Szocialista Nevelés, 1989. november-december - Nevelés, 1990. január-június (35. évfolyam, 3-10. szám)

1989-11-01 / 3. szám - Jana Synkovának, a CSSZK oktatási, ifjúsági és testnevelési miniszterének beszédéből

kezményei gyakran nagy erőfeszítés­sel sem küszöbölhetők ki idősebb kor. ban. Épp a kisgyermekkorban van meg­határozó szerepe a családnak és a csa. Iád iskolához való viszonyának. Mivel elsősorban a család felelős a gyerme­kek neveléséért, őt tekintjük az isko­la első számú partnerének. Távolról sem elegendő, ha a szülők úgy vélik, az iskola nevel, ők meg „segítenek“ ebben. Tudatosítaniuk kell objektív fe­lelősségüket. Ismerünk olyan családo­kat, amelyek a nevelési hatást csupán a gyermekek anyagi hátterének biztosí­tására szűkítik le. Az érzelmi ráhatás hiánya szülők és gyermekek közt nem. kívánatos elidegenedéshez vezet. Cé­lunk nemcsak a család és az iskola ne­velési és oktatási hatásának kiegyen­lítése, hanem ennek egyesítése is. Ez az egyesített hatás objektíve elkerül­hetetlen, s egyik tényezője a nevelési hatások hatékonyabbá tételének. E problémakör megoldásába azzal a cél­lal vonjuk be a tudományos dolgozó­kat, hogy gyorsított ütemben törlesz­­szék adósságukat a pedagógiai gyakor­lattal szemben. A sokoldalú nevelés rendszerében nem kerülhető el az a fontos tényező, amit az iskolai környezetnek a diákok­ra való hatása jelent. Az iskola anyagi és szociális környezete az első pilla­nattól kezdve hat a tanulóra, befolyá­solja a szakjához, az emberekhez, köz. vetve a társadalomhoz, a szocialista értékekhez és a szocialista életmód­hoz való viszonyát. Az iskolában folyó nevelés minden formája és eszköze csak akkor lesz hatékony, ha szerve­sen összekapcsolódik az iskolán kívü­li neveléssel. Gondolok itt a politikai és társadalmi szervezetek, a kulturá­lis intézmények, a társadalmi gyakor­lat, a tömegkommunikációs eszközök nevelési hatására. Napjaink munka­­megosztása megkívánja, hogy az isko­la a tanulók nevelésében kijelölje sa­ját feladatait, s teljes mértékben fel­használja azokat az ösztönzéseket, me­lyeket a tanuló az iskolán kívül kap. Szocialista társadalmunkban reális az egységes, komplex nevelési front esz­méje, mert minden szervezet és intéz­mény a Nemzeti Front és a CSKP ál­tal vezetett állami szervek politikai programjából indul ki. A Nemzeti Frontba tömörülő társadalmi szerveze­tek napjainkban a fiatal generáció ne­mes és alkotó érdeklődésének széles skáláját ölelik fel. Az iskolának úgy kellene vezetnie és motiválnia tanulóit, hogy céltudato­san éljenek az iskolán kívüli nevelés által kínált lehetőségekkel. Iskoláink további fontos társa a ne­velésben a társadalmi gyakorlat. Tá­mogatom Miloš Jakeš elvtárs, a CSKP KB főtitkárának kijelentését, mely sze­rint az iskolának a társadalmi gyakor­lattal való hatékony összekapcsolása halaszthatatlan feladatunk. Üj nemze­dékünk nevelését nem szabad csupán tantermekben és laboratóriumokban megvalósítanunk. A diákok tanulás so­rán szerzett kedvező tapasztalatai sa­ját aktivitásuk által és a tanulás so­rán szerzett, de az iskolán kívül, a tár­sadalmi szempontból hasznos munka végzése során hatványozódnak. Ezek az élmények és tapasztalatok formál­ják a tanulással és az alkotó munká­val szemben tanúsított magatartásukat. A szervezetek jelenlegi állapotában — teljesen önálló állami és szövetkezeti vállalatokról lévén szó — valóban egyedülálló út ennek a megvalósítása. Ezt nem bízhatjuk semmiféle admi­nisztratív döntésre. E partnerkapcso. lat rendezése a légióként a szakmun­kásképző iskolákban tanuló munkásu­tánpótlás nevelését érinti. Bár a szak­munkásképzők törvényben rögzített pozíciója példaként szolgálhatna az is­kola és a társadalmi gyakorlat kapcso­latának megoldására, épp itt vannak a legnagyobb gondok. Ennek oka azok szubjektív hozzáállása, akiket álla­munk a holnap szakképzett munkásai­nak felkészítésével bízott meg. Társadalmunk jelenleg a szociális­79

Next

/
Thumbnails
Contents