Szocialista Nevelés, 1988. szeptember-1989. június (34. évfolyam, 1-10. szám)
1988-09-01 / 1. szám - Török Zsuzsanna: A negyedik osztályos Magyar nyelv tankönyv nyelvismereti anyaga
maradt a rokon értelmű és az ellentétes jelentésű melléknév témája. Ezt a témakört a 3. osztályos tankönyv nagyon szépen feldolgozta. Ennek az ismeretanyagnak stilisztikai jelentősége van. A fogalmazásórákon vissza kell utalni a 3. osztályban megszerzett ismétekre, és el kell érni, hogy a rokon- és az ellentétes jelentésű mellékneveket fogalmazásírás közben a tanulók tudatosan alkalmazzák. A szerzők jól feldolgozták a számnév fogalmának megértését biztosító anyagrészt, és ismertetik a számnevek helyesírására vonatkozó tudnivalókat Kár, hogy a keltezés módozatainak bemutatásától eltekintenek. Nagyon korszerű megoldás viszont, hogy utalnak a Magyar helyesírás szabályainak legújabb kiadásában megfogalmazott szabályokra. Csak félő, nem minden negyedik osztályban tanító pedagógus van birtokában ennek a fontos kiadványnak. Mindenképpen ajánlatos megszerezni belőle több példányt is egy- egy osztály számára, hogy segédkönyvként használhassák a tanulók. Nélküle a korszerű anyanyelvi oktatás már az alsó tagozaton is nehezen képzelhető el. Az Oktatási, Ifjúsági és Testnevelési Minisztérium több példányban megvette minden magyar tanítási nyelvű iskola számára. Hasznos újítás, hogy a névmás tárgyalásakor kimaradt a mutató névmás „közeire mutat, távolra mutat”-szerű felosztása. így egyszerűbb, a tízéves gyermek számára áttekinthetőbb a tananyag. A névelő, a névutó és a határozószó tankönyvi feldolgozásában nincs változás. A hangokról, betűkről A tankönyvi feldolgozás lehetővé teszi, hogy a rendelkezésünkre álló órákon új szempontok szerint gyakoroljuk az ismert tananyagot. A tanulókkal meg kell értetni, hogy a beszélőszervek működése során közöttük bonyolult kölcsönhatás áll fenn, együtt vesznek részt a hangképzésben. Először a hangok képzéséhez szükséges beszélő- szervi mozgásokat mutatjuk meg és gyakoroltatjuk, majd a beszédhangok helyes képzését. Ezt követően tudatosítjuk, hogy a beszédhangok minőségét és időtartamát a helyesírás rögzíti. A hangok felosztásával, a magán- és mássalhangzók időtartamának jelölésével tisztában kell lenni. A hangtani ismereteket az operatív alkalmazás szintjén kell a tanulóknak elsajátítaniuk. TÖRÖK ZSUZSANNA, Pedagógiai Kutatóintézet MEGJELENT — Zsolnai József — Zsolnai László: Mi a baj a pedagógiával? Tankönyvkiadó, Bp., 1987. A közismert szerzőpáros nem mindennapi feladatra vállalkozott: a magyar pedagógia elméletének és gyakorlatának probléma- és terápiakatalógusát kívánta felvázolni. A választott módszer is egyedül, álló: a Szókratésztől eredezett, párbeszédes, magyarázó-kifejtő dialógus. Zsolnai József munkássága széles körben ismert, Zsolnai László közgazdász írásai új hangot jelentenek kulturális életünk palettáján. A mű számos vonatkozásban szétfeszítette azokat a kereteket, amelyek között a pedagógiát mint teóriát, illetve mint hétköznapi folyamatot eddig elképzeltük. Fogalmakat kapunk eddig megfoghatatlannak tűnő jelenségek megragadásához, az egymásnak feszülő folyamatok konzisztenssé válnak, a jövőbe tekintve pozitív megoldást remélhetünk, más szóval: a szerzők „kézen fogják az olvasót, és végigvezetik az olykor átláthatatlanul bonyolultnak mu. tatkozó problémákon”. 8
