Szocialista Nevelés, 1988. szeptember-1989. június (34. évfolyam, 1-10. szám)

1988-10-01 / 2. szám - Ľudovít Kilárnak, az SZSZK iskolaügyi, ifjússági és testnevelési miniszterének a Spišská Nová Ves-i pedagógiai napokon elhangzott beszédéből

gógiatudománya sem volt képes rugalmasan, megbízhatóan és tudományos megalapozottsággal választ adni a pedagógiai gyakorlatban felmerült számos kérdésre. Nyíltan le kell szögeznünk azt is, hogy a pedagógiai gyakorlatban még mindig jelen van a konzervativizmus, az irányításban és az ellenőrzésben burjánzik az adminisztráció és esetenként a felületesség is. Né’rn úgy tűnik, mintha ebből a tevékenységből hiányozna az ember, hiányozna az emberi munka tartalma és eredményei, mintha a papír, a jelentések, a statisztikai kimutatások fontosabbak lennének a pedagógusnál, a tanító oktató-nevelő munkájánál. Ezekből a szempontokból, de a középiskolások és főiskolások felkészültségi szintje, valamint a tízéves kötelező iskolalátogatás biztosításinak szempontjából is analizálni kell eddigi eredményeinket.

Az alábbiakban tekintsük át lényegileg az eredményeket iskolatípusok szerint, rámutatva a meglevő hiányosságokra és megszüntetésük lehetőségeire is:

Egészében elégedettek lehetünk a gyermekek beiskolázottságával az óvodákban, hiszen napjainkban a 3—5 éves gyermekek 93 százaléka, az 5—6 éveseknek pedig közel 100 százaléka óvodában készül az alapiskola első osztályába való lépésre. Pozitívan értékelhetjük az óvoda nevelési programjának megvalósítását is, főleg a kisebb településeken létesített óvodákban. Ez a megállapítás már csak részben érvényes a nagyobb települések és városok óvodáira, ahol az egyes osztályokba a maximálisan felvehető létszámú gyermeket kell elhelyezni, ami csökkenti a gyermekekkel való egyéni bánásmód elve eredményes megvalósításának a lehetőségét, és ezáltal a nevelőmunka hatékonyságát is. Ezért elengedhetetlenül szükséges, hogy a szocialista szervezetek nagyobb mértékben vegyék ki részüket az óvodák létesítésével és üzemeltetésével járó gondok és feladatok megoldásából, és az együttműködés kiszélesítésével közösen teremtsünk kedvezőbb feltételeket az óvónők munkavégzéséhez; tegyük lehetővé, hogy minden óvodában hatékonyabbá váljék az érzelmi nevelés, hogy az óvónők eredményesebben alkalmazhassák a játékot, a játékos módszereket, hiszen az óvodáskorú gyermekek nevelésében ez a legcélravezetőbb, legtermészetesebb és leginkább járható út. E feladatok mellett külön figyelmet kell fordítanunk a zenei és mozgáskultúrára való nevelés hatékonyságának fokozására, a természetben való egészséges mozgás részarányának a növelésére is.

Az alapiskola alsó tagozatán — a beérkezett vélemények is igazolják — az oktatás és a nevelés új koncepciójának alkalmazása pozitív változásokat eredményezett. Az óvodához hasonlóan azonban ebben az iskolatípusban is nagyobb mértékben kell alkalmazni és érvényesíteni a gyermekekkel való egyéni bánásmód elvét, megértőbben, több érzéssel, szeretettel kell közelíteni a gyermekekhez. Az alapiskolával kapcsolatos bíráló megjegyzések, vélemények főként a felső tagozatra vonatkoznak (a tantervek és tankönyvek igényessége következtében túlterheltek a tanulók, nincs elég idő a tananyag megfelelő mértékű begyakorlására és ismétlésére stb.j. Ezeket a problémákat az óra- és tantervi követelmé34