Szocialista Nevelés, 1989. november-december - Nevelés, 1990. január-június (35. évfolyam, 3-10. szám)

1989-11-01 / 3. szám - Gondjainkról - nagyítóval

Oláh házaspár — már lerakták ennek alapjait, nem kellett „légüres térben“ mozognom. Ez nekem, a pályakezdőnek nagy segítséget, s egyben nagy felelősséget is jelentett, de mindezt örömmel vállaltam. Egyértelmű . volt számomra, hogy a reál tantárgyak a jövőben egyre inkább fontosakká válnak, s hogy diákjaimat az ezekkel való aktív kibékélésre, az ezekben való örömteli elmélyedésre és kutatásra kell nevelnem. Úgy vélem — s ezt velük is elfogadtatom —, hogy a matematikai—fizikai tényék és érvek állandó igazsága, a kétszer kettő örökérvényűsége mindenki számára erőt és biztonságot jelent. Ez a pályaválasztásban is megfontolandó szempont. Az iskolánkban érettségiző tanulók zöme a logikus gondolkodást igénylő és támogató szakok felé orientálódik. A fizikai olimpián elért sikerekhez tehát ezek a meggondolások is hozzájárultak. Talán önmagáért szól az a tény, hogy a fizikai olimpia versenyében az elmúlt 30 évre Visszamenőleg a Nyugat-szlovákiai kerület legeredményesebb iskolája vagyunk, az utóbbi évek eredményei pedig az ország legjobb iskolái közé sorolnak bennünket.

Nyilván az eredményeknek tudható be, hogy Ipóth Barnabást mint középiskolai tanárt beválasztották a fizikai olimpia központi bizottságába. Kollégái partnernek tartják, szakmai vitáik egymás gazdagítását szolgálják. — Sajnos — mondja —, ez egy sor egyéb tennivalóval is jár, ami véleményem szerint a tanítástól veszi el az időt.

Míg beszélgetőpartnerem kis szünetet tartott, éltem a lehetőséggel, s megkérdeztem tőle, milyen lehetőségei vannak a továbbképzésre, a szakterületén tapasztalható fejlődés követésére, s miben igényelne segítséget.

— A tanulmányi versenyek egy kidolgozott módszertani rendszer alapján működnek. Egyik legfőbb előnyük, hogy lehetőséget nyújtanak a tehetségek kiválasztására és továbbfejlesztésére. Minden pedagógusnak, aki ezzel foglalkozik, komoly és állandó önképzésre van szüksége. Nekem megadatott, hogy eljussak azokra a szakmai konferenciákra, tanácskozásokra, áhova csak egy szűk réteg nyer bebocsáttatást. El kell mondanom, hogy nem mindig vagyok ezekkel elégedett. Többször is tapasztaltam, hogy nem kap konkrét tartalmat egy-egy előadás, hogy selejt is becsúszik a valódi értékek közé.

Mi jelenthetne még továbblépést munkájában? — teszem fel az utolsó kérdést. Elmosolyodik. Ezt épp a napokban fogalmaztam meg a prágai országos pedagóguskonferencián. Felszólalásomban előadtam javaslatomat arra vonatkozóan, hogy azokba az osztályokba, ahol bővített óraszámban tanítunk valamilyen tantárgyat, pályázat útján válasszák ki a legrátermettebb pedagógusokat. További javaslatom, hogy a tanulmányi versenyekben az első három helyet elért tanulók tanárai számára a tehetségesekkel való külön foglalkozást beleszámítsák órakötelezettségükbe. Ez mindenképpen megtérülő befektetés lenne, az elismerés olyan hasznos fajtája, ami még jobban ösztönözné a pedagógust, hogy mélyebb tudást nyújtson a tanulóknak. Tudást és szívet. Mert csak így lehet meggyőzni a tanulót arról, hogy a tudás révén olyan távlatok nyílnak meg előtte, amelyekről legszebb éveiben álmodott.

Kosa Karola