Szocialista Nevelés, 1989. november-december - Nevelés, 1990. január-június (35. évfolyam, 3-10. szám)
1990-06-01 / 10. szám - Fórum - Figyelő
Örömmel olvastam a Nevelés márciusi számában a Motiváció — Ausztráliában c. írást. Szívem szerint az ott bemutatott jutalomlapocskákból máris adnék a mi elsőseinknek is. El szeretném mondani, hogy nem egy hazai pedagógusban j is született hasonló ötlet. Érezzük, hogy az osztályozás helyett valamivel buzdítani kell az elsősöket — sőt, a nagyobbakat is —, akik teljes bizalommal, hittel, örömmel és buzgalommal kezdik életük új szakaszát. Pedagógusként napról napra érzékelem, látom az eredményeket. Nem lehet biztató, elismerő szó nélkül hagyni ezt az óriási erőfeszítést kívánó munkát. A szóbeli értékelések mellé pontok, csillagok, mese-, állat- és virágpecsétek sorakoznak. Ez a pedagógusok egyik bevált módszere; fokozza a munkakedvet, a játékos öröm pedig jobb munkára ösztönöz. Az első félév végén már szépen kapcsolva olvasnak az elsősök. Ez óriási eredmény. Mi legyen hát az örömszerzés formája, hogy a gyermek, de a szülő is érezze az iskolai munkába fektetett energia eredményességét? Ez a kérdés is ötletekre késztetett. Egy kis j füzet méretű kemény lapra i nyomdai technikával rá- ; nyomtattam a tanuló nevét, i A dicsérő szöveget kézírással mellékeltem. Örömmel mond- j A továbbiakban a magyar nyelvű népoktatás és a tanítók helyzetét elemzi a szerző országonként. A szlovákiai helyzetről több nyugati és hazai tanulmányra támaszkodva számol be (A szlovákiai magyar iskolák védelmében 1983 november—1984 augusztus; Jelentések a határon túli kisebbség állapotáról, Párizs, 1982; Végh László: A magyar nemzetiségi kultúra szociológiai vizsgálata Szlovákiában 1977 stb.). 1945 és 1948 között a magyarság alapvetőnek tekintett emberi jogokkal sem rendelkezett, 1948-tól fokozatos konszolidáció bontakozott ki, melyet súlyosan megzavart az, hogy a magyar katonák is részesei voltak annak az „internacionalista segítségnyújtásnak“, mely a csehszlovákiai demokrácia kialakításának elfojtását s benne a magyarok helyzetének rosszabbodását eredményezte. A magyar nyelvű népoktatás statisztikai mutatóit bemutató táblázat elemzésekor utal rá, hogy az adatok csökkenő tendenciái a hetvenes években nem kis mértékben az iskolakörzetesítés következményeként értelmezhetők. A tanítók helyzetének alakulását illetően szintén közöl statisztikai adatokat. 1918-ban az elemi iskolák 94,9 %-ában tanítottak magyarul, ez 1931-re 18,1 %-ra zsugorodott. A két világháború közötti időszakban a pozsonyi és az ungvári tanítóképző foglalkozott a magyar tanítók felkészítésével. Az 1945 utáni diszkriminatív intézkedések következtében jóval több tanító menekült el, mint az első világháborút követően,, olyannyira, hogy 1949-ben a magyar iskolák újraindítása idején mindössze 110 tanítót sikerült alkalmazni. A nyitrai pedagógusképzés helyzetéről a Hitel 1989-es évfolyamának 2. száma alapján közöl néhány adatot. A jugoszláviai és a romániai helyzetkép után töredékes vázlat következik a kisebbségben élő tanítók típusairól. Az interjúkból, olvasmányokból és alkalmi beszélgetésekből összeálló adalékok alapján hűségesnek azokat nevezi, akik az impériumváltozások ellenére, nem kis megpróbáltatások után, de helyükön maradtak. 316
