Szocialista Nevelés, 1986. szeptember-1987. június (32. évfolyam, 1-10. szám)
1986-09-01 / 1. szám - Párkány Antal: Elhunyt Polák Imre
ELHUNYT POLÁK IMRE Tudjuk, hogy halandók vagyunk, s az élő mégis perbe száll a halál gondolatával. Nem nyugodhat meg abban, hogy valami hirtelen megszűnik. Polák Imre kollégánk, barátunk, egykori tanítóm, a vidámságot szerető, kedves Imre bácsi közvetlenül a halála előtti napokban az iskolánkban volt, ahol beszélgetés közben — indokolt elégedettséggel — azt is mondta, hogy bizony már a 78. életéve felé halad ... Kiapadhatatlan munkakedve és alkotó vitalitása reméltette velünk, hogy még évekig közöttünk marad. A halál azonban kérlelhetetlen, és ilyennek bizonyult vele szemben is. Hirtelen távozása fájó és megrendítő. Csaknem fél évszázadon át állt a katedrán. Eseménydús életútja során hosszú időre kerültem közvetlen közelébe. így életének, pályájának sok gondját, kétségét, emlékezetes és vidám pillanatait is megismerhettem. Nála, aki töretlenül hitt az emberekben, az oktató-nevelő munka a hivatásnál is többet: életmódot jelentett. Élete utolsó napjáig fáradhatatlanul dolgozott. Minden érdekelte. Olvasott, írt, tanított. Állandóan művelte magát. Közölnivalóját mindig nagy gonddal szerkesztette meg és öntötte formába. Nemzedékek nőttek fel értő irányítása alatt. A különböző korú gyermekeket emberségre, anyanyelvűk szerete- tére, minden ember megbecsülésére nevelte. Az oktató-nevelő munka, szaktudományi és fordítói tevékenysége mellett eredményes szervező és kulturális munkát is végzett. Azok közé tartozott, akik a társadalom fejlődésének beható tanulmányozása és az átélt történelmi eseményekből levont tanulságok alapján jutnak el mindig a valóság, az igazság felismeréséig. Nincs rá lehetőség, hogy felejthetetlen kollégánk egész életművét kimerítően ismertessük, sokoldalú munkásságát behatóan részletezzük, méltassuk, mert ez a rövid visszaemlékezés nem adhatja egy hosszú, gazdag élet összefüggő és teljes képét. Ha egy élet fáklyája kilobban, utána sokáig csak sötétség marad. Ha egy tenniakarás lángjától izzó ember élete kihuny, utána még jobban tudatosítjuk a sötétséget. Ha örökre lehunyta is a szemét, mi, egykori tanítványok, ügyszeretetét követők képzeletben utoljára szembenézünk vele. Végső búcsút veszünk a hozzánk mindig közel álló, odaadó baráttól, kollégától, aki szerette családját, az embereket, az életet, bár az többször is súlyos megpróbáltatások elé állította. Emléke együtt fog élni velünk. Megőrzi őt emlékezetében a Szenei Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium tanári kara, diákjai, sok más iskola tantestülete, az iskolavezetés képviselői, tanítványai, barátok és ismerősök. Tudom, érdemes volt élnie. Ez legyen a vigaszunk a halála miatt érzett bánatunkban. Dr. Párkány Antal 29
