Szocialista Nevelés, 1987. szeptember-1988. június (33. évfolyam, 1-10. szám)
1987-10-01 / 2. szám - Tömörkény István: A csempész (6. osztály) - Lendvay Tibor / Így tanítom
nyelvi képbe sűrítve: „Ezöket a népeket oktattam ki, a kalickás házban, hogy a fületlen csizmát is föl lehet húzni“ — mondja a komájának. Miután a kontextusban tartalmi, etikai, erkölcsi vizsgálatát befejeztük, térjünk át a formai sajátosságokra. Vizsgáljuk a tanyasi ember beszédmodorát, nyelvezetét! Igaz az a megállapítás, hogy a tartalom meghatározza a formát, ezt esetünkben is tapasztalhatjuk. Az író jól és tudatosan alkalmazza a Szeged környéki tájnyelv elemeit, s ezt a tájszólást adja hősének a szájába is. Az özéssel már találkoztak a tanulók Móra elbeszéléseiben, ezek az árulkodó jelek segítenek behatárolni a történet helyszínét. Itt a térképet is segítségül hívhatjuk. Az utolsó részben az író szerepével foglalkozunk. Bár elemzésünk a műközpontúságot vallja legfőbb szempontjának, most úgy véljük, az íróval kapcsolatos ismeretek sok homályos részletet tisztázhatnak, információkat nyújthatnak az elbeszélés mélyebb megértéséhez. így több szemszögből elemezhetjük az író szerepét. a) Az író nyelve, stílusa — Mint ahogy ezt már Jegenye János beszédéből megállapítottuk, a forma és a tartalom egységben van, az író szinkronban van hősével. Erre jó példa az a humor, mely szinte észrevétlenül jelentkezik Jegenye beszédében és az író leíró módszerében. (A bárány a zsákba került, János mindkettőt a vállára vette . .A juhok közé vonul. ..“ széttekint figyelmesen, hogy látja-e valaki? Mikor látja, hogy senki se látja, nyugodtan fog a munkához stb.) Meghatározza a stílust az a tény is, hogy az író kiválóan ismeri ezt az embertípust, szűkszavúságát (ehuné), világát, a használati tárgyakhoz fűződő viszonyát. Kettejük humora (tulajdonképpen az íróé) végig átszövi a történetet. Mintha az író akaratlanul is átvenné a parasztember derűjét. S ez az együttmosolygás, melyhez akarva-aka- ratlanul az olvasó csatlakozik, mintha a bizalmába avatná mindannyiunkat. b) Az író állásfoglalása a valósággal szemben — az a tény, hogy Jegenye Jánost az író humorral s együttérzően ábrázolja, az, hogy az ő szemszögéből vetíti elénk a történetet, bizonyítja, hogy mellette áll. c) Az író személye — A tanulók másodszor találkoznak vele. Ki volt Tömörkény István, aki úgy ismerte a Szeged környéki parasztokat, hogy Krúdy Tömörkény halálára írt nekrológjában ezt írta: ,,A magyar alföld költője volt, szegedi paraszt volt, de verset érzett, költeményt mondott. Nemzetünk kincse volt, mint régebben meghalt magyar költők, akik elhalványodva, de felejthetetlenül néznek vissza szépséges nemzeti múltunkból; akik a régi Magyarország történetét, érzésvilágát, gondolatföldjét műveikben nekünk hagyományokba tették, hogy sose felejtsük el apáinkat áldani.“ A fentiek után meglepőnek tűnik az a tény, hogy Tömörkény a valóságban sem Tömörkénynek, sem parasztnak nem született, s nem is Szegeden, hanem Cegléden. Édesapja jónevű vendéglős volt (később tönkre ment], és polgári nevén Steingassernek hívták. Az író csak Szegedre költözve ismerte meg hírlapíróként a paraszti világot, ezután lett radikális híve s csaknem kizárólagos ábrázolója e sajátos világnak. Ezek az információk szorosan kapcsolódnak a műhöz, s hozzájárulnak mélyebb megértéséhez, segítenek megismerni az irodalmi mű megszületésének körülményeit. Az órán feltétlenül mutassuk be az író képét! Az elemzés szintéziseként az óra végén megalkotjuk az elbeszélés vázlatát. A cselekmény főbb pontjait a füzetbe is felírhatjuk: 1. Előkészítés — jegenye Jánosnak elfogyott a pénze. 2. Bonyodalom — Bárányt szeretne eladni, de úgy, hogy vámot ne kelljen fizetnie. 3. Kibontakozás — Viszi a kutyát is magával. A város szélén beteszi a zsákba. 4. Tetőpont — Beszélgetés a vámosokkal. 5. Befejezés — Jegenye találkozik a komájával. LENDVAY TIBOR Füleki (Fiľakovo) Alapiskola 56
