Szocialista Nevelés, 1987. szeptember-1988. június (33. évfolyam, 1-10. szám)
1987-10-01 / 2. szám - Tarics Imre: Új koncepció-tanítás-megtanítás-tanulás
hatónak látszó jelenség a tudományágban nem nyit-e új fejezetet (radioaktivitás, félvezetők, számítástechnika stb.]. Az alapiskolák tantervében természetesen ez nem annyira probléma, mint a közép- és főiskolák tantervével kapcsolatban, hogy az egyes tantárgyak anyaga bizonyos tantárgytörténeti szempontok beiktatásával leegyszerűsített, a tanulók életkorának megfelelő, a tudományág rendszerével és szellemével összhangban álló törzsanyagot nyújtson az iskolatípusnak megfelelően. Emellett tekintetbe kell vennünk a íormatív követelményeket, a didaktikai alapelveket, az egyes tantárgyak dialektikus egységbe való kapcsolását (a tantárgyak közötti összefüggések, kapcsolatok feltárását), hogy az alapiskolát végzett tanuló a tudományos világnézet alapjainak birtokában hasznos ismeretekkel rendelkező, szocialista irányultságú és beállítottságú legyen. Az oktatásügyi reform során az új koncepcióval kapcsolatos tananyagszerkesztési, tartalmi, terjedelmi problémákat természetesen csak jelezni szeretném, nem érintve minden kérdést, nem is beszélve a nemzetiségi iskolák számára készített fordításokkal és a rövid idő alatt megírandó specifikus tankönyvekkel összefüggő szerkesztési gondokról. Nyilván további tananyagmódosítást kíván a számítógépek bevezetése — egyelőre a közép-, majd feltehetően az alapiskolákban is —, de mi maradjunk a tankönyv, munkafüzet, segédkönyvek használatánál, tehát a hagyományos eszközöknél. A számítógépről majd kideríti a gyakorlat, mennyiben forma, eszköz, lényeg a pedagógiában. Egy dolog bizonyosnak látszik. A számítógép memóriarendszere sok felesleges adatballaszttól kíméli meg az emberi emlékezetet. Térjünk vissza a tananyag mennyiségi szempontjaira. Az optimális mennyiség megállapítása az individuális különbségek miatt csak megközelítően lehetséges. Mindig lesznek túlterheltek és olyanok is, akik játszva veszik az akadályokat, nem kell teljesítőképességük maximumát nyújtaniuk. Az állandó túlterhelés, mint a túl magas akadály, feladásra késztet, ez szokássá, a nem tanulás szokásává válik, és ennek következménye (ha az osztályban sok ilyen tanuló van) a negatív csoportkonformizmus lehet. Hogyan előzhetnénk meg ezt a jelenséget, hogyan motiválhatnánk a gyengébb képességűeket? Mi az oka annak, hogy a tanulók szemszögéből vannak kedvenc, elhanyagolt vagy éppen kihagyott tantárgyak? A feleletkeresés és a válasz természetesen a teljesség igénye nélkül történik — néha elméleti, de leginkább a gyakorlatban észlelt tapasztalatokra épül. Nem vizsgálhatjuk a motívumok teljes skáláját, csupán néhány meghatározó tényezőre szeretnék rámutatni. ч Az alapiskola alsó tagozatának követelmény- és célrendszere egyértelműen a későbbi önálló tanuláshoz, iskolai munkához, a kollektíva életéhez szükséges szokások, készségek, képességek, jártasságok megszerzésében összegezhető. Milyenek e téren az elért eredményeink? Majdnem általános panasz, hogy a tanulók jelentős része nem sajátítja el az írás, olvasás alapvető készségét azon a szinten, hogy a felső tagozaton átallhassanak az egyre magasabb követelmények teljesítését és egyre nagyobb önállóságot kívánó munkára, munkatempóra. Az alsó tagozatos pedagógusok reagálnak a panaszokra, észrevételekre és az olvasás-írás hibáinak egyénenkénti feltárásával igyekeznek javítani a színvonalat. Mindazonáltal sok a kívánnivaló a tanulók írásának minőségével, tempójával kapcsolatban (sok pedagógus az írás minőségével kapcsolatban „nagyvonalú“, nem követeli 42
