Baltimore-i Értesítő, 1976 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1976-12-01 / 12. szám
URAIM,LEJÁRT A “MANDÁTUM”! AKIKNEK NINCS TOVÁBB HELYÜK AZ EMIGRÁCIÓS KÖZÉLETBEN ! Az elnökválasztással új fejezet kezdődött az Egyesült Államok politikai éle té be n. Lecserélődik az ország vezetőgárdáj a, többezer kulcspozíció kap új gazdát és szükségképpen megváltozik majd a vezetési stilus is. Az új emberekkel, a másik párt hatalomrajutásával új szempontok, új irányelvek és új feladatok kerülnek majd előtérbe. A magyar mindég gonolkozó emberekből állt, igy feltétlenül meg kell említenünk,hogy a republikánus vesztés.nem most történt,hanem már két évvel ezelőtt 92 új demokrata Water^ate-képviselő került a kongresszusba, ezek közül 89 képviselő ma is megtartotta a helyét és nyilván a következő 8 év alatt, úgy az elnök.mint a kongresszus és szenátus többsége demokrata lesz. Ez a gondolkozó magyarok előtt nem lehet újság,hiszen Ford lényegében a pozícióját a Nixonnak adott kegyelemmel vette meg és magával hurcolta Amerika balkezü külügyminiszterét, aki ugyancsak Nixon torzszülöttje volt. Amerika nem buta,hanem a gonolkozó a kivándorolt gondolkozó népek mozaikjából tevődik össze.Ford az utolsó évben nagyon lekicsinyelte az etnik réteget,pedig ezek építették naggyá Amerikát és most is megmutatták,hogy elég volt ! Nem tűrik tovább a titkos külügy adás-vételt, amit egy- pár senkiházi magyar kijáró az utolsó percig támogatott. Ezek a nyakkendőtű lovagok, most már a Gerry Ford nyakkendőtűjével összetűzhetik a gatyamadzagjukat, hogy a nadrágjuk alól a cidáklijuk ki ne lógjon.De tűnjenek el a magyar közéletből, de még a Clevelandba összehívott Amerikai Magyar Szövetség éléről is,mert már elég szégyent hoztak a magyar emigrációra. Változás várható belpolitikai síkon éppúgy, mint a külpolitikában.És ez az, amit várunk a Carter adminisztrációtól. Természetes, hogy ez a sok változás érinteni fogja - nem hagyhatja érintetlenül - a mi emigráns sorsunkat sem.Elvégre ebben a világban, ebben a közösségben élünk és az elnökválasztás okozta hullámok gyürüzése eljut hozzánk is.És felvet olyan problémákat melyeket most már nem lehet tovább a szőnyeg alá seperni, melyekről nyíltan beszélni kell.Melyeket az amerikai adminisztrációváltozás hoz fel emigrációs viszonylatban ás: elodázhatatlanúl! Az emigráció jórészt soha senki által meg nem választott, soha senki által meg nem bízott u. n. vezetőinek le kell vonniok á konzekvenciát! Le kell vonniok egyrészről az tmerikai személycserékből, de másrészről a közelmúlt eseményeiből is.Abból, hogy .züklátókörü, rossz politizálásukkal milyen cárokat okoztak a magyarságnak, a magyar igynek.Vizsgázniok kellett és negbuktak;semmi keresnivalójuk többé az :migrációs közéletben! Az amerikai demokrácia legnagyobb biztosítéka, hogy senkit sem enged bele gyökeresedni a hatalomba és időről időre megcseréli a vezető garnitúrát. A magyar emigrációs vezetők többsége vizet prédikál és bort iszik;demokráciát emleget s közben - akár Sztálin vagy Brezsnyev - élethossziglaninak tekinti “tisztségét".Amivel soha senki fel nem ruházta;csupán egy szűk klikk tagjai egymás közt osztották szét a angokat és szerepeket. A magyar emigrációnak ezek a “vezetői” most végleg leszerepeltek.Republikánus