Baltimore-i Értesítő, 1976 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1976-06-01 / 6. szám

Ebben a hónapban van Trianon évforduló ja«1920 junius k.-érit 56 esztendővel ezelőtt irta alá a magyar delegáció a francia királyok egykori pá- rizskömyéki palotájában azt a békeparancsot, me­lyet a győztes antanthatalmak diktáltak. A tria­noni béke a történelmi és az etnikai elvek meg­csúfolásával kegyetlenül megcsonkitotta az ezer­éves Magyarországot« az ország elveszítette terü­letének több mint 70 százalékát és lakosságának több mint 60 százalékát. Megfosztották iparvidé­keitől, erdeitől, bányáitól, ásványi kincseitől. Ilyen arányú országcsonkitást még egyet nem is­mer a világtörténelem. Az akkori magyar kormány, a béketárgyalásokra küldött magyar delegáció jóformán tehetetlen volt. Az ország egy vesztett háború, egy kommu­nista csőcselékuralom után ájultan hevert a győz­tesek lábainál, akik boszut szomjaztak. A magyar békeküldöttség mégis megpróbálta a lehetetlent. De hiába volt Apponyi Albert lenyűgöző ékesszólá­sa és felkészültsége a magyar álláspont védelmé­re, az Ítéleten nem lehetett változtatni. A nemzet gyászbaborult. A trianoni békediktá­tum törvénybeiktatásának napga gyásznapként vo­nult be a megcsonkított ország eletébe. Nem egészen 27 év múlva követte Trianont a Pá­rizsi béke. Jóváhagyta Trianon minden igazságta­lanságát, sőt még meg is toldotta azt. A magyar kormány ekkor - Í9^7-ben sem tehetett mást, mint aláírta az eléjetett papirt. Az ország kivérezve szovjet megszállás alatt. De mégis észrevehető különbség volt a két "béketárgyalás", a két alá­írás közt« Moszkva árnyékában Magyarországnak még arra sem lehetett joga, hogy megpróbálja ér­vényesíteni igazát. A szovjet politika érdekei szerint vállalnunk kellett Hitler utolsó szövet­ségesének szégyenteljes szerepét és az ezzel já­ró büntetést. Még gyászolnia sem volt szabad az országnak! S mig a hajdani Hitler-csatlósok közül többen területgyarapodással fejezték be a második világ­háborút, nekünk újra visszakellett adni a Tria­nonban már egyszer elrabolt Eszak-Erdélyt, Felvi­déket, Kárpátalját és Délvidéket. Az akkor már szovjet befolyás alatt álló magyar kormány szol­gaian vállalta a rákényszeritett szerepet, sőt még túl is játszotta azt. Valósággal mazochista módon vette magára a háború egész bűnét s ahelyt hogy Európa Trianonban elkövetett első öngyilkos­ságára emlékeztetett volna, szinte önként hajtot­ta fejét a nyaktiló alá. Mindszenty hercegprimás is felemlíti könyvében, hogy az akkori kormány^ "nem fordított elég időt és gondot a békedelegá­ció felkészítésére, sem a nagyhatalmak tájékozta­tására. " Ezt lehet magyarázni, lehet mentegetni. De van egy cáfolhatatlan tény._ A Horthy-Magyarorszá- gon gyásznap volt Trianon és az akkori rendszer minden erejével, minden eszközzel - néha talán még túlzott energiával, más szempontok elhanyago­lása árán is - küzdött a revízióért, hogy tria- non igazságtalanságait jóvátegye. Ez képezte po­litikájának tengelyét és ezért is kényszerült - a nyugati hatalmak vétkes közönbössége és értet­lensége miatt - olyan szövetségi kapcsolatokra, melyek őszinteségében és hasznosságában maga is kételkedett s mely végül is egy újabb vesztes há­borúban, majd egy újabb Trianonba - a párizsi bé­ke tragédiájába taszították. Ezzel szemben a **5. utáni rendszer, mely ezt a párizsi békét kénytelen volt elfogadni - hi­szen mást nem tehetett - egyetlen szóval sem pro­testált a nemzetet ért méltánytalanság miatt. Meg sem próbált tiltakozni« pedig ehhez a halál­raítéltnek is joga van. A Szovjet érdeke akkor egy háborús bűnös, vétkeit önként elismerő Ma­gyarország