Szocialista Nevelés, 1989. november-december - Nevelés, 1990. január-június (35. évfolyam, 3-10. szám)
1989-12-01 / 4. szám - Ibolyáné Cs. Jolán: Olvas az egész osztály
Természetesen egy jól megválasztott jelszó, egy felhívás még nem jelenti azt, hogy attól rögtön olvasóvá, könyvbaráttá válnak a gyermekek. A könyvtárba való beiratkozás tulajdonképpen csak az egyik feltétele egy nemes elgondolás megvalósításának és valós tartalommal csak akkor telítődik, ha a magyartanár igazán a szívügyének érzi, hogy minél több gyermeket (s ál. taluk minél több családot) bevonjon a kulturálódásnak ebbe a folyamatába. A legfontosabb feltétel, hogy a könyvtárlátogatást, az olvasást napirenden kell tartani. Már az 5. osztályban megtanítjuk pl. a gyermekeket a könyvismertetés fortélyaira (bár anyagrészként csak a 7. osztályban szerepel a fogalmazási órákon), mert ezzel motiválhatjuk tanulóinkat az olvasásra. A 4. osztályos tanító beszámolója alapján már van egyfajta kép az osztály összetételéről, érdeklődési köréről, olvasási készségéről. Ennek alapján természetesen a jól olvasó, jobb képességű tanulókat bízzuk meg egyegy könyv (mese, elbeszélés) ismertetésével, hogy megfelelő példa és a kö_ zepes illetve a gyengébb tanulók felzárkózásához elegendő idő álljon rendelkezésre. Rendkívül fontos, hogy kezdetben sokat biztassuk, dicsérjük jutalmazzuk őket e plusz munkáért, mert ez hat ösztönzőleg. Kérdés, hogy az eléggé zsúfolt tananyag mellett mikor juthat idő a könyvismertetésekre. Alkalmasak erre a fogalmazási órák, illetve a heti két irodalomóra egyike — az anyag nehéz, ségétől vagy sokaságától függően a tanító belátása szerint. Az óra elején 10—15 percet vesz igénybe aszerint, hogy kialakul-e a nyomában vita. Alkalmakként 2 tanuló készülhet könyvismertetéssel, ennyi fér az órába. Alkalmas lehet még rá az osztályfőnöki óra, s helyenként az alkalmi helyettesítések. Fontos, hogy a gyermekek megértsék: nem a tartalom elmondásáról van szó. A cél: a tartalom érintőleges felelevenítése (később a regények esetében az esetleges történelmi háttér felvillantásával, avagy néhány mondatos írói bemutatással) kedvébresztés, érdeklődés-felkeltés az adott mű iránt, hogy azt minél többen elolvassák, hogy bevezessék osztálytársaikat az olvasás gyönyörűségeinek csodálatos birodalmába ... Ezek a könyvismertetések többszörös célt szolgálnak: egyrészt — s ez a legfontosabb — olvasásra buzdítják a gyerekeket, másrészt pedig szabadidejének egy részét hasznosan lekötik, a tanuló megtanul szelektálni a köny. vek között, de ezenkívül fokozatosan megszokja a közösség előtt való szereplést, s így csiszolódik, formálódik a szóbeli kifejezéskészlete is. Az is napjaink alapvető hiányossága, hogy a mai iskolás gyermekek nagy része eléggé szegényes szókészlettel rendelkezik, hiszen viszonylag keveset beszéltetjük őket az órákon és a számonkérés is zömmel tesztek formájában történik. Tehát az összefüggő szövegszerkesztés, a beszéd komoly nehézséget jelent számukra (a mi hibánkból?). A gyermekek tapasztalataim alapján szívesen kapcsolódnak be ebbe a mozgalomba: az ötödikben még lelkesek, vállalkozó szelleműek, s aztán annyira megszokják az effajta „munkát“, hogy a 7—8. osztályban már teljesen természetesnek tartják. Nagyszerű könyvvitáknak, véleménycseréknek voltam fültanúja az elmúlt évek során. Ha egy-egy ismertetésre kerülő könyvet többen is elolvastak, nyilván különféleképpen fogadták, másként vélekedtek róla. Sokszor éppen ezek a viták váltak érdeklődésfelkeltővé a többiek számára, s ezért olvasták el a vitatott könyvet. Az évek során a legkülönfélébb könyvek kerültek terítékre. Nemcsak szépirodalmi alkotásokról lehetett beszámolni, hanem az ismeretterjesztő könyvekrőla sci-fin keresztül a szakkönyvekig bármiről. 119
