Szocialista Nevelés, 1988. szeptember-1989. június (34. évfolyam, 1-10. szám)

1988-09-01 / 1. szám - Török Zsuzsanna: A negyedik osztályos Magyar nyelv tankönyv nyelvismereti anyaga

get ad a mondat szerkezetének vizs­gálatára, a tananyag begyakorlására Mivel a 2. és 3. osztályban a szófaji elemzést gyakorolják a tanulók, a 4. osztályban nagy szükség van a mon­dattani szempontok szerinti szöveg­vizsgálatra. Számoljunk vele, hogy lesznek tanulók, akik a szófaji fogal­makról nehezen állnak át a mondatta­ni fogalmak elsajátítására, a mondat­tani elemzésre és az újszerű jelölésre. A tankönyvi példák és feladatok rendszere lehetőséget ad a mondattan gyakorlására, az elemzőképesség fej­lesztésére, a nyelvtani szakkifejezé­sek elsajátítására. A tananyaggal dol­gozva szem előtt kell tartani, hogy az elemzéshez pontos nyelvtani ismere­tek, a terminus technicusok pontos al­kalmazása szükséges. Az alapiskola 4. osztályában a hang­súlyt a mondat fő részeinek: az alany­nak, az igei — illetve a névszói (főné­vi, melléknévi) — állítmánynak a felis­merésére majd megnevezésére kell he­lyezni. A bővítmények közül a tárgy felismerése és megnevezése tantervi követelmény, legtöbbet tehát a tárgy- gyal foglalkozunk. A tanulóknak tisz­tában kell lenniük a tárgy ragjának helyesírásával. A tárgy egy t-je legha­tékonyabban úgy tanítható meg, ha a mondatokon belül a múlt idejű igék helyesírásával konfrontáljuk. A határozók az igei állítmány bővít­ményei. A tankönyv a hely- és időha­tározóval foglalkozik. Az állítmány bővítményeivel is foglalkozunk, mon­datelemzéskor a tanulók felismerik a határozókat, jelölik is, a definíciókat elolvassák, de nem kell megtanulniuk, hiszen ezek az ismeretek gyakorlás révén rögződnek. A feladatok lehetővé teszik a differenciált foglalkozást. Fel­tehetőleg lesznek tanulók, akik képe­sek az új fogalmak elsajátítására a rá- ismerés, esetleg a megnevezés vagy az operatív alkalmazás szintjén. A mondattani rész zárófejezete az egyszerű és összetett mondatot mutat­ja be, szemlélteti a kötőszó és a vesz­sző használatát az összetett mondat tagmondatainak határán. Az összetett mondat nem tantervi követelmény, a felismerés szintjén gyakoroltatjuk. A szó a szókincs, a szótár Ezt a fejezetet szintén a koncentri­kusan — spirálisan bővülő tananyagel­rendezési koncepció szellemében dol­gozták fel a szerzők. A tanulók alig ta­lálkoznak ismeretlen fogalommal. A szótan anyagát a 2. és 3. osztályban már lényegében elsajátították. Az ösz- szetett szavak helyesírásával a negye­dik osztályban foglalkoznak részlete­sebben. A tankönyv feladatai különbö­ző nehézségi csoportokba sorolhatók. A szótani ismeretekkel kapcsolatos tantervi követelményekkel terjedelmi okok miatt nem foglalkozhatunk, az 1984-es tantervben a 73—75. oldalon részletesen megtalálhatók. Ezeket a követelményeket — a félreértések el­kerülendő — a szülőkkel is célszerű is­mertetni még az iskolaév elején. Az igékről kb. 20 órán át tanulnak a tanulók. Ebben az anyagrészben a van. volt, lesz létige és változatai képezik az új fogalmakat. Ezt az anyagrészt azért kellett a tananyagba beiktatni hogy a létigéket már az alsó tagozatos tanulók is be tudják sorolni a szófajok közé. A tankönyvben nincs rá utalás, hogy a van szót a birtoklás jelölésére is felhasználjuk (Neki van testvére Nekem van időm. stb.]. Ha egy-egy ügyesebb tanuló rákérdez, magyarázzuk el, hogy a létigék birtoklást is kifejez­hetnek. A munka lényege az igékről tanultak összegezése, rendszerezése, rögzítése. Tudatosítjuk a múlt idejű igék kétféle jelölési módját, hogy a tanulók az ope­ratív alkalmazás szintjén dolgozhassa­nak a múlt idejű igékkel. A névszókkal kapcsolatos ismereta­nyag feldolgozására kb. 20 óra áll ren­delkezésünkre. A főnév feldolgozásá­ban nincs változás. A melléknevek fel­dolgozása során az új tankönyvből ki­7

Next

/
Thumbnails
Contents