Szocialista Nevelés, 1988. szeptember-1989. június (34. évfolyam, 1-10. szám)

1988-10-01 / 2. szám - Ľudovít Kilárnak, az SZSZK iskolaügyi, ifjússági és testnevelési miniszterének a Spišská Nová Ves-i pedagógiai napokon elhangzott beszédéből

nyék, valamint a tananyag redukciójával és további intézkedések fokozatos megvalósításával oldjuk meg.

Megkülönböztetett és fokozott figyelmet érdemel a gimnáziumi képzés, különös tekintettel arra, hogy az utóbbi években csökkent ennek az iskolatípusnak a presztízse és a nagyobb városok kivételével a tanulók érdeklődése is a gimnáziumok iránt. Annak ellenére, hogy a gimnáziumi képzés jelenlegi tartalma, az abszolvensek felkészültsége jobban megfelel a társadalmi igényeknek, mint az előzőé, újra meg kell vizsgálnunk ezt a problémakört, főleg abból a szempontból, hogyan biztosíthatunk jobb lehetőségeket az érvényesülésre azoknak a tanulóknak, akik bármilyen okból nem folytatják tanulmányaikat a főiskolán. Szeretném azonban megjegyezni, hogy napjainkban is adottak a feltételek arra, hogy a gimnázium a lehető legeredményesebben készítse fel a tanulókat a főiskolára, de arra is, hogy az érettségi után közvetlenül munkaviszonyba lépjenek.

Eddigi tapasztalataink, de a beérkezett vélemények is azt igazolják, hogy a munkásfiatalok felkészítésére létrehozott új típusú intézmény, a középfokú szakmunkásképző intézet egyenértékű a többi középiskolával, és megfelelő lehetőségeket biztosít a munkásfiatalok műveltségi színvonalának az emeléséhez. Mindezek ellenére a tanulmányi és képzési szakok rendszerének bevezetésével sem sikerült a megfelelő mértékben összehangolni az elméleti és a gyakorlati képzés arányát, fokozni a nevelés hatékonyságát. Nem sikerült teljes mértékben elérni, hogy a pedagógusok szakképzettségének emelése egyben a pedagóguskáderek színvonalának az emelkedését is jelentse. Ez a megállapítás főleg a szakképzést végző mesterekre és a nevelőkre vonatkozik. A tanulmányi és a képzési szakok módosított rendszere, melyet az 1987/88-as tanévtől vezettünk be, választási lehetőség a hároméves képzési szakok alternatív óratervei közül, valamint az a lehetőség, hogy a szaktantárgyak és a szakképzés tantervének húsz százaléka, illetve indokolt esetekben akár a 30 százaléka is a tananyag aktualizálására fordítható az egyes szakágazatok igényeivel összhangban, minden bizonnyal hozzájárulnak a szakmunkásképző intézetekben végzett munka színvonalának az emeléséhez és a termelési szakágazatok jogos igényeinek a jobb kielégítéséhez. Az állami vállalatokról szóló törvény megfelelő kihasználásával nagyobb figyelmet kell szentelni a szakmunkásképző intézetekben folyó oktató-nevelő munka tárgyi feltételeinek a javítására, valamint a szakképzés mesterei és a nevelők munkájával összefüggő szociális kérdések megoldására.

A szakközépiskolákban az oktatás és a nevelés új tartalmának a bevezetésével megfelelő feltételeket biztosítottunk a tanulók további politikai és szakmai fejlődéséhez, a gyakorlatban megkövetelt adaptabilitásuk fokozásához. Társadalmunk szociális és ökonómiai fejlesztése meggyorsításának stratégiájával összhangban napjaink feladatává vált azonban az is, hogy a szakközépiskolák, de a szakmunkásképző intézetek tanulóit is ne csak tájékoztassuk a gazdasági mechanizmus átépítésének a jelentő35