Szocialista Nevelés, 1987. szeptember-1988. június (33. évfolyam, 1-10. szám)

1987-11-01 / 3. szám - Tankó László: Az oktatás és nevelés hatékonyságának elméylítése az irodalomtanításban a CSKP XVII. Kongresszusa után

kumentum megfogalmazott — a kommunista meggyőződésű és erkölcsű, valamint marxista—leninista világnézetű személyiség kialakítása —, úgy gondoljuk, helyeseknek bizonyultak, és nem szorulnak lényegesebb kiigazításra. Az eredményesebb munka érdekében hangsúlyoznunk kell azonban az oktatás és nevelés egységét, a nevelési célok fontosságát, amelyek követésében mintha nem lennénk mindig célratörőek, elég következetesek. Alapjában véve nem végződhet úgy tanítási óra, hogy a pedagógus ne tudná, milyen világnézeti, eszmei, erkölcsi vagy esztétikai célokat követett, mit akart elérni. Eddigi tapasztalataink ugyanis azt bizonyítják, hogy ezek megfogalmazása, kitűzése túlságosan általános és keveset mondó, a pedagógus gyakran megelégszik azzal, ami az irodalmi szövegből, esetleg egyéb műalkotásból szinte önmagától ered, s neki semmit sem kell tennie vagy csak nagyon keveset. Ez pedig a jó eredmények eléréséhez nem elég.

A pedagógusnak minden tanítási órára úgy kell felkészülnie, hogy pontosan tudja, a nevelési feladatok közül melyek fejlesztésére kerül majd sor a tanítási órán és azok közül is melyik fog a konkrét tananyaggal kapcsolatosan előtérbe kerülni. E tekintetben jó segítséget nyújthatnak az új tankönyvekhez készült módszertani kézikönyvek, esetleg egyéb segédkönyvek és módszertani kiadványok, mint például Dancsó Klára: Világnézet és irodalomtanítás, Budapest, Tankönyvkiadó, 1969., Forgács Anna: Komplex esztétikai nevelés a gimnáziumi irodalomtanításban, Bp. Tankönyvkiadó, 1973. Tóth Béla: Olvasóvá nevelés, Bp. Tankönyvkiadó, 1969, Tüskés Tibor: Kortársirodalom a középiskolában, Bp. Tankönyvkiadó, 1970. Várhidi Gyulá- né: Irodalomtanítás a szakközépiskolában, Bp. Tankönyvkiadó, 1973. stb.

Az irodalomtanítás új koncepciójával összefüggő feladatok között már eddig is ott szerepelt a szocialista hazafiságra és a proletár nemzetköziségre, valamint a tudományos világnézetre való nevelés, de ezeket a kongresz- szus után újra át kell gondolnunk, újra kell értékelnünk az e területeken elért eredményeket. Ügy tűnik, e tekintetben jelentős tartalékok vannak még például olyan témaköröknél, mint a kuruc korszak irodalma, az 1948/49-es szabadságharc és forradalom irodalma, valamint korunk szocialista irodalma, mindenütt találunk lehetőséget az igazi, elmélyült haza- fiság bemutatására. A proletár nemzetköziség vonatkozásában pedig jó segítséget nyújthat a tantárgyközi kapcsolatok kiaknázása, különös tekintettel a szlovák, az orosz és más népek haladó irodalmára.

Az irodalomórákon az irodalmi és egyéb művészi alkotások elemzése során különös figyelmet kell fordítani az eszmei-politikai és erkölcsi lehetőségek kiaknázására is. De a pedagógus által megfogalmazott anyagban, pl. előadás, közlés, táblai vázlat, kérdések és feladatok — is lehet eszmei -politikai töltet.

Az oktatási-nevelési folyamatban, ahogyan azt a kongresszusi anyagok is megállapítják, különös figyelmet kell szentelni olyan jellembeli tulajdonságok kialakításának, mint a lelkiismeretesség, becsületesség, kötelességtudás, a kollektívával szemben tanúsított felelősségtudat, valamint az önálló és alkotó munka. De nem kevésbé fontos az ifjúság esztétikai és emocionális nevelése sem. Az irodalomtanítás új koncepciója, amely az egyes fejlődési korszakokra mint komplex egységekre tekint, mindezekre jó lehetőséget nyújt.

Az SZLKP politikai beszámolója az iskolaügyről szólva egyebek között figyelmeztetett a fejlesztés intenzív formáira is, amely egyrészt az oktató-nevelő munka hatékonyságának a növelését, illetve a lehetőségek (órakeret, tananyag) maximális kihasználását jelenti. Más szavakkal: ne a tanítási

68