orientációjú politizálásukkal annyira elkötelezték magukat a másik párt mellett, a magyar ügyet annyira republikánus üggyé tették, hogy a demokratáktól semmi jót nem várhatunk.Minden politikai befolyásukat elvesztették, mert rövidlátóan, csak az egyik párt felé építették ki kapcsolataikat. S mindezt, megtetézték azzal, hogy közvetlenül az elnökválasztások előtt a magyar ügyetv ötvenhat évfordulóját - a Bicentennárium selyempapirjába csomagolva és. igy némikép álcázva - a republikánus kortesgépezet szolgálatába állitották.A magyar érdekeket - félrevezető módon - a republikánus érdekekkel azonosították, noha erre senki fiától felhatalmazást nem kaptak. Rövidlátásukban odgig mentek, hogy még Ford elnöknek a második TV -vita során tett és tudatlanságából származó - elszólása sem józanitotta ki öket.Továbbra is vakok maradtak a kissingeri-sonnenfeldti politika magyarellenessége iránt és egyetlen szavuk sem volt a tiltakozásra! Sőt akadtak köztük olyanok is, akik még ezután is Ford propagandistájául szegődtek TV-én és rádiókon és szép mentségeket igyekeztek találni arra - amire nincs mentség. De nem sokkal kisebb felelősség van azokon, akik egyszerűen - gyávaságból, vagy opportunizmusból - elengedték a fülük mpllett Ford végzetes elszólását ELFELEJTETTEK tiltakozni.Hol voltak a Szabadságharcos Világszövetség vezetői a lúdtalpán gcMiért nem tiltakozott'Pogány és Gereben, amikor Ford baklövése élárulta.hogy Kelet-Európát köztük szülőhazánkat eladták ? Egyetlen tiltakozó távirat ment a Ford kijelentés után a Fehér Házba:Béky Zoltán püspök, a magyar emigráció régi,kipróbált harcosa és egyetlen olyan vezetője, aki valóban választás utján, az emigránsok bizlmából került ’posztjára, erélyes hangú tiltakozást küldött Fordnak s ugyanakkor köszönetét mondott Carternek a magyar ügy pártfogásáért. Az őrségváltás ideje elérkezett! Az elnökválasztással valami lezárúlt: új korszak, kezdődik az emigráció életében is. Ezt meg kell érteniök az eddigi hangadóknak is.Akik nemcsak,hogy rosszúl politizáltak, de legtöbbjük, sem erkölcsi tekintetben, sem politikai múltja miatt nem alkalmas vezető szerepre.Legyen bennük elég bátorság ahhoz, hogy felvessék a bizalmi kérdést és szembenézve lelkiismeretűkkel - és az emigrációval - számotadjanak eddigi cselekedeteikről, S ha ezt megteszik, nem marad más hátraJe kell vonniok a konzekvenciát! Az új, megváltozott idők új embereket, más, jobb politizálást kívánnak. A magyar ügy, az egyetemes magyarság érdé kében. Remélj ük, ezt megértik ezek az urak is és nem kell újra s újra hangsúlyoznunk, mit vár tőlük a magyar emigráció? Egyet.Mégpedig azt, HOGY AZONNAL TÁVOZZANAK AZ EMIGRÁCIÓS KÖZÉLETBŐL. MINÉL ELŐBB, ANNÁL JOBB !... AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET —----------------------------------------------m A KIOKTATÓ... A minap egy magyar gróf (történelmi név viselője) hívott bennünket telfonon és miután jól leszidott, még ki is oktatott bennünket. Igen Kedves Olvasóink a fentmeg- nemnevezett gróf leirredentázott és lesovi- nisztázott bennünket, mint, akik nem értik mesterségüket és akik irredenta és soviniszta cikkeinkkel megfúrtuk a Kongresszusban az erdélyi ügyet. (És itt zárójelben hadd mondjuk el, hogy egy nappal korábban ugyanez a fentmegnemnevezett