Baltimore-i Értesítő, 1976 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1976-11-01 / 11. szám
AZ 1956-OS OKTÓBERI MAQYAR FORRADALOM S ÉS SZABADSÁQHARC EMLÉKEIBŐL__________j Néphadsereg Hazugság ország helyén — Igazság ország Szaggatjuk magunkról a múltat, egy dicső történelmű nemzet méltóságával mossuk le homlokunkról a rákent gyalázatot. Kipusztítjuk életünkből mindazt, ami szennyes, követjük azt, ami egy időtlennek tűnő évtizeden át szégyenpírba borította a becsületes magyar ember arcát. Hazudták, hogy szabad nép vagyunk. hazudták, hogy jól élünk, hazudták, hogy „tiszta lapot” nyitunk az ország történetében. S kegyetlen erővel követelték, hogy sár- batiporva nemzeti büszkeségünket, azt higyjük el, azt cselekedj ük vakon, bután, elkábulva, ami ellen becsületünk minden porcikája si- koltva tiltakozott. Szívünk és józan eszünk azt mondta: hazugság a sza, vük! A zsarnoki önkény azonban a j tisztaszívű magyar ember torkára j forrasztotta az ellenkezést. ! Milliárdnyi .gyönyörű tulajdonsága ■ van a magyarnak. Bátor, munka- \ szerető, szívós, kitartó — ki tudná ! valamennyit felsorolni. Mégis, a leg- 1 szebb közöttük: igazságszerető, igaz- | mondó. Népünk képzeletét a monda- ; világok igazságáért harcoló hősei ! töltik be. az igazmondásra neveli I I anya a gyermeket, tanár az iskolás- | í fiút, erre inti bölcs szóvai az őre- 1 j gebb a fiatalt. Nemzetünk lényegé- ! ben él az igazságárzet, ezért a nem- j zetl büszkeségünket tiporták a szé- j gyentelenek, akik csalás és hazug- • ság árjával borították el hazánkat. Az első munkástanács négy napja NÉGY NAPPAL EZELŐTT közölte a rádió a hírt: az Egyesült Izzó dolgozói megválasztották az ideiglenes, munkástanácsot. A tanács tüstént munkához látott. A bent tartózkodó dolgozókból megszervezte az üzem őrzését, gondoskodott arról, hogy a fegyveres harc után azonnal megindulhasson a termelés. Ezért állandó hőfokon tartják az üvegkemencét és működtetik a szolgáltatási osztályt. Az ideiglenes munkástanács nem elégedett meg a -szükségintézkedésekkel. Máris sokat tett feladatának betöltéséért, amit Gairai Lajos, a munkástanács tagja, még az első napon így fogalmazott meg: — Véget vetünk annak az időszaknak, amikor nem volt beleszólásunk az üzem vezetésébe. Azt akarjuk, hogy ne csak hivatalnokok vezessék a gyárat, ne csak az igazgató dirigáljon — hanem az üzem Jegyen valóhan a miénk, a munkásoké. Eddigi képviselőink — mint hivatásos, kitenyésztett „funkcionáriusok“ — úgy odaragadtak az íróasztalhoz, hogy a pozicióféltésük több gondot okozott nekik, mint a mi képviseletünk. Ezen változtat a munkástanács létrehozása, amelynek tagjait nem függetlenítik. A MUNKÁSTANÁCS komolyan •veszi ezt a programot. Bizonyíték erre a szombati ülés, amelyen egy sereg fontos intézkedést tett. Azonnali hatállyal elbocsátotta a gyár 'igazgatóját, aki számtalanszor belefojtotta a szót a dolgozókba, meneszI tette az egyik szakbarbár'1 részlegvezetőt, az igazgató kebel barátját és hasonmását, s leváltott több vezetőt. Az utóbbiaknak azt mondották: — Gyertek vissza, dolgozzatok a munkapad mellett. Akkor magatok is észreveszitek, miben hibáztatok. A gyárban lévő dolgozók örömmel fogadták a személyzeti osztály megszüntetéséről és a káderanyag megsemmisítéséről hozott határozatot. Az osztály dolgozói ezentúl — valóban- dolgozók