Szocialista Nevelés, 1987. szeptember-1988. június (33. évfolyam, 1-10. szám)
1987-10-01 / 2. szám - Tarics Imre: Új koncepció-tanítás-megtanítás-tanulás
meg a betűformákat, a nagyságot, a kapcsolási módokat, sőt a saját írására sem ügyel]. Fogadjuk el azt az elvet, hogy inkább kevesebbet, de jól. Fokozatosan gyorsítsuk a tempót a tanulók korának megfelelően a minőséget is szem előtt tartva. Az olvasás terén a pedagógus sok esetben nem használja fel a többi óra (pl. szöveges matematikapéldák, természettan, honismeret] olvasás-gyakorlási lehetőségeit, és a „jobb időkihasználás“ érdekében a tanulók helyett inkább saját maga olvassa fel a szövegeket. A kívánt cél érdekében nyilvánvaló, hogy mind az írás, mind az olvasás terén fontos az egyes tanulók hibáinak nyilvántartása, egyénenkénti felszámolása az eddiginél hatékonyabb fokon. (Fogadjunk el egy egyszerű szabályt — írni csak írva, olvasni csak olvasva tanulunk meg.] Sok iskolában megoldatlan az osztályok túl magas létszáma, valamint a mentálisan sérült tanulók átsorolása kiegyenlítő osztályokba vagy jobb esetben kisegítő iskolába. E problémák megoldása egyrészt tervezési, másrészt adminisztratív okok miatt még mindig nehézkes. (Érthetetlen, hogy a kis létszámú osztályokban sem megfelelő a színvonal.] Mindenesetre az alsó tagozatról a felső tagozatra átvitt hiányok nem maradnak következmények nélkül. E fejtegetés alapmotívuma az elsajátítandó tananyag mennyisége. A dilemmát egyelőre a pedagógusnak kell megoldania, akinek tisztán kell látnia az új koncepció fő követelményeit. Az alapiskola felső tagozatának feladatait szintén legjobb az elérendő célok szempontjából megközelíteni. Ahogy az alsó tagozat esetében is csak a legégetőbb, úgy itt is csak az alapvetőnek vélt problémákról lesz szó. Tekintettel azonban a követelmény- rendszer dialektikus egységére, helytelen lenne a többi részfeladatról megfeledkeznünk. Az alsó tagozaton megkövetelt alapkészségeknek és a törzsanyagnak az elmélyítésén túl a felső tagozaton az egyes osztályok tantárgyainak rendszerét, a tantárgyon belüli és a tantárgyak közötti ok- -okozati összefüggéseket — az alapvető nyelvtani szabályok, ezek összehasonlítása a tanult nyelvekben, alapvető fizikai törvények és ezek hatása a kémiában, biológiában, földrajzban stb. — kell felépítenünk, felfedeztetnünk. Ezeknek, valamint a struktúráknak a felismerésével, algoritmusok segítségével kell mérsékelni a felejtést és elősegíteni, kialakítani a rendszeres és önálló tanulás képességét, az önművelésre, állandó önképzésre való törekvést. Ezek megvalósításának alapvető feltétele, hogy e célok elérése ne csak az iskola szándéka legyen, hanem a tanulók aktív tudatos részvételével történjék. Az alapiskola felső tagozatán megváltoznak a motiválás módszerei. A játékos tanulást lassan elfoglalja a tudatos tanulás, a tudatos munkaszervezés. A tananyag mennyisége egyre inkább megkívánja az otthoni tanulást is. Ezen a fokon már nem lenne szabad problémát okoznia az írás olvashatóságának és tempójának, a szöveg olvasásának és megértésének. Sajnos, a tanulók jelentős része a már említett okok miatt ilyen hiányosságokkal lép át az ötödik osztályba. Ehhez járulhat még a tanítás különböző módja, a nem kedvező családi háttér, a megnövekedett mennyiségű és sokfajta tantárgy, tanóra, az elsősorban szervezési lehetőségeket respektáló órarend (pedagógus, autóbusz, bejárás, váltakozó tanítás, étkeztetés...], amelyek növelik az alsó tagozati deficitet. A felső tagozatos pedagógusok nagy részére jellemző a tankönyv teljes anyagának részletes előadása. A számonkérés, az új anyag, az összefoglalás és a begyakorlás ily módon nehezen fér bele 45 percbe. Néha a szünet 43
