Baltimore-i Értesítő, 1976 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1976-06-01 / 6. szám
BALTIMORE-I ÉRTESÍTŐ „Hűséget fogadunk a zászló előtt, mely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett Ebben a hűségben, hitvallásunk alapján, gondolkozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét.” 1976. junius • RABOK TOVÁBB NEM LESZÜNK • Megjelenik havonta STIRLING GYÖRGY: AZ ÉLET EMLÉKEZZÜNK TRIANONRA Ha megakarjuk határozni a diktatúrák és az emberszabású rendszerek - a demokráciák - közti különbséget, arra számtalan sikon számtalan lehetőség kínálkozik.A legkirir vóbb eltérést - egyetlen rövid mondattal - mégis a következőkép tudnám érzékeltetni! a totalitarizmusban sokkal több a tilos, mint a demokráciában. Sokmindenről a diktatúrában nem lehet beszélni, nem lehet imi. De még gondolni se nagyon szabad. Az is veszélyes lehet. Ilyen tabu-témák bőven akadnak a Kádár-Magyarországon is. Ide tartozik elsősorban a szovjet megszállás, többpártrendszer és a szabad választások kérdése, valamint általában az emberi szabadságjogok értelmezése. Van azonban még egy speciálisan magyar probléma, amiről a mai ha- zai sajtóban és politikai életben soha egyetlen szót sem ejtenek. S ez a két országcsonkitás« Trianon és Párizs. A magyar história lapjain gyászkeretben áll ez a két név, melyek a két országcsonkitó békediktátumot jelképezik számunkra. Azonban csakis számunkra. Mert a mai hazai rendszer történelemkönyvei éppen csak emlitik az első és a második világháborút lezáró békéket. De egyetlen szót nem szentelnek arra, hogy az uj generációknak megmagyarázzák« milyen szörnyű igazságtalanságok érték mindkét esetben a magyarságot? Mert a mai hivatalos kommunista álláspont szerint nem történt jogtalanság sem trianonban, sem Párizsban. Az első világháború végén egy "imperialista" hatalom nyerte el megérdemelt büntetését a trianoni békével, a második után pedig, amikor Párizsban a Szovjetunió igen aktiv közreműködésével hoztak egy, még a trianoninál is kegyetlenebb Ítéletet, a Horthy-fasizmust kellett megbüntetni. Ez a kommunista értelmezése a két gyalázatos békediktátumnak s ezért kell ezekről ma otthon hallgatni. Az élet a zsibárusok világa, Egy hangos vásár, melynek vége nincs. Nincs semmi tán, melynek ne volna ára, Megvehető akármi ritka kincs. Nincs oly érzés,amelyből nem csinálnak Kufár lélekkel hasznot, üzletet« Itt alkusznak, amott már áll a vásár, A jelszó mindig« eladok, veszek!... Raktárra hordják mindenik portékát, Eladó minden, hogyha van vevő« Himév, dicsőség, hevülés, barátság, Rajongás, hit, eszmény és szerető. Aki bolond, holmiját olcsón adja. Az okos mindig többet nyer vele, A jelszó« egymást túl kell licitálni, Ádáz versennyel egymást verve le! A szív az üzlet leghitványabb tárgya, S eladják mégis minden szent hevét. Akad vevő rá, egymást licitálja, Hogy a holmit atomként szedje szét. Folyik a vásár harsogó zsivajban. Az egyik kinál, másik meg vészén, Csak néhol egy-egy végképen kiárult, Kifosztott lélek zokog csendesen. Egy-két bolond jár-kél a nagy tömegben. Bolondok bizton, balgák szerfelett, Eddig az ő példájukat követtem, Ezután én is másképen teszek, Lelkem, szivem kitárom a piacra, túladok én is minden kincsemen... ...De nincs erőm ily nyomorultá váni, Óh nincs erőm, én édes Istenem!... Ady Endre
