Baltimore-i Értesítő, 1976 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1976-12-01 / 12. szám

Amiből le kell vonni a tanulságot.

Frey András javaslatav és a K.M.K.B.

Előző számunkban röviden már idéztük Frey András néhány megjegyzését, melyeket az amerikai elnökválasztással kapcsolatban tett. A neves publicista e témáról Írott cikke két magyar lapban - a KANADAI MAGYARSÁG-ban /Kékujság/ és a CHICAGO ÉS KÖRNYEKÉ-ben is megjelent és élénk viszhangot kel* tett emigrációs körökben. Indokoltan mivel az i- rás olyan kérdést érint, amiről már egyszer végre beszélni kell. Nyiltan, őszintém ha tetszik egyeseknek, ha nem.

Azon olvasóink számára, akik a fenti újságokat nem olvassák, ezúttal bővebben idézünk Frey And-' rás Írásából, amire a múltkor helyhiány miatt, mivel a cikk közvetlen lapzárta előtt került kezünkbe - nem volt lehetőségünk. Mindenek előtt emlékeztetünk arra, mivel kapcsolatban és mikor Íródott a cikk: a választások előtt és Ford elnök kétségbeejtő tájékozatlanságot eláruló külpolitikai kijelentése után, mely a közép- és keleteurópai népek "szabadságára" vonatkozott.

De adjuk át a szót Frey Andrásnak: "...Ford is tett mosakodó nyilatkozatot. Ebből az alkalomból 17 "ethnic"-et hívtak meg a Fehér Házba, a magyarok közül Béky Zoltánt és Pásztor Lászlót. Béky református püspök táviratban tiltakozott Ford Ké- leteurópárói szóló kijelentése ellen. Ezzel szemben Pásztor László az amerikai magyarok megértéséről és legmesszebbmenő támogattásáról biztosította Fordot. Ehhez meg kell jegyezni, hogy Pásztornak (És senkinek.A szerk.) nincs joga Fordnak vagy bárki másnak bizalmat szavazni az amerikai magyarok nevében, Mint ahogy ahhoz sem volt joga, hogy 1972-ben a republikánus párt mellett kösse le a magyarokat. Ez az Északamerikai Közös Magyar Külügyi Bizottság new-yorki ülésén történt, 1972. szép tember 12.-én. Ezen Pásztor elnökölt, aki pedig u- gyanakkor a republikánus párt nemzetiségi osztályán dolgozott. Az ülésről kiadott jelentés szerint senki sem vetette föl: hogyan elnökölhet egy magyar külügyi bizottságban egy amerikai párt propagandistája? Mindezt betetőzi, hogy az Egyesült Államok egyik pártjával azt az Északamerikai Külügyi Bizottságot azonosítsák, melyben a kanadai magyar egyesületek képviselői is helyet foglalnak.

S ahogy a republikánus párt akkori vezérének szállította Pásztor a magyarok hűségnyilatkozatát,úgy akár most is a magyarok nevében egy amerikai párt uszályhordozója lenni! Mint magánemberek, valamennyien ahhoz csatlakozhatunk az amerikai belpolitikában, akihez akarunk. De ahhoz senkinek sincs joga, hogy magyar egyesületet odakössön egy amerikai párthoz. Mert sohasem lehet tudni, mikor jut kormányra a másik párt, amely azután négy vagy nyolc hosszú évre a magyar egyesületeket száműzné a politikai sivatagba."

Eddig tart Frey András cikkének idevonatkozó része. Bölcs, megszívlelendő szavak, melyekhez a magunk részéről még hozzá kell fűznünk valamit, a miről Frey András - nyilván szerénységből - nem tett említést. A K^KB következő ülésén - 1973. június 9.-én -, melyet ugyancsak a new yorki Magyar Házban tartottak, Frey András napirend előtt felszólalt és két határozati javaslatot terjesztett elő. Az egyik a KMKB-nak az amerikai elnökválasztásokkal kaDCSolatos mindenkori állásfoglalására vonatkozott, a második a bizottsági tagok politikai összeférhetetlenségének kérdését vetette fel.

A két javaslat röviden azt mondta: a KMKB ne kösse le magát soha egyik cárt mellett sem és a ma- gyar szervezeteket képviselő bizottságban ne vi- selhessen tisztséget olyan, aki amerikai párt alkalmazottja.

