Szocialista Nevelés, 1989. november-december - Nevelés, 1990. január-június (35. évfolyam, 3-10. szám)
1990-06-01 / 10. szám - Fórum - Figyelő
PEDAGÓGIAI SZEMLE 1989 tavaszán készült Pethő Zoltán sajátos hangvételű tanulmánya, melynek címe: M a - gyár tanítók kisebbségi sorban (99—111 o.). Hosszú ideig tartó hallgatás és elhallgatás után előtérbe került ez a téma. Érdeklődéssel kísérik mind a tömegkommunikációs eszközök, a sajtó és a szaksajtó, mind az utca embere. Sok persze az adósság ezen a téren. Az 1981-ben kiadott Pedagógiai Lexikon például ugyanúgy tartalmaz címszavakat a szomszédos országok iskolaügyéről, mint Japánról, de e szócikkek mitsem írnak arról, hogy ezekben az országokban nemcsak románul, oroszul, szerbül és szlovákul tanítanak, hanem magyarul is. Akad pozitív példa is, pl. Száméi Katalin szerkesztésében jelent meg 1959-ben az Oktatási törvényhozás a szocialista országokban című kiadvány, melyben rámutatnak arra, hogy a szocialista országok törvényei távolról sem egységesek a nemzetiségek oktatása tekintetében. Az államok deklarálják a nemzetiségek ez irányú jogait, de nem biztosítják a megfelelő törvényes garanciákat joguk biztosítására. A szerző vázolja a magyarság helyzetének alakulását a szomszédos országokban. Fontos adalékként értelmezi, hogy a békekötések után jelentős számú magyar s ezen belül értelmiségi menekült Magyarországra, ami feltétlenül kedvezőtlenül befolyásolta az új szituációba került magyarság helyzetét. A menekültek között jelentős számban voltak tanárok és tanítók is. A második világháború után számos antihumánus, a térség népei közötti ellentéteket továbbfokozó megoldás került előtérbe. A népeket kollektív felelősségre vonó sztálinista nemzetiségi politika számos területen fokozta a már meglevő ellentéteket. Az eltúlzott központosítási törekvés elegyedett a lenini nemzetiségi poliika elvével. Az ötvenes évekbe belefért a németgyűiölet és minden orosz jelenség ajnározása, 1956 után pedig a „ha nem beszélünk róla, ez nem is probléma“ változat lett népszerűvé. Cs Hányszor mondják ezt a felnőttek tizenéves gyerekeiknek, akik hajlamosak semmit sem csinálni, azaz tétlenkedve unatkoznak, értelmetlen „lötyögéssel“ töltik a drága időt. A rossz értelemben vett lazaság csakugyan fárasztó, veszélyes is, mert hamar stílussá válhat. A felszólítás tehát, hogy foglald el magad, jogos és helyes. De nem árt meggondolni azt sem, hogy az ember nemcsak akkor csinálhat valamit, nemcsak úgy foglalhatja el magát, hogy látható, külső dolgokban megnyilvánuló tetteket hajt végre. Nem kell mindig program! Egy angol régész, a világhírű Gordon Childe azt mondja egyik könyvének címében: Az ember önmaga alkotója. Tegyük hozzá: nemcsak akkor, ha látványosan sürögforog, hanem a megfigyelés és elmélyedés csendes perceiben vagy óriában is. 315
