Szocialista Nevelés, 1989. november-december - Nevelés, 1990. január-június (35. évfolyam, 3-10. szám)

1989-11-01 / 3. szám - Országos pedagóguskonferencia, Prága, 1989 - Miloš Jakšnek, a CSKP KB főtitkárának előadói beszédéből

követelményeire, a tudomány és a technika dinamikus fejlődésére, valamint arra a tényre, hogy elkerülhetetlen az ember irányító szerepének növekedése a termelési és társadalmi folyamatokban. Természetes, hogy az ok. tatásra és nevelésre háruló igények teljes kielégítése nem csupán az iskola feladata. Ez az egész társadalom ügye, tehát az egész társadalomnak segíteni kell az iskolát. Az eredmények elérésében a döntő felelősség azonban továbbra is az iskoláé, az iskolát irányító szerveké és valamennyi pedagógusé, iskolaügyi dolgozóé.

Egyre aktuálisabbá válik az elmélet és a gyakorlat, az iskola és az élet kapcsolatának megerősítése. Ez a követelmény egyaránt érinti az oktatás és nevelés tartalmát és a kitűzött cé. lók elérésének a mikéntjét. Arról van szó, hogy az ifjú nemzedék felkészítése a társadalmi gyakorlatban való helytállásra nem korlátozódhat csupán a tantermekre, laboratóriumokra vagy előadótermekre. E folyamatban aktív szerepet kell vállalniuk az állami vállalatoknak, a termelőszövetkezeteknek, a kutatóintézeteknek, a kulturális intézményeknek, a Nemzeti Frontba tömörült társadalmi és érdekképviseleti szerveknek. A felsorolt intézmények, szervek aktív részvéte az oktatási és nevelési folyamatban — beleértve konkrét hozzájárulásukat az iskolák anyagi-műszaki bázisának fejlesztésében — jelentős politikai feladatként értelmezendő, hiszen ez az oktatási-nevelési rendszer tökéletesítésének egyik fontos alapfeltétele. Ez a követelmény fokozott mértékben vonatkozik az egyes reszortokra, vállalatokra és nemzeti bizottságokra, ame. lyek felelősséggel tartoznak az ifjú munkásnemzedékek felkészítéséért.

Ezen a téren van mit javítanunk — főként a szakmunkásképző intézetek tanulóinak elméleti és gyakorlati felkészítésének színvonalát illetően. Ezeknek a problémáknak a megoldását,

— beleértve a szakképzést irányító mesterek helyzetének, munkájuk erkölcsi és anyagi megbecsülésének emelését — nem halogathatják az illetékes állami vállalatok és gazdasági szervezetek.

Teljes mértékben vonatkozik a főiskolákra is az az igény, mely szorgalmazza az oktatás és nevelés szorosabb összekapcsolását a mindennapi élettel. A főiskoláknak — melyeknek alapkül. detése a szocialista hazához hű szakemberek felkészítése — össze kell kapcsolniuk a képzést a gyakorlattal, a tudományos-műszaki haladás központjaivá kell válniuk. Az általuk végzett tudományos kutató munka eredményeinek sokkal nagyobb mértékben kellene érvényesülni, hatékonyabban kellene befolyásolniuk egész gazdaságunk átépítését, a társadalmi változások egészét. A másik oldalon viszont a termelési szférának nagyobb érdeklődést kellene tanúsítani a tudományos kutatómunka eredményei iránt.

Ha gyorsítani akarjuk a haladás ütemét, az iskolákban — úgy ahogy az élet minden más területén — szakítani kell azzal a tendenciával, melynek lényege a középszerűség. E feladat sikeres teljesítése feltételezi a tanulókkal való egyéni bánásmód elvének jelentős mértékű megerősítését, hiszen ezáltal sokkal eredményesebben fejleszthető a tanulók tehetsége. A tehetségek felkutatása, meglevő adottságaik eredményes támogatása, fejlesztése az iskola egyik kiemelt feladata.

Napjainkban gyakran felvetődik az a kérdés, hogy milyen is korunk ifjú nemzedéke. Leszögezhetjük, hogy olyan, amilyennek mi idősebbek neveljük, amilyenné társadalmunk mindennapi élete formálja. Az ifjúságban van lendület, van érzékük az új iránt, ki akarnak tűnni — érvényesülni akarnak. Ilyen irányú vágyaik teljesítésében segítenünk kell őket; megfelelő szintű műveltséggel kell felvértez65