori rendszer minden erejével, minden eszközzel - néha talán még túlzott energiával, más szempontok elhanyagolása árán is - küzdött a revízióért, hogy tria- non igazságtalanságait jóvátegye. Ez képezte politikájának tengelyét és ezért is kényszerült - a nyugati hatalmak vétkes közönbössége és értetlensége miatt - olyan szövetségi kapcsolatokra, melyek őszinteségében és hasznosságában maga is kételkedett s mely végül is egy újabb vesztes háborúban, majd egy újabb Trianonba - a párizsi béke tragédiájába taszították. Ezzel szemben a **5. utáni rendszer, mely ezt a párizsi békét kénytelen volt elfogadni - hiszen mást nem tehetett - egyetlen szóval sem protestált a nemzetet ért méltánytalanság miatt. Meg sem próbált tiltakozni« pedig ehhez a halálraítéltnek is joga van. A Szovjet érdeke akkor egy háborús bűnös, vétkeit önként elismerő Magyarország volt, elsősorban azért, hogy a régi kisantant államokat - melyeknek mind előbb sikeréit leugraniok Hitler végveszélybe rohanó szekeréről - megjutalmazza és lekötelezze magának. így veszett el Erdély is, melyet - akárcsak annak idején Hitler - a Kremlin is csak eszköznek tekintett Magyarország és Románia fékentartására és egymás ellen való kijátszására. Tudjuk, hogy a párizsi békét aláírni kényszerült kormány nem tehetett mást, min ahogy Kádár sem tehet ma mást, mint tudomásul veszi a szovjet megszállást. A morális bűn abban van, hogy mind ez lakáji talpnyalással történt és történik ma is« a magyar érdekek semmibevevésével, a szükségesnél készségesebb túllihegéssel, stréber- kedő megalázkodással. Amit legjellemzőbben érzékeltet az, hogy Trianonról s a párizsi békéről nem szabad beszélni, nem szabad gyászolni. De nem szabad gyászolni április á.-en sem. Akkor e- gyenesen ünnepelni kell. S ez az, ami Kádárék kényszerhelyzetét a Szovjetunió megbocsáthatatlan kiszolgálásává teszi. S erkölcsileg erre már nem lehet mentséget találni. Erdélyt - melynek problémája ottani véreink fokozott elnyomása miatt most a fókuszba került - másodszor is a románoknak Ítélték, de Ceauces- cu, ez az egyébként igen ellenszenves politikai figura,^ezért nem érzi magát Moszkva lekötelezettjének. 0 először, másodszor és harmadszor is román s aztán kommunista. A magyarországi kommunista vezetők - Kádárral az élen - elsősorban kommunisták, a Kremlin kiszolgálói s csak harmadsorban magyarok. Kényszerhelyzetüket - melyért mindennél nagyobb felelősség terheli Nyugatot is - ezért nem lehet semmiféle jóindulattal nézni« ezt csak akkor tehetnénk, ha túllihegés és szükségtelen szervilizmus helyett a morális magyar magatartás nak látnánk halvány jeleit. Ilyen azonban nincs. A kommunisták - moszkvai utasitásra - tehát mélyen halgatnak Trianonról és zokszó nélkül tudomásul veszik Párizst, nekünk, számüzötteknek_ feladatunk hát, hogy erre a két gyásznapra emlékeztessünk és most 56 év távolából felidézzük az első, az egész Európa tragédiáját elindító békediktátum, Trianon emlékét. S egyben emlékeztessünk arra is, hogy ebben a hónapban, junius 27.- én lesz 35 éves évfordulója annak, hogy hazánk belesodródott a háborúba s ezzel akaratán kivül- olyan útra tért, mely a párizsi békébe torkolt. Ahol Nyugat vaksága és a Szovjetunió hóditó tervei következtében másodszor is keresztre feszitették Magyarországot. * * A szerkesztőség megjegyzése« Ez a mi véleményünk is Trianonról, ami - úgy hisszük - minden becsületes magyar ember véleményével egyezik. Vannak azonban, akik máskép gondolkoznak. Akiknek Trianon bűneinek felemlegetése nem más, mint "cigánykodás" és holmi birodalmi álmok nevetséges kergetése. Hadd idézzünk ennek bizonyítására néhány mondatot dr. Pogány Andrástól, hadd lássák olvasóink, hogy a Magyar Szabadságharcos Világszövetség elnöke mit tart az ezeréves Magyarországról? "...szavahihetőségünk, politikai érettségünk, és tekintélyünk aláaknázására szolgál minden o- lyan emigrációs megnyilatkozás, bármilyen jóindulatú, vagy tiszteletreméltó hazafias érzéseken is alapuljon az, amely gyilkos méregnél .jobban árthat nekünk ebben a világban, melyben élnünk kell. Idejétmúlt jelszavak, irredentának hangzó, vagy minősülő ki .lelentesek, kethaborus közötti politikai vagy nemzetközi fogalmak szajkózása...csak azt eredményezheti,hogy a nyugati világ vezető politikusai éretlen, forrófejű és a nagyidai cigányok mintájára minden alap nélkül makacsan birodalmi álmokat kergető nemzetnek fognak tartani bennünket.'1 * * ERDÉLYT VISSZA! MINDENT VISSZA!
