Szocialista Nevelés, 1989. november-december - Nevelés, 1990. január-június (35. évfolyam, 3-10. szám)
1989-12-01 / 4. szám - Ürögi Ernő: Közös ügyünk érdekében / Vitázni pedig kell
helyesen használni, aki ismeri működésének törvényszerűségeit, a ,,használati utasítását“. Nagy Adorján felháborodva bírálja a tankönyvszerzők következetlenségét is. Túlnyomórészt igaza van, valóban hol a munkáltató jelleg, hol pedig a „szájbarágós“ az uralkodó az anyagrészek feldolgozásakor. [A következetlenség azonban neki is felróható. Elég, ha a kiragadott hibák előfordulásának helyére utaló sorszámokat sorolom fel: 67., 100., 64., 114., 66., 44., 45.) Zavarónak találja, hogy a tankönyv 8., illetve 9. oldalán „a feladatok megfogalmazásában a felszólító módú ige háromféle személyben található: alkoss ..., elemezzük ..., alakítsátok ...“ (Pontosan: „Alakítsuk át...“) A három igealak ilyetén egymás mellé rendelése valóban zavaróan hathat. De ez a felsorolás önkényes kiemelés, ezért megtévesztő. Az első a Feladatok cím alatti 9. feladat önálló mondatalkotásra szólítja fel a tanulókat, tehát helyes a 2. személyű igealak. A 9. oldalon pedig a Gyakorlatok cím alatt közös munkára buzdít az „Elemezzük ..., Alakítsuk át...“ kezdetű mon. dat. Mi ebben a zavaró? A jelzett szó meghatározását szintén kifogásolja a szerző. Igaza van, a tankönyvben pontosabban kell fogalmazni. Az viszont meglepett, hogy a 103. oldal 1. gyakorlatát nem tűzte céltáblájára: „írjuk ki a közmondásokból a mennyiségjelzős szerkezeteket! több szem egy szó ahány ház sok kéz két kézzel annyi szokás Ennek a gyakorlatnak ugyanis több hibája van. Az első négy szerkezet nem közmondás — mert ugye a közmondás, az mondat —, az utóbbi két szerkezet ugyan már közmondás (Ahány ház annyi szokás), ebből viszont nem lehet mennyiség jelzős szerkezetet kiírni, mert nincs benne. Az annyi számnévi névmás az alárendelő összetett mondat főmondatának állítmányi utalószava, így nem alkothat a szokás alannyal mennyiségjelzős szerkezetet (hiába is szeretnék a szerzők). Még mindig a közmondásoknál és a jelzős szerkezeteknél maradva joggal kifogásolhatta volna a szerző az alábbi mondatot: „Közös lónak túrós a háta“. (107. o.) Ugyanis nem túrós, hanem túrós. Vagyis kisebesedett. (Vö. ÉKsz.) Valóban helytelen kiemelt címben a tárgyak tárgyáról beszélni (64. o.), mert ilyen analógia szerint beszélhetnénk a határozó tárgyáról, mint az a 66. oldal 4. feladatában előfordul: „A tele kosarat látva Boriska ujjongani kezdett.“ E mondatban ugyanis a határozói igenévvel kifejezett időhatározó a „kosarat“ tárgy alaptagja. (Öszszetett mondattal: Amikor a kosarat meglátta, Boriska ujjongani kezdett.) De lehetne szó a jelző tárgyáról is, amint ezt a következő mondat bizonyítja: Pásztorsíptól hangos ott (a Tisza partján) az árvalányhajt termő róna ... Itt folyamatos melléknévi igenévvel kifejezett minőségjelző az alaptagja a tárgynak. Tehát a meghatározásnak azt kellene hangsúlyoznia, hogy a tárgy a mondatban alárendelő viszony, ban van az igei állítmánnyal vagy az igenévvel kifejtett mondatrésszel, lévén bennük cselekvésfogalom. A 66. oldal 5. feladatában szereplő mondat — Anyját látja jönni... — kifogásolt ábrája (a) helyes. A látja igei állítmányt bővíti az igenévi tárgy, s ez alaptagja az anyját tárgynak. Alárendelő szerkezetben marad egymással a két tárgy akkor is — igaz, már birtokos jelzősben —, ha így fogalmazunk: látja anyja jöttét. Mellé-105
