Szocialista Nevelés, 1987. szeptember-1988. június (33. évfolyam, 1-10. szám)
1987-09-01 / 1. szám - Svecné Vörös Ilona: A nyelvi játékok szerepe az óvodás korú gyermekek beszédfejlődésében / Óvodai nevelés
A nyelvi játékok szerepe az óvodás korú gyermekek beszédfejlődésében Övodalátogatások és a kolléganőkkel folytatott szakmai beszélgetések alkalmával gyakran felmerült a kérdés: Milyen tartalommal töltsék ki a nyelvi nevelési foglalkozások 15—30 perces időtartamát úgy, hogy teljesítsék a programban meghatározott feladatokat, és a foglalkozások módszertanilag megfeleljenek az óvodai ismeretszerzés (tanítás) pedagógiai-pszichológiai követelményeinek. Ezek az életkori sajátosságokból eredő követelmények pedig a játék és a játékosság. A pedagógiai elméletből és sokéves tapasztalataimból kiindulva megállapíthatom, hogy az óvodai beszéd- és nyelvfejlesztés leghatékonyabb eszköze a játék. Ebben az értelemben a játékot mint módszert, helyesebben mint eszközt használjuk fel a gyermekek nyelvi készségeinek fejlesztésére, szimultán a gondolkodás, lelki fejlődés, szocializálódás, szűkebb értelemben a kommunikatív kapcsolatok, általában a gyermek személyiségének fejlesztésére. A nyelvi nevelési célokat figyelembe véve alkalmazzuk az ún. nyelvi játékokat. Ide sorolhatjuk a ritmusjáté- kokat (mondókák, kiolvasók stb.), a hangsúly játékokat, a dramatizációs és párbeszédes játékokat, az énekes játékokat és a szabályhoz kötött játékokat. A gyermek a játékba beleéli magát, szorongás nélkül vesz részt benne, vállalja a reá háruló szerepet, mondja a hozzá tartozó szöveget, tehát gyakorolja a szép beszédet, felkelti kíváncsiságát, csiszolódik kiejtése, gazdagodik szókincse, gondolatközlése világossá és nyelvtanilag megfelelővé válik ,képes lesz összefüggően beszélni. Cikkemben a szabályjátékokkal foglalkozom, amelyek ktilön-külön beilleszthetők a nyelvi nevelési foglalkozásokba, de a gyermekek bármikor játszhatják — érdeklődésük szerint. A szabályjátékok cselekvési és nyelvi logikára épülnek. Néhány követelmény a játék irányításához: A szabályjátékokat az óvónő és a gyerekek játsszák, először az óvónő irányításával, később, amikor már megtanulták, az óvónő szerepét átveheti egy-egy ügyesebb gyermek is. Elsőrendű követelmény, hogy mindenki számára érthető szabályokat kell alkotni, ezek magyarázata és a fogalomhasználat pontos és egyértelmű legyen. Fontos az óvónő minőségileg magas szintű kérdéskultűrája és kifogástalan nyelvi etikettje. Biztosítanunk kell, hogy a gyermek a játékban megőrizze önállóságát akkor is, ha nagy létszámú csoporttal játszunk. Fontos az oldott, derűs légkör biztosítása is. Legyen szabad egy- egy tréfás válaszon nagyokat nevetni. (A játékban könnyen elviseli a gyermek a kudarcot, és az sem árt néha, ha egy túlbuzgó gyermeket társai megleckéztetnek.) A felszólítás, a parancsolás a játékban megengedhetetlen! A megnyilatkozáson sosem egyenes válaszokat, hanem alternatívákat alkalmazunk, vagy fogadunk el, amelyek további gondolkodásra és ennek kifejezésére serkentik a gyermeket. 4
