Szocialista Nevelés, 1988. szeptember-1989. június (34. évfolyam, 1-10. szám)
1988-10-01 / 2. szám - Ľudovít Kilárnak, az SZSZK iskolaügyi, ifjússági és testnevelési miniszterének a Spišská Nová Ves-i pedagógiai napokon elhangzott beszédéből
tozás közvetlenül érinti a nemzeti bizottságokat is: az eddigi gyakorlattól eltérően sokkal hatékonyabban, és az új igényekkel összhangban sokkal következetesebben, saját hatáskörükben önállóbban kell teljesíteniük az iskolapolitika megvalósításából rájuk háruló feladatokat. Az új feladatok szemszögéből az ifjúságról való gondoskodás terén nem elégedhetnek meg pusztán az iskolai képzés és nevelés hatékonyságának emelésével, de figyelmüket fokozottabb mértékben kell összpontosítaniuk az iskolán kívüli neveléssel kapcsolatos feladatok teljesítésére, a tanulók szabadidejének ésszerű kihasználására. Megítélésük szerint a nemzeti bizottságoknak felelősségteljesen és önkritikusan kell elemezniük eddigi munkájukat és eredményeiket, ki kell jelölniük a kulcsfeladatokat, és azokat saját hatáskörükben operatív módon meg kell oldaniuk. Mindannyiunknak meg kell tanulni újszerűén közeledni az ifjúsághoz. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy regényhősöket állítunk eléjük példaképül; mutassuk meg nekik a valóságos embert, aki pozitív, de negatív tulajdonságokkal is rendelkezik, ám munkájával, egész életével a jóért küzd; saját magunk munkája és élete legyen példakép diákjaink előtt. A kommunista nevelés hatékonyságának fokozása érdekében szakítsunk e nevelés puszta proklamálásával, és változtassuk az ifjúsággal folytatott dialógussá. Emellett azonban nem feledkezhetünk meg arról, hogy a felnövekvő nemzedéket meg kell ismertetni forradalmi hagyományainkkal; a kommunista párt által vezetett dolgozó nép nemzeti és szociális felszabadulásáért vívott harcot kell példaként állítani. Am ha azt akarjuk, hogy az ifjúság harcolni is tudjon az újért, mindazért, ami nálunk és a baráti szocialista országokban történik, olyan kommunista meggyőződéssel kell őket felvérteznünk, melynek gyökerei nemcsak a párt és dolgozó népünk történelmi tapasztalatáig nyúlnak, hanem a párt jelenlegi politikájának helyességéről való szilárd meggyőződésre is támaszkodnak. Olyan meggyőződést kell kialakítani az ifjúságban, melynek birtokában helyesen tudja értékelni mindazt, ami a politikai, gazdasági, kulturális és művészeti életben történik — és nemcsak nálunk, hanem külföldön is. A gyakorlat viszont azt bizonyítja, hogy a nevelésnek ezen a területén még számtalan tartalékkal rendelkezünk. Mintha a pedagógusok nem lennének kellőképpen felkészülve erre a munkára, sőt némelyek mintha nem is akarnának ilyen kérdésekről beszélni a tanulókkal. Am ha azt akarjuk, hogy az ifjúság társadalmunk további szocialista fejlődésének a záloga legyen, következetesen beszélgetni kell velük — és nemcsak a társadalmunk eddigi fejlesztésében elért jó eredményekről, nemcsak a szocializmus előnyeiről és szinte korlátlan lehetőségeiről, hanem azokról a problémákról és hiányosságokról is, melyek a társadalom fejlődésének kísérői. Kötelességünk felkészíteni a fiatalokat arra, hogy objektív módon tudják megkülönböztetni a két antagonisztikus világ- rendszer egymás elleni ideológiai harcának következményeként meglevő problémákat és hiányosságokat azoktól, amelyeknek okait saját hibáinkban, tévedéseinkben, a munkához való felelőtlen viszonyban, a kispolgári és fogyasztói életmódban, a jogtalanul megszerzett előnyökben kell 37