lesznek, bekapcsolódásuk a termelőmunkába sok megtakarítást eredményezhet. Nem utois óborban ebből az összegből emelik fel november elsejétől a 800 forinton alul keresők fizetését 15, a 800—1900 forint fizetésüek fizetését pedig 10 százalékkal. Kronstein László mérnök, az ideiglenes munkástanács elnökhelyettese mondotta: ÚGY SZERVEZZÜK MEG a munkát, hogy az gazdaságosabb és termelékenyebb legyen. Az államnak is, a munkásoknak is több jut, mint eddig. A tizenöt százalékos nyereség- részesedést minden negyedévben osztjuk szét. így minden munkás közvetlenül érzi majd, hogy ha többet termel, többet is keres. Amint megindul a termelő munka, s a munkásak mind visszatérnek az üzembe, az ideiglenes munkástanács átadja helyét az összes munkás által megválasztott hetvenegy tagú m unká« tanácsnak. Megkondultak a harangok 1958 október 28-án a Kossuth Rádióban — hosszú évek után először — ismét felhangzott a nekünk magyaroknak oly kedves déli harangszó. Az utóbbi években iskoláinkban nem tanították, történelemkönyveinkből kimaradt, hogy délben, amikor szerte a világon megkondul- nak a harangok, ez a harangzúgás — magyar hősök győzelmét hirdeti. Azokét. a magyar hősökét, akik félévezreddel ezelőtt, Nándorfehérvár falain vívták. éíc4-halál harcukat a sokszoros túlerővel szemben. Mennyire idegenek voltak a magyar nép hősi múltjától azok a vezetők, akik még a dicső nándorfehérvári csata ötszázéves évfordulóján, a Hunyadi-emlék ünnepségek evében sem voltak hajlandók beleegyezni abba, hogy delente a magyar rádió is röpítse szét a magyar hősök emlékének harangszavát! E dicső történelmi évforduló esztendejében újból magyar vérnek kellett öntöznie hazánk földjét. De nem folyt hiába a hősi vér. Föltámadott a magyar nép tengere és újjászületést, új utat hoeott sokat szenvedett hazánknak. Jletiél a kaiúnáldwz De most vége. örökre vége a hazugság dőzsölésének. A nép magára ébredésének tragikus, de mégis oly fenséges óráiban mindenki megtanulhatta, hogyan szabadítja ki magát a nemzet a hamisság, a félrevezetés fojtogató hálójából. Most azt dörgi a magyar: az igazság országa legyen a hazugságé helyén. Az igazságé, ahogy iyö3. nyarán felcsillant a remény, ahogy a törvény márványába vési az Alkotmány, az igazságé, mely az emberek szívében él. Az igazság legyen a program és a terv, a szó es a tett! Félre a körmönfont ravaszkodókkal, a karrieristákkal és pozícióhajná- szókkal, félre mindazokkal, akik hitványságukat hazudozáosal akarják elleplezni az emberek színe előtt. A nép nagylelkű és bizakodó. Az új nemzeti kormány többségében a maga hívét látja, ezért megadja az időt, alkalmat, rendet és lehetőséget, hogy ez a kormány munkához lásson, tettekkel áfihasson a nyilvánosság elé. Bizakodó, mert az első intézkedések, — a tűzszünet, az új karhatalom létrehozása, a szovjet csapatok kivonásának bejelentése, a munkástanácsok létrehozása — őszinte tetszésével találkoznak. Most a helyes intézkedések gyors végrehajtását és folytatását várja, amelyekben az igazság megdicsőülve kerekedik felül minden szennyen, hazugságon, embertelenségen. Az igazság országa legyünk, melyben büszkén, emelt fővel járhat a becsületes magyar ember! Az a nép embere, aki ezen munkálkodik! Katona Barátaim! Büszkeség és öröm tölti el lelke- met, ha arra gondolok, hogy ebber az eget-földet rázó magyar