Szocialista Nevelés, 1989. november-december - Nevelés, 1990. január-június (35. évfolyam, 3-10. szám)
1989-11-01 / 3. szám - Országos pedagóguskonferencia, Prága, 1989 - Ľudovít Kilárnak, a Szlovák Szocialista Köztársaság oktatási, ifjúsági és testnevelési miniszterének beszédéből
ĽUDOVÍT KILÄRNAK, a Szlovák Szocialista Köztársaság oktatási, ifjúsági és testnevelési miniszterének beszédéből A közelmúltban lezajlott tanácskozások, de mindenekelőtt a CSKP KB 13. ülése egyértelműen leszögezték, hogy a társadalmunkban végbemenő átépítés, a gazdasági mechanizmus megváltoztatása, a politikai és a társadalmi élet szocialista demokratizálása nem valósulhat meg az iskola bevonása, a fiatalok és a felnőttek oktatásában és nevelésében eszközölt változtatások nélkül. A jövőben — sokkal inkább mint eddig — a feladatok megoldásába bevonjuk az iskolaügy minden dolgozóját. De nemcsak őket. A CSKP iskolaügyi politikájának megvalósításában aktivizálódnia kell egész társadalmunknak, hiszen — ahogy ezt a CSKP KB 13. Ülése is hangsúlyozta — az oktatás és a nevelés nem egy reszort ügye, hanem az egész társadalomé. A CSKP KB 13. ülésén hozott határozat megvalósításának eszköze a gyakorlatban való aktivizálódás, az alkotó hozzáállás, az iskolákban, az oktatás és nevelés más intézményeiben folyó munka felülvizsgálása. Ennek értelme abban nyilvánul meg, hogy a kritikus és konstruktív hozzáállást, amely a CSKP KB 13. ülésére jellemző volt, összefüggéseiben érvényesítsük az ok. tató és a nevelő rendszerünkben, minden iskolában és oktató-nevelő intézményben. Az iskolarendszer átépítése, átszervezése, mely a CSKP KB 13. ülése után kezd megvalósulni, ösztönző eszközeit a múltból, nemzeteink gazdag történelméből meríti, majd azokra a pozitívumokra építi, amelyeket a szocialista iskolarendszerben elértünk, ez pedig nem kevés. Vegyük csak Komenský pedagógiai és humanista hagyatékát, vagy újkori forradalmi hagyományainkat, de leginkább az előző haladó gondolkodású pedagógusgeneráció munkáját. Minden tanítógeneráció, amely már a kapitalizmus körülményei között a szociális egyenlőségért harcolt, sok nehézségekbe és akadályokba ütközött. önfeláldozás nélkül sosem lehetett nagy dolgokat véghezvinni! Nemrégiben ünnepeltük az SZNF 45. évfordulóját, amely — hasonlóképpen mint a cseh nép májusi felkelése — nem csupán a nemzetek felszabadulásáért folyt, hanem ezzel egyidejűleg és ennek következtében a politikai és társadalmi megújhodásért is, ami azután a szocializmus építésébe torkollott. Ebben a harcban és a forradalmi átalakulásban jelentős szerepet vállaltak a tanítók is. Azok a tanítók, akik később ugyanolyan lelkesedéssel harcoltak az egységes demokratikus iskolarendsze. rért. Az ő érdemük is a szocialista iskolarendszer kiépítése. Csehszlovákia a világon az elsők között már 1946-ban bevezette és kötelezővé tette az alapiskolákban tanító pedagógusok számára a főiskolai képesí. tést. 1948 után az iskolarendszer fokozatos kiépítését gyorsan valósítottuk meg, ennek következtében rohamosan növekedett a szakképzett tanítók száma is, egyidejűleg javult a pedagóguskollektívák kvalifikációs struktúrája is. Az előző társadalmi rendszer pedagógusgenerációja aktívan bekapcsolódott népünk szocialista társadalmi tu. datának formálásába, kultúrájának fejlesztésébe és a falvak kollektívizációjába, nem kis szerepük volt a Nemzeti Frontba tömörülő szervezetek megalakításában, valamint a nemzeti bizottságok tevékenységében. Elkötelezett és önfeláldozó munkájuk eredményeképpen formálódnak az új, szocializmust építő generációk. A szocialista iskola sok pozitívumot tud felmutatni, 71
