Szocialista Nevelés, 1988. szeptember-1989. június (34. évfolyam, 1-10. szám)
1988-09-01 / 1. szám - Fibi Sándor: Jobbat, jobban
mazásával a nyelvi automatizácie» szintjére kell emelni a két nyelv eltérő jelenségeinek, eltérő struktúrájának a használatát. Nem feledkezhetünk meg viszont arról sem, hogy az idegen nyelvet akkor lehet eredményesen tanulnunk, ha jól bírjuk anyanyelvűnket. Ezért fontos, hogy az anyanyelvi tudat erősítéséből és elmélyítéséből az eddigieknél hatékonyabban kivegyék részüket az egyéb tantárgyak tanítói is; tudatosítsák, hogy a nemzetiségi iskola sajátosságai erre is kötelezik őket. A sajátosságok említésekor ki kell térnünk a tanulók pályaválasztására is, hiszen ezen a területen továbbra sem lehetünk maradéktalanul elégedettek az eredményekkel. Örvendetes tény, hogy az utóbbi két évben végre emelkedett a gimnáziumba jelentkező tanulók száma, ám az alapiskolában végzett tanulók pályaválasztásában továbbra is tapasztalható a nem kívánatos egyoldalú érdeklődés. Ez a megállapítás elsősorban azokra az iskolákra vonatkozik, ahonnan aránytalanul sok tanuló jelentkezik a pedagógiai, közgazdasági, egészségügyi szakközépiskolákba, míg néhány további tanulmányi szakban az elégtelen jelentkezés miatt évről évre szinten leküzdhetetlen akadályokba ütközik a tervezett osztályok megnyitása. Tudatosítanunk kell végre az ilyen felületes hozzáállás veszélyét, az adott lehetőségek ki nem használását. Hasonló problémákkal találkozunk a főiskolai tanulmányokra való jelentkezéskor is. A pályaválasztási tanácsadók, az osztályfőnökök szinte minden évben ugyanazokat a hibákat követik el. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy nem egy iskolában csak nyilvántartják a tanulók nem eléggé határozott érdeklődését, ám a rendelkezésükre álló információkat nem használják eléggé hatékonyan az érdeklődés ésszerű módosítására. Az elmúlt tanévben több iskolában is elkövették azt a súlyos hibát, hogy a pedagógiai fakultásokra jelentkező tanulóknál nem tüntették fel, milyen tagozaton szeretnék folytatni tanulmányaikat, pedig e cikk írója a Csehszlovák Rádió magyar adásában, valamint az Űj Ifjúság hasábjain külön tájékoztatta a pedagógusokat és a középiskolák végzős diákjait arról, hogy az egyes pedagógiai fakultásokon mely approbációs csoportok nyílnak a magyar tagozaton. Ez a tény is bizonyítja, hogy a következetlenség, sőt a felelőtlenség esetenként nem ismer határt; olyan esetek ezek, amelyekből feltétlenül okulni kell, hiszen ilyen hibával határtalanul megnehezítjük a gondjainkra bízott tanulók terveinek valóra váltását. Tagadhatatlan, hogy ebből a szempontból is javítani kell az iskolaigazgatók irányító és ellenőrző tevékenységét; e folyamatban határozottabban kell támaszkodni a legjobb tanítókra, a tantárgybizottságok vezetőire. Az ellenőrzés során szerzett tapasztalatokat nyíltan és őszintén meg kell vitatni a pedagógiai tanácsüléseken és a munkaértekezleteken. Ilyen hozzáállással könnyebben megszüntethető az utóbbi időben egyre szélesebb körben jelentkező egyenlősdi a tanítók jutalmazásában. Ezt a hiányosságot — sajnos — csak úgy értelmezhetjük, hogy az iskola vezetése nem ismeri az egyes tanítók hozzáállását és eredményességét, tehát nem is akar személyesen felelősséget vállalni döntése helyességéért. Le kell viszont szögezni, hogy az iskola vezetése által végzett irányító és ellenőrző munka minősége nemcsak a hospitálások számától függ. A minisztérium által kiadott utasításokban sincs pontosan meghatározva, hogy az iskola igazgatója és helyettese hány órát köteles hospitálni. Ennek ellenére több esetben is előfordul, hogy 4
