Szocialista Nevelés, 1986. szeptember-1987. június (32. évfolyam, 1-10. szám)
1987-05-01 / 9. szám - Tóth Erzsébet: Megjegyzések a gimnázium negyedik osztálya számára készülő fizikakönyvhöz
vetkező bekezdésben. Az első szövegrész 4—7. elemi közlései az új tankönyvben a fénytörést tárgyaló bekezdésben úgyszintén szerepeinek, ezek ugyanis erre a jelenségre, nem pedig a visszaverődésre vonatkoznak. A régi tankönyvből vett szövegrész elemi közléseire a tanuló csak a későbbiek folyamán kap szűkszavú magyarázatot, s például a 8. közlést szinte magyarázat nélkül kénytelen tényként elfogadni. Ezzel szemben az új tankönyv 10., 11., 12. elemi közlése magyarázó jellegű, a 13. a 14. és a 15. közlés pedig az előző ismeretekre hivatkozik, az adott törvény érvényét kiterjeszti minden hullámjelenségre és az egész geometriai optikára, tehát a tanulók szélesebb összefüggésekben elevenítik fel, mélyítik el, illetve rögzítik az ismereteket. Ez a megközelítés nagymértékben hozzájárul a tanulók logikus és alkotó gondolkodásmódjának kialakításához. A fenti részletesebb összehasonlító elemzést példaként mutattuk be, természetesen a két tankönyv teljes szövegének ily módon történő vizsgálata meghaladná egy ismertetés terjedelmét, ezért a továbbiakban az egyes fejezetek vizsgálatakor csak a két tankönyv közti lényegesebb eltérések feltárására szorítkozunk. Az elemzett fejezeteket záró feladatok összehasonlításakor azt tapasztaljuk, hogy az új tankönyvben az alkotó, logikus gondolkodást fejlesztő feladatok kerülnek túlsúlyba. Példaként említhetjük, hogy míg a régi tankönyv bevezette és egyszerű matematikai ismeretekre támaszkodva bebizonyította a fénytörés és fényvisszaverődés törvényét, az új tankönyv a tanulók már meglevő ismereteire hivatkozva ezt a feladatot a tanulókra bízza, így megköveteli a tanítási folyamatban való aktív részvételüket. Az új tankönyv tartalmának ismeretében leszögezhetjük: szerzői nem tévesztették szem elől azt a lényeges feladatot, hogy a tanulók érdeklődését mindenekelőtt fel kell kelteni a tananyag iránt. Motívumot kell keresni, ami arra készteti a tanulót, hogy érdeklődjön az adott anyag iránt, s igyekezzen a felvetett problémát esetleg önállóan megoldani. A készülő tankönyvben található számos problémaszituáció közül illusztrációként kiválaszthatjuk pl. az 1.3. alfejezet első bekezdését: „Bizonyára már megfigyeltétek a folyadékban vagy az üvegben a buborék csillogását. Forró nyári napokon az egyenes úttest beton- vagy aszfaltburkolata távolból (pl. ha autóval haladunk rajta) nedvesnek tűnik. Ezeket a jelenséget és számos további jelenségeket az optikailag sűrűbb közegből optikailag ritkább közegbe behatoló fény törésének tulajdonságaival magyarázhatjuk meg.“ Az alfejezet záró része a teljes visz- szaverődésen alapuló száloptikát ismerteti, tehát összekapcsolja a kifejtett tudományos ismeretet az élettel, elősegítve a tanítás tartalmának poli- technizálását. A készülő tankönyv 2. fejezete az optikai rendszerekkel és az optikai leképezéssel foglalkozik. A régi tankönyvben e fejezet tárgyalására csak később, a fény hullámtermészetét igazoló jelenségek, az interferencia, a fényelhajlás stb. ismertetése után kerül sor. A geometriai vagy sugároptika feldolgozása a két tankönyvben nagyjából megegyezik. A készülő tankönyv pozitívuma, hogy az előző évfolyamok új tankönyveihez hasonlóan az egyes témakörök végén összefoglalás és az alapmennyiségek és összefüggések áttekintése található. A tanulók így rendszerezhetik és rögzíthetik a szerzett új ismereteket, s a későbbiek során is bármikor visszalapozva feleleveníthetik az esetleg elfelejtett legfontosabb összefüggéseket. Az új tankönyv A fény mint hullám fejezetében — a régi tankönyv e té275