Az ülésen elnöklő Pásztor László ragaszkodott a napirendhez és gyorsan keresztül hajtott egy szavazást, mellyel a javaslatok tárgyalását - ü- gyes taktikával - az ülés végére halasztotta, úgy

okoskodván, hogv addigra a résztvevőknek már sem idejük sem kedvük nem lesz a Frey-féle javaslatok fölött vitázni s igy azokat könnyen ad acta teheti. De rosszul számított, mert az ülés végén Frey András nem hagyta feledésbe menni javaslatait, 1 hanem újra felvetette azokat, amiből élénk vita támadt. Hozzászóltak a kérdéshez Pásztor László, Hajdú Németh Lajos, Pogány András, Gereben István Czikánn Zichy Móric és Varga László. A hozzászólások után - mint az akkori jegyzőkönyvben áll - "az értekezlet szótöbbséges szavazással Dr. Frey András mindkét javaslatát elutasította."

Jellemző és elszomorító volt ez a szavazás és annak eredménye. £s még jellemzőbb és elszomorítóbb volt az a tény, hogy a jegyzőkönyv alapján a sajtónak kiadott tájékoztatóból teljesen hiányzott Frey András két javaslata és az arról folyt vita említése. A KMKB hangadói nem tartották szükségesnek ezt a kérdést a nyilvánosság elé vinni és felhívni rá a figyelmet, mint azt Frey András tette. Ezzel lényegében meghamisították a magyar emigrációs szervezetek legfontosabb tanácskozó testületének munkáját és eltussoltak olyasmit, aminek felvetése már akkor, három—négy évvel ezelőtt is nagyon időszerű volt.

Ez a "titkos diplomácia" még különösebbnek tűnik, ha meggondoljuk, hogy a Közös Magyar Külügyi Bizottság ezt az ülést megelőző ülésén - 1972 - őszén - az egész amerikai magyar emigráció nevében "endorzálta" Nixon ujravalasztását. Ha pedig egy szervezet, vagy testület az egész emigrációs magyarság nevében beszél, a legtermészetesebb, hogy tevékenységének minden mozzanatáról tájékoz- tatni tartozik a magyarságot. Még akkor is, ha annak során olyasmik is felvetődnek, melyek nem kellemesek a testület hangadóinak.

Azok az urak, akik ilyen irányban befolyásolják a Bizottság munkáját és nyomást gyakorolnak ilyen vagy olyan irányban a bizottsági ülések menetére, hasonlítanak a paphoz, aki vizet prédikál és közben bort iszik. Demokráciát emlegetnek és közben diktatórikus módszerekkel élnek.

A Magyar Szabadságharcos Szövetség öncsinálta vezetői most már a Közös Magyar Külügyi Bizottságot is kizárólagos vadászterületüknek tekintik. Mivel - "én vakarom a te hátadat, te az enyémet" alapon - ott is sikerült megkaparintaniok a vezető posztokat, diktatúrájukat a KMKB üléséken is^ érvényesíteni akarják. Es megbizás, felhatalmazás nélkül nyilatkozgatnak, "állástfoglalnak” nemcsak a KMKB, hanem egyenesen az egész magyar emigráció nevében is.

A republikánus párt idei választási programmbi- zottsága előtt, például pár hónappal ezelőtt megjelent Gereben István, a KÁEMKÁBEKA állandó és életfogytiglani vezértitkára és az egész magyarság nevében beszélt. Vájjon ki hatalmazta föl őt erre’: Ugyan ez a Gereben István a KMKB legutóbbi New Brunswick-i cserkész házban tartott üléséről mondvacsinált indokkal a szó szoros értelmében kiutasította az emigráció egyik érdemes tagját, aki már hosszú évek óta rendszeresen részt vett a bizottsági üléseken. Miért és milyen ürüggyel? Csupán azért, mert az illetővel személyi ellentétei vannak és olyan alapon, hogy "a bizottsági ülések titkosak" és azon kívülálló érdeklődők nem vehetnek részt!.. Holott mindenki jól tudja, hogy a KMKB ülések mindig nyilvánosak voltak és pld. a fentebb idézett két név/ yorki ülésén is tucatjával ültek egyesületeket nem képviselő és meghívóval nem rendelkező érdeklődők a Magyar Ház nagytermének padsoraiban. Épp ezért nincs magyarázat e felettébb sértő magatartásra, ami legfőképpen az ülés házigazdájának, a Magyar Cserkészszövetségnek volt kellemetlen. Az ülés után a résztvevők többsége sajnálkozásukat fejezték ki az inzultust szenvedő alanyának, s elitélték Gereben Istvánnak hiúságból eredő, minősíthetetlen eljárását.

Kevés ember szereti, ha mások döntenek vagy nyilatkoznak helyette az ő nevében. Egyesek