Baltimore-i Értesítő, 1976 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1976-10-01 / 10. szám
14. oldal HÍDFŐ 1876 augusztus Kaliforniai csendélet Becsület kell ide nem becsület bíróság! Los Angeles megye hatvan-hetvenezer főnyi magyarsága évek óta aggódva figyeli azokat a csúnyácska — enyhén szólva — csínytevéseket, amiket a két szabadságharcos csoport egymás ellen — és akarva, nem akarva — az ötvenhatos szabadság- harcos eszme ellen elkövet. A nyikorgó ördögszekér tulajdonképpen a los angelesi szabadságharcos emlékmű felállítása után indult el. A csoport akkori vezetői közül néhányan követelték, hogy az emlékműre, az árvízkárosultak és a diákok ösztöndíjára gyűjtött pénzről az illetékesek számoljanak el. Elszámolás helyett a követelőzőket kizárták a szövetségből. Ezt a könnyebb és egyszerűbb megoldást választották. Ezzel eltörték a szabadságharcos tevékenység gerincét. Feldobták azt a súlyos követ, ami most évek után a társadalmi becsületbírósági próbálkozás során a fejükre visszaesett. A kizárt tagok Kaliforniai Szabadságharcos Szövetség címmel új szervezetet alapítottak és Szabadságharcos híradó címmel újságot indítottak. Ebben éveken át makacsul és inkább csúnyán, mint szépen, követelték a hiteles elszámolásokat. A hang erősen eldurvult. Felrúgták a kultúremberekre kötelező hangot és módszert. Lőccsel akarták elzavarni a kirakat üvegtáblájáról a legyeket. Ez az áldatlan állapot az erkölcsi és a szellemi selejt mérgező iszapjával elárasztotta a magyar közéletet. A feszültség alatt tartott zűrzavarban a tehetségek Kárpátok tánccsoport szinte észrevétlenül haza settenkedett. Fellépett Kádárék táncfesztiválján. Hogy ki vagy kik szervezték meg kirándulásukat, arról a mai napig itt senki sem írt és nem Mi a diszidálás? — Viszonylag békés átmenet a szocializmusból a kapitalizmusba. * Hogyan nevezi a pesti rádió a nyugaton élő magyarokat? Azt, aki nem csinált karriert és kétkezi munkájával keresi a kenyerét: „Disszí- dens hazaáru ló". Azt, aki csak közepesen tollasodott meg: „Külföldön élő magyar“. Azt, aki nagyon meg- tollasodott és pesti látogatásakor két kézzel szórja a pénzt: „Az idegenbe szakadt kedves Honfítársunk"-nak! A Hídfőben mindig azt olvashatja, amit mások elhallgatnak! is beszélt. Pedig ennek az ügynek a tisztázása elsősorban szabadság- harcos kötelesség lett volna. — Rosszul mondjuk, mert áttételesen pontosan megmagyarázták. A haza- csaiogató újság 1875. évi Kincses Kalendáriuma 64. oldalán közölte a tánc csoport fényképét. Ennél hitelesebb magyarázatra nincs is szükség. Április 4-én, az otthoni diktatórikus szocializmus itteni lakomája „a hivatalból kommunista ügynökökön" kívül rendszeresen rész vesz egy maréknyi kis csoport. Ezek nevét éveken át titokban tartották. Miért? Tüntettek az épület előtt, ahol a lakomát rendezték s ezzel megelégedtek. Vagyis a szőnyeg alá seperték a szemetet. Ismét Dr. Pogány A Pogány-féle csoport Széchenyi Tea címmel havonként előadásokat rendez. Egyik teájukon a volt otthoni népbírót, a budapesti Prohászka szobor ledöntésének egyik kezdeményezőjét ünnepelték. Szerepeltettek egy másik költőt is, aki Amerikában az ötágú síp clmü irodalmi lap egyik ágát fújja. A többi ág az otthoni kommunista költők szájában van. Vájjon szabadságharcos feladat ilyen politikai beállítottságú egyéneket pódiumra állítani ? Szerény véleményem szerint nem. Ezeket Los Angelesben minden magyar