viharban valóban a nép es a forradalom hadseregének bizonyultatok. Országvilág tanúsíthatja: a magyar katonák becsületén nem esett folt ezekben a napokban; együtt meneteltek, aa igazságot követelő néppel és fegyvereiteket nem szennyezte be kiontott testvéri vér. Pedig nem volt könnyű megmaradni tisztának e tragikusan felemelő időkben. Most, hogy győzött végre a fegyveres felkelés, amelynek ti is harcosai voltatok és vagytok, — most már elmondhatom, bizony voltak válságos pillanatok amikor szorongva féltettelek titeket, nem találtattok-e könnyűnek a történelem mérlegén. Nem mintha kételkedtem volna magyarságtokban forradalmi (hűségetekben, nem, ebben egy pillanatig sem kételkedtem. Mégis aggódtam értetek. A nép- elienes, szabad gondolatot elnyomorító vezetés, úgy hittem, nem maradhat hatástalan fiatal lelketekre, megzavarja tisztánlátástokat és ha eljön majd a nagy próbák ideje, nem lesztek egységesek a cselekvésben. A máreiuai piros betűk Március 15-én újra piros lesz a naptár fékete betűje. Piros, mint a társadalmi haladásért százhat év előtt és után kiömlött drága, magyar vér. Március idusa sohasem volt az önikényurak ünnepe. A nyakunkra telepedett, történelmi örökségünket meggyalázó zsarnokok irtóztak a. szellem napvilágától, rettegtek Kossuth népének ébredésétől, Petőfi tanítványainak felkelésétől. És ütött az óra. A bálvány ledőlt és pozdorjává tört. Vérünk hullásával fényesítettük meg Március emlékét. Igaz férfiak, halálfélelmet nem ismerő fiatalok százai adták életüket azért, hogy valóban szabadon alkothassunk szabad hazában, hogy végre megtanuljuk becsülni önmagunkat és nemzeti7 méltóságunkat. Végérvényesen ítéltünk: soha többé senkisem halványíthatja el szívünkben a hőslelkű márciusi ifjak dicsőségét! A pesti utcákon A Nyugati-pályaudvar csodálatosképp épen maradt órája rendületlenül mutatja a pontos időt, amikor útnak indulunk. A házakon mindenfelé nemzetiszínű zászlók. Az utcákon, körutakon sétáló emberek elfacsarodó szívvel nézik a kitört ablakokat, kirakatokat, találatot kapott házakat, leszakadt villamosvezetéket, felborított teherautókat, villamosokat. A magyar katonák megjelenése mindenütt örömet, megnyugvást okoz... Kokárda a katonasapkán — Éljen a magyar hadsereg! Mi újság bajtársak? Jöjjetek ide! — így fogadja a nép katonafiait. Mindenütt körülfogják a katonákat, érdeklődnek tőlük. Amikor az egyik sarkon befordulunk, éppen kenyérszállító autó előtt állnak sorba az emberek — s katonákkal beszélgetnek. j — Mondd fiam, milyen katona vagy? — kérdi egy - idős nénike a járőr egyik Másként történt. Abban, hogy győzött a felkelés, abban, hogy a nép és kormánya a testvérharcok tüzében is végül egymásra talált, mindebben része van a ti nagyszerű magatartásiaknak is. A felkelés azért győzött, a forradalom erői azért kerekedtek felül, mert élükön ott harcoltak fegyverrel a kezükben a magyar néphadsereg katonái is. Az ország szeretettel és csodálattal adózik katonáinak. A nép óhaját teljesíti Nagy Imre kormánya, amikor magyar katonákra és felfegyverzeít munkásokra frízza az ország rendjét és jövő nyugalmát Büszke vagyok rátok, ‘.