Szocialista Nevelés, 1989. november-december - Nevelés, 1990. január-június (35. évfolyam, 3-10. szám)
1990-06-01 / 10. szám - Jakab István: A szép szóért
ben adunk nekik, azt kamatostul kapjuk vissza. Már most látjuk bennük a jövő felnőttéit, s hisszük, hogy a most elvetett mag felnőttkorunkra termést hoz, s továbbadják gyermekeiknek, amit tőlünk hallottak, tanultak. Hiszszük, hogy érdemes hinni, érdemes jónak lenni, mert valahol, valamikor mindez megtérül . — Milyen segítséget kapnak bel- és külföldi hittestvéreiktől? — kérdem. ZSOLT: Tavasszal a Tátrában voltunk ötnapos összpontosításon. Itt elsősorban azt tudtuk meg, milyen segédeszközökkel dolgozhatunk, milyen új módszereket alkalmazhatunk munkánk során. Nyáron az evangélikus egyház szervez egy nemzetközi találkozót Stuttgartban, melyre valószínűleg ketten megyünk. Várjuk a vendégprofesszorok előadásait, szeretnénk minél több aktivitást, kreativitást fejlesztő tevékenységet is bevinni közös munkánkba. A gyerekek most is szívesen mondják el gondolataikat rajzban. A jövő heti találkozásra pl. kitűzőt terveznek maguknak. Nagyon fontos, hogy mindent, ami foglalkoztatja őket, szabadon elmondhassanak. Itt senkibe sem fojtjuk belé a szót, örülünk, ha van mondanivalójuk. JOLIKA: A biblia tanítása szerint igyekszünk elfogadtatni velük azt a gondolatot, hogy a hit ajándék a hívőknek, de senkire sem szabad ráerőszakolni. Mindenkinek magának kell előbb vagy utóbb eldöntenie, elfogadja-e. Lejegyezte: KOSA KAROLA A szép szóért Még 1967-ben kezdtük e napok rendezését, de két évet ki kellett hagynunk vesztegzár miatt. Az idén (március 22—24-én) tehát „csak“ a 21. rendezvényen gyűlhettünk össze Kassán. De talán a kezdettől számított majdnem negyedszázadnyi idő okot ad arra, az előttünk álló nagy feladat: a Csehszlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társaságának megszervezése meg kötelességünkké is teszi, hogy visszatekintsünk e napok eddigi történetére is, és az idei rendezvény értékelése mellett egy kis számvetést is végezzünk. Egybevessük a jó és a rossz tapasztalatokat, s megpróbáljunk kialakítani egy olyan új rendezési koncepciót, amely egyrészt megfeleljen az új munkaformáknak, másrészt eredményesebb legyen a mainál. Nem „divatból“, nem a XXI. KAZINGZV NYELVMŰVELŐ NAPOK változtatás kedvéért keressük hát a Kazinczy napok számára az új rendezési formát, hanem azért, mert a politikai és társadalmi változás következtében lehetővé vált, hogy visszatérjünk az 1969-ben már létrehozott, de az ismert 293
