Szocialista Nevelés, 1989. november-december - Nevelés, 1990. január-június (35. évfolyam, 3-10. szám)

1989-11-01 / 3. szám - Országos pedagóguskonferencia, Prága, 1989 - Ľudovít Kilárnak, a Szlovák Szocialista Köztársaság oktatási, ifjúsági és testnevelési miniszterének beszédéből

minek eredménye kultúránk, képességeink és képzettségünk magas szintjében nyilvánul meg.

A múlt stafétáját a mai tanítók veszik át, hogy a hagyományokra, az eddig létrehozott értékekre építve bizonyítsák a forradalmi kontinuitást a szocializmus további építésében. Csak így válhatnak belőlük politikailag, szakmailag, emberileg elkötelezett egyéniségek. Ez főként most fontos, amikor nagy társadalmi változások előtt állunk, amikor társadalmunk egy új, minőségében fejlettebb időszakát kezdi, a szocializmus ama időszakát, amelyben az ember nemcsak az átépí. tés szubjektuma, hanem objektuma is — ezért is növekszik a pedagógusok felkészítésének jelentősége ezen fontos új feladat sikeres megvalósítására. Ezért szükséges, hogy tanítóink tudatosítsák a korszak jelentőségét és a változások realitását ne csak felfogják, hanem felelősen ős céltudatosan, szakmai, ideológiai, pedagógiai, erkölcsi szempontból készüljenek fel a megvalósítására. Ma olyan tanítókra van szükségünk, akik megértik a társadalmi átépítésnek a lényegét és lelkesen támogatják annak megvalósítását. Ilyen tanítókká csak azok válhatnak, akik haladó és forradalmi hagyományaink hordozói.

Ezért kell ezen a konferencián feltennünk azt a kérdést, miért szentelünk tanítóinknak és a tanítók problémáinak ilyen nagy figyelmet. Nem ritkán olyan vélemények is elhangzanak, hogy kevesebbet kellene proklamálnunk és többet cselekednünk. Példának felhozhatnám a tanítók bérezését, szociális biztosítását, lakásellátását, társadalmi helyzetét és a többi problémát is, amelyekről már néhány éve tudunk, beszélünk, némelyiküket megoldjuk, másikukat viszont mindmáig nem sikerült megoldanunk. Nem kellene ugyanakkor elfelejtenünk, főként nekünk, akik az iskolaügyet irányítjuk, és önöknek, akik az értelmiség legszélesebb rétegét képviselik,

hogy a kor és a körülmények, amelyekben élünk, változóban vannak,

Talán véletlen volt, hogy a CSKP KB 13. ülésén a gazdasági kérdések feltárása és megoldásainak lehetőségei taglalása mellé felsorakoztatták az oktatásügy problémáit is? Nem, ez nem volt véletlen, éppúgy, mint ahogy nem véletlen az sem, hogy a CSKP KB összehívta ezt a konferenciát. Ezeket az összefüggéseket szem előtt kellene tartanunk.

A CSKP KB 13. ülése után az egyes nemzeti kormányok és a szövetségi kormány, de a kerületi és járási irányító szervek is részletesen foglalkoztak a tanítók és az iskolák problémáival és határozatokat fogadtak el, melyeket mindannyian ismerünk. Figyelünk arra, hogy a határozatokat teljesítsük is. Senki sem akar kitérni a nehézségek elől, bár azok leküzdése gyakran nem lesz egyszerű, problémáktól mentes folyamat és nem is mindig várható azonnali pozitív változás. Ezt többségünk meg is érti. Ugyanakkor tudjuk azt is, hogy ha a problémák egy részét már holnap megoldanánk, a tanítók társadalmi presztízse valószínűleg ettől még nem változna meg. A társadalmi megbecsülés, az anyagi jólét, a megfelelő szociális gondoskodás és más igények kielégítése nem biztosítják mindig és minden irányban a tanítók presztízsét. A társadalom a tanítót mindig is annyira becsülte, amennyire az képes és hajlandó volt tanítványaival együtt bekapcsolódni az adott társadalmi cselekvésbe, aszerint, mennyire tu. dott rátapintani a kor követelményeire és mennyire vett részt azok realizálásában, mennyire tudott lépést tartani a haladással és a forradalmi eszmékkel, mennyire állt ellen a haladást gátló tényezőknek.

Ugyanakkor tudomásul kell vennünk, hogy a tanító tevékenységének legfontosabb területe az oktató-nevelő munka. A személyes példakép a legvonzóbb és a leghatékonyabb nevelőeszköz. A növendékeknek pedagógusaikat nem72