>öAzke vagyok arra, hogy közétek tartozom Legyetek méltóak eddigi önmagátokhoz! Major Ottó író, a néphadsereg írócsoportjának tagja. tagjától. A kérdezett meglepődik, azután határozottan fefeli: — Magyar katona vagyok! A néni zsebéből piros- fehér-zöld szalagot vesz elő és a honvéd sapkájára tűzi. Féhó szívok A Kölcsey utca sarkán Összetorlódott tömeg áll. A Kiüán-lak tanya irányából harci zaj hallatszik. — Ne menjetek tovább a veszélybe, fiúk — figyelmeztetnek többen is. — Nincs szükség újabb halottakra ... — Inkább erre menjetek — mutatnak a Kölcsey utca irányába, és féltő gonddal, valósággal letetetnének bennünket a veszélyes útszakaszról. „így rabol a magyar" Betört kirakatok üvegcserepein lépkedünk tovább. A kirakatok nagyobb része üveg nélkül is éppúgy áll, mintha a vevőket várná. A felkelők nem nyúltak az értékekhez. Van néhány kirakat, üzlet, amelyet a felkelés vámszedői, éretlen suhancok, Vagy megrögzött bűnözők kifosztottak — de a szabadság és függetlenség bajnokainak nevén ez nem ejthet csorbát. Az egyik porcelánüzlet kirakatában — noha egy negyed centiméternyi üveg sincs benne — minden kirakott tárgy hiánytalanul a helyen áll. A vázák, edények, dísztárgyak között egy gúnyoshangú felirat emlékeztet a felkelés első napjára, amikor Gerdák emberei még „fosztngatókS tiak”, ,.banditáknak” bélyegezték meg a jogos elkeseredésükben fegyvert fogó hazafiakat: „így ra- J bol a magyar” '.. j Egy másik betört kiraHetfő, 1956. október t9. kaiban volt értékeket a házfelügyelő őrzi.. A Rádió előtt Az első összecsapás színhelye az ostrom utáni napok emlékét őrzi. A Magyar Rádió épületén nemcsak ép ablak, hanem tenyérnyi ép falterület sincsen. Körötte kiégett gépkocsik, tégla- és üvegtör- melékhalmok. Régi katonaismerőseinkkel találkozunk itt. Azok a piliscsabai harckocsizok és lövészek őrzik jelenleg a Rádió épületét, akikről néhány napja még az a kósza rémhír járta, hogy helyőrségüktől nem mész- sze harcolnak a kormánycsapatok ellen. Most minden csendes, nyugodt. A katonák beszélgetnek a környék lakóival, akik szeretetük minden jelével elhalmozzák ölcet. Az egyik tőhadnagy minket is cigarettával kínál. Arany vég ű Budavár ... Néhány perccel ezelőtt egy egész do- bozravalót kapott a szemközti ház egyik lakójától... De jó, hogy itt vannak! A Vásárcsarnokkal szemben egy férfi állít meg bennünket. — De jó, hogy itt vannak! — mondja örömmel. — Maguk biztosan segítenek nekem. Egy közeli zöldségüzlet vezetője vagyok — veszi elő igazolványát — szeretném kicsit rendbetennl az üzletet. Jöjjenkk velem. Nem szeretném, ha a járókelők látnák, hogy egyedül te- szek-veszek az üzletben. Még félreértenék ... Alig fejezzük be az Őrködést, egy fiatal házaspár szólít meg: — Budára mennek? Mi is oda akarunk menni a gyerekért. Át lehet jutni a hídon? Válaszunkra megköny- nyebbülten javasolják: .— Menjünk együtt, így biztonságosabb... Nekivágunk, s mire a hídfőt őrző harckocsikhoz érünk, már tucatnyian lépkednek a nyomunkban ... Későre jár már az idő, amikor visszaérünk a pesti oldalra. A Váci utca megszokott éjszakai képével fogad. A kirakatok zsúfoltak, kivilágítottak, érintetlenek, csupán a járókelők hiányzanak. Velünk szemben egy másik őrjárat léptei dobbannak. Nemzeti-szín sza- l-^os fegyveresek és rendőrök lépkednek... A Nyugati-pályaudvarig hat hasonló járőrrel találkozunk. Csend honol a fővárosban. egyetlen lövés sem dörren. A pályaudvar villanyórája tizet mutat. A honvédekből, rendőrökből, fiatalokból alákitett új karhatalom éberen őrködik a fővárosban,
