Szocialista Nevelés, 1989. november-december - Nevelés, 1990. január-június (35. évfolyam, 3-10. szám)
1989-12-01 / 4. szám - Iván Jolán: Az anyanyelvi nevelés formái, módszerei és problémái óvodánkban / Óvodai nevelés
ÓUODfll DEUELÉS Az anyanyelvi nevelés formái, módszerei és problémái óvodánkban A gyermek nyelvi nevelése az óvodában szakszerűen, a nevelési program szerint történik. Természetesen nem beszélhetünk elszigetelt anyanyelvi foglalkozásról. A nyelvi megnyilatkozás, a helyes kiejtés és mondatalkotás általános követelmény és fontos folyamat a nap minden szakában. Az óvodás korú gyermek nyelvi meg. nyilatkozása zömmel a cselekvés során jön létre. Társas kapcsolatait azonban már a nyelv segítségével alakítja ki. A gyermek vágyik a felnőtt szép beszédére. Ha már elegendő nyelvi élménye van, szívesen veszi át a felnőttek szerepét, és kommunikál azok nyelvi eszközeivel. A gyermek játékában néha átveszi az óvónő szerepét is. Az átvett hanghordozással, beszédstílussal felhívja figyelmünket nyelvi hibáinkra. Személyiségünkkel, beszédünkkel tehát hatunk a gyermekekre. Nekünk, pedagógusoknak tudatosan és TERVSZERŰEN KELL TÖREKEDNÜNK AZ AN YANYELVTUDÄS FEJLESZTÉSÉRE. Meg kell szerettetni a gyermekekkel a szép nyelvi fordulatokat, a szójátékokat. El kell érnünk, hogy saját maguk jöjjenek rá, melyik a szép és melyik a nem kívánt megnyilatkozás. A beszéd legfontosabb fizikai feltétele a helyes lélegzetvétel és a szükséges levegőmennyiség. Gyakran ta. pasztáijuk, hogy beszéd közben a gyermek — de sokszor a felnőtt is — „kifogy a szuszból“. Ennek oka a helytelen lélegzetvétel. Minden nyelvi foglalkozás szerves részét képezze a néhány másodperces légzési gyakorlat. Hogy ez ne váljék a gyermekek számára unalmassá, a ki- és belégzést játékosan, pl. az állatok hangjának utánzásával tesszük érdekessé. A hangos kilégzéskor az énekhang csiszolódik, ez a hangképzés egyik formája. A visszatartott levegő is vidám perceket tud szerezni, mivel a „Ki bírja tovább“ versenyben sokszor vált ki kacagást, ha egyik-másik gyermek majd „kipukkad“. Meghatározó tényező a nyelvi nevelésben A GYERMEK SZÓKINCSÉNEK GYARAPÍTÄSA. A gyermek szókincse gyarapodik a mesék, versek, elbeszélések és más irodalmi művek hallgatása, filmek nézése során is. A mesében hallott, számukra új és ismeretlen kifejezés csupán passzív szókészletüket gyarapítja, ha nem magyarázzuk meg nekik a szó jelentését és nem ösztönözzük őket aktív használatukra. Az egyik mesedélutánon a gyermekek rákérdeztek a „pitymallik“ szóra. A napszakokkal kapcsolatban meekerestük azokat a rokon értelmű szavakat, amelyek a napfelkeltével függnek össze: pitymallik, virrad, hajnalodik stb. Nem elegendő, ha a gyermek szókincse gazdag, ügyelnünk kell a hangképzésre és az érthető, tiszta beszédre is. 1U