tudja. Ezekről széltében- hosszában beszélnek. Ezeknek köszönhetik, hogy ma már teljesen magukra maradtak. Még a tisztségek viselésére sem találnak embereket. A közönségre nem tudnak hatni. Egy jólismert ötven-hatvan főnyi elkötelezett csoportot vezényelnek ki megmozdulásaikra. Ezek tapsolnak, ök szavaznak és mondanak véleményt a hatvan-hetvenezer magyar nevében. Az ö szerszámuk a bírói pulpitus és a pallós. Küszöbön az ötvenhatos szabadságharc huszadik évfordulája. A kátyúból valahogyan ki kellene kászo- fódni. De hogyan? Becsületbírósághoz hasonló társadalmi bíráskodásra gondoltak. Higyjük el, hogy ez a szándék őszinte, tisztdsséges volt. De az előkészítés, a kivitelezés gyermekien naiv. Legnagyobb megdöbbenésre a bíróság tagjait nem választották, hanem az egymást vádló szervezetek vezetőiből nevezték ki. Tehát a vádlottak egyben a saját maguk bírái is voltak. Elnöknek felkértek egy san franciscoi magyart, aki az itteni eseményeket nem ismeri, csak a felkérök egyoldalú tájékoztatása alapján. Részben ezzel magyarázható, hogy elnökösködése első —szeptember tíz percében kifutott a teremből. Az árvízkárosultak részére gyűjtött pénzt próbálták elszámolni, de hiteles bizonylatot egyet sem mutattak fel. Hol vannak az eredeti hivatalos pénz- vagy áruátutalási okmányok? Ha vannak ilyenek, miért nem mutatják meg? Ha nincsenek: nem utaltak át semmit! Az emlékműre és az ösztöndíjra gyűjtött pénz elszámolását meg sem kísérelték. Los Angeles magyarsága békét akar Ezzel a bíráskodási paródiával még jobban elmérgesítették az ügyet. Ez előrelátható volt. Ezért a meghívott hét-nyolc lelkész közül csak egy protestáns és egy római katolikus jelent rtieg. A tárgyilagos jelenlévők úgy érezték a történtek alapján, hogy talán nem is annyira a társadalmi megbékélés volt a bí- róságosdi elsődleges célja, hanem a hibákat elkövetők fehérre mosása. Ezért nem bízták a bírák és az elnök választását idegenekre. Pedig érdektelen, nem elkötelezett bírák könnyen elősegíthették volna a megbékélést, mert senki sem gondolt keresztrefeszítésre, vagy bárkinek a megalázására. De elfogadható, tisztességes magyarázatra. Los Angelesben minden magyar emigráns és kivándorló békét akar s annak érdekében igazságérzetét ö maga is keresztre feszíti. De nem engedi, hogy hátsó célok érdekében azt mások kerékbetörjék. Kell a béke! Sajnos, a tegnapi tálcán kínált lehetőség már kezd elpárologni. Ennek ellenére szabadságharcunk huszadik évfordulójára a görbéket ki kell egyenesíteni. Muszáj! De lehetőleg úgy, hogy az különösebben senkinek se fájjon. De hogyan? Van rá lehetőség. Nincsenek megoldhatatlan ügyek. Csak megoldásukra alkalmatlan emberek vannak. Hagyjuk, ne feszegessük a múltat. Más területeken ez veszedelmes precedens lehet, de itt szükséges. Ne bizonyítsunk. Ne vádaskodjunk. •—- Többéves elüszkösödött sebet nem lehet ráolvasó kuruzsló módszerekkel meggyógyítani. Ha tényleg azt akarja a két csoport vezetősége, hogy béke legyen: bizonyítsa be. -— Oszlassa fel a csoportját és alakítsanak új szervezeteket. Válasszanak új vezetőséget. Ezzel nyugalmat teremthetnének. Talán az emigrációban emigrált magyarok is visszatérnének a közéletbe. Tiszta, erős kézzel kell a dolgokat egymás mellé rakni. Egyébként ennek az összebogozott ügynek a lényegét Orbán Ferenc töszerkesztö szellemesen fogta marokba: „Nem becsületbíróság kell ide, — hanem becsület!“ H. E. (Los Angeles)