volt, elsősorban azért, hogy a régi kisantant államokat - melyeknek mind előbb sike­réit leugraniok Hitler végveszélybe rohanó szeke­réről - megjutalmazza és lekötelezze magának. így veszett el Erdély is, melyet - akárcsak an­nak idején Hitler - a Kremlin is csak eszköznek tekintett Magyarország és Románia fékentartására és egymás ellen való kijátszására. Tudjuk, hogy a párizsi békét aláírni kénysze­rült kormány nem tehetett mást, min ahogy Kádár sem tehet ma mást, mint tudomásul veszi a szov­jet megszállást. A morális bűn abban van, hogy mind ez lakáji talpnyalással történt és történik ma is« a magyar érdekek semmibevevésével, a szükségesnél készségesebb túllihegéssel, stréber- kedő megalázkodással. Amit legjellemzőbben érzé­keltet az, hogy Trianonról s a párizsi békéről nem szabad beszélni, nem szabad gyászolni. De nem szabad gyászolni április á.-en sem. Akkor e- gyenesen ünnepelni kell. S ez az, ami Kádárék kényszerhelyzetét a Szovjetunió megbocsáthatat­lan kiszolgálásává teszi. S erkölcsileg erre már nem lehet mentséget találni. Erdélyt - melynek problémája ottani véreink fokozott elnyomása miatt most a fókuszba került - másodszor is a románoknak Ítélték, de Ceauces- cu, ez az egyébként igen ellenszenves politikai figura,^ezért nem érzi magát Moszkva lekötelezett­jének. 0 először, másodszor és harmadszor is ro­mán s aztán kommunista. A magyarországi kommunis­ta vezetők - Kádárral az élen - elsősorban kommu­nisták, a Kremlin kiszolgálói s csak harmadsorban magyarok. Kényszerhelyzetüket - melyért mindennél nagyobb felelősség terheli Nyugatot is - ezért nem lehet semmiféle jóindulattal nézni« ezt csak akkor tehetnénk, ha túllihegés és szükségtelen szervilizmus helyett a morális magyar magatartás nak látnánk halvány jeleit. Ilyen azonban nincs. A kommunisták - moszkvai utasitásra - tehát mélyen halgatnak Trianonról és zokszó nélkül tu­domásul veszik Párizst, nekünk, számüzötteknek_ feladatunk hát, hogy erre a két gyásznapra emlé­keztessünk és most 56 év távolából felidézzük az első, az egész Európa tragédiáját elindító béke­diktátum, Trianon emlékét. S egyben emlékeztes­sünk arra is, hogy ebben a hónapban, junius 27.- én lesz 35 éves évfordulója annak, hogy hazánk belesodródott a háborúba s ezzel akaratán kivül- olyan útra tért, mely a párizsi békébe torkolt. Ahol Nyugat vaksága és a Szovjetunió hóditó ter­vei következtében másodszor is keresztre feszi­tették Magyarországot. * * A szerkesztőség megjegyzése« Ez a mi véleményünk is Trianonról, ami - úgy hisszük - minden becsületes magyar ember vélemé­nyével egyezik. Vannak azonban, akik máskép gon­dolkoznak. Akiknek Trianon bűneinek felemlege­tése nem más, mint "cigánykodás" és holmi biro­dalmi álmok nevetséges kergetése. Hadd idézzünk ennek bizonyítására néhány mondatot dr. Pogány Andrástól, hadd lássák olvasóink, hogy a Magyar Szabadságharcos Világszövetség elnöke mit tart az ezeréves Magyarországról? "...szavahihetőségünk, politikai érettségünk, és tekintélyünk aláaknázására szolgál minden o- lyan emigrációs megnyilatkozás, bármilyen jóindu­latú, vagy tiszteletreméltó hazafias érzéseken is alapuljon az, amely gyilkos méregnél .jobban árthat nekünk ebben a világban, melyben élnünk kell. Idejétmúlt jelszavak, irredentának hangzó, vagy minősülő ki .lelentesek, kethaborus közötti politikai vagy nemzetközi fo­galmak szajkózása...csak azt eredményezheti,hogy a nyugati világ vezető politikusai éretlen, for­rófejű és a nagyidai cigányok mintájára minden alap nélkül makacsan birodalmi álmokat kergető nemzetnek fognak tartani bennünket.'1 * * ERDÉLYT VISSZA! MINDENT VISSZA!

Next

/
Oldalképek
Tartalom