gróf azt közölte velünk telefonon, hogy jó véleménye van lapunkról és a következő számban könyörtelenül tárjuk föl a magyar olvasó közönségnek Lő- vy-Pogány-Gereben és társaik hitvány visszaéléseit és ne nagyon kíméljük azokat az egyházi és egyesületi vezetőket sem, akik hitvány opportunizmusukkal hozzá kozmáltak Lóvy és társai visszaéléseihez. Azt mondotta még a gróf, hogy mások is jó véleménnyel vannak lapunkról, ezért ő is elküldi előfizetését. El is küldte. Mi pedig a mai nappal visszaküldjük csekkét, mert nem állhatjuk a politikában a kaméleonkodást .) Mivel ez a kérdés közügy így 3 nyilvánosság előtt fejtjük ki véleményünket (újra) erről a kérdésről. Talán kezdjük egy akadémikus kérdéssel. Ki az irredenta és soviniszta, az-e, aki ősi földjét (amelyen mellékesen három millió magyar él jelenleg is.) vissza meri kívánni (mert sajnos egyenlőre csak erről lehet szó j vagy az aki bitorolja ezt a területet (amely soha nem veit az övé) és népirtást követ el ezen a hárommilliós népességen? A válasz erre a kérdésre csak egyértelmű leheti Vagy esetleg a fentmegnemnevezett gróf úrnak más a véleménye erről? Persze ezen sem lepődnénk meg, ugyanis a gróf úr felmenői tanúsítottak már ilyen magatartást az elmúlt több mint ezer év lefolyása alatt máskor is. Mert bizony ők voltak azok, a többi arisztokratákkal együtt (tisztelet a kivételnek) akik előidézték a jelenlegi helyzetet. Ha ők évszázadok során embernek nézték volna magyar jobbágyaikat (rabszolgáikat) és nem tűrték volna el az oláhok folyamatos beszivárgását, ma nem lenne erdélyi kérdés. De van kedves gróf úr! Önöknek jól jött az olcsóbb és engedelmesebb munkaerő. És mondjuk meg, hogy bizony jó lett volna, ha az önök ősei egy kicsit irredenták és soviniszták lettek volna a történelem során és akkor nem kellett volna izzó vastrónon megégetni a mi őseinket. Mert mi is székelyek vagyunk gróf úr: iófők, Dózsa György fajtájából. Ezért fáj nekünk százszorosán erdélyi véreink mérhetetlen szenvedése. Abban a vonatkozásban sem állja meg érvelése a helyét kedves gróf úr, hogy egy képviselő a mi újságunkat lobogtatva próbálta bizonyítani, hogy lám a magyarok megint irredenták és soviniszták. Ugyanis ez a vád könnyen visszafordítható a fentebb elmondott érvelés alapján. Azonkívül, hogy bár erdélyi véreink védelmében több mint hatvan képviselő szólalt fel, mégis sajnos csak elenyésző kisebbség ez az 535 személyt számláló Kongresszusban. És ez is bizonyítja, hogy nekünk van igazunk még taktikailag is, mert csak drámai eszközökkel érhetünk el eredményt, ha elmondjuk mindenkinek, hogy Erdély szerves része a több mint ezeréves Magyarországnak és, hogy még a helsinki megállapodás is engedélyez békés határkiigazítást országok között. Ezt kell tudatosítani kedves gróf úr, és akkor jövőre 272 kongresszusi tag csatlakozik harcunkhoz, pontosan annyi vagy esetleg több mint, a- rnennyi elegendő lesz ahhoz, hogy az oláhok ne érjék el az amerikai vámkedvezmény meghosszabbítását, ugyanakkor pedig tovább irtsák az erdélyi magyarságot. Minden tiszteletünk azoké a fiatal magyaroké, öcséinké, akik felkarolták és olyan odaadással végig küzdötték ezt a harcot (velünk együtt, akik végig ott voltunk közöttük). Rossz címre küldte hát kioktatását kedves gróf úr! H.M. MAGYAR HOLNAP
