Szocialista Nevelés, 1986. szeptember-1987. június (32. évfolyam, 1-10. szám)
1987-04-01 / 8. szám - Török Matild: Az ellenőrzés és értékelés a középiskolai szlovák nyelvoktatásban
tudják alkalmazni. Hasonlóképpen az önálló szavak elszigetelt elsajátítását sem tekinthetjük az oktatás céljának. A szótárkezelési készség kialakításának nélkülözhetetlen követelménye, hogy a tanulók ismerjék a szó kiejtését, helyesírását, nyelvtani sajátosságait, jelentését és alkalmazását. Tankönyveink is tartalmaznak sok olyan jellegű gyakorlatot, amelyek a szó sokoldalú megismertetésére vonatkoznak, de ezzel nem merítik ki a szókincs elmélyítését, tehát ezzel nem elégedhetünk meg az ellenőrzés során sem. A szavak, lexikai ismeretek leghatásosabb számonkérési módja a szavak összekapcsolása (szókapcsolatokban való használata), a mondatalkotás és a konverzáció. A beszélgetés formájában történő ellenőrzés során a tanulók gyakorolják a szó nyelvtani tulajdonságait, a helyes kiejtést, a hangsúlyt, a hanglejtést, a szó pontos jelentését. Nem zárjuk ki az új lexikai egységek elszigetelt ismeretének ellenőrzését sem, de ilyenkor is előtérbe helyezzük az egynyelvű széman- tizációt és mellőzzük a fordítást. A szövegmegértést sem fordítással ellenőrizzük, hanem kérdésekkel, a tartalom rövid reprodukálásával stb. Ilyen jellegű gyakorlatokat új szlovák nyelvkönyveink is tartalmaznak. A fordítást elsősorban akkor alkalmazzuk, amikor a nyelvtani jelenségeket vagy más eltérő kifejezési formát akarunk összehasonlítani, illetve következtetéseket levonni. Vezessük tanulóinkat a helyes, szép és pontos kifejezésmód elsajátítására; vegyük észre a hibákat, de legyünk megértőén tapintatosak. A helytelen nyelvi kifejezéseket beszédközben ismétléssel, tehát magyarázat nélkül javítsuk ki. Néha elég egy rövid szó, egy tekintet, vagy mozdulat, hogy a tanulót figyelmeztessük az elkövetett hibára. Abban az esetben, ha a tanuló nyelvtani vagy fonetikai gyakorlatot old meg pl. a tankönyvből és hibát követ el, megállítjuk és szükség szerint a nyelvi jelenséget megmagyarázzuk; rávezetjük a tanulót a helyes nyelv- használatra. Ilyenkor bevonjuk a többi tanulót is, meggyőződünk a hiba okáról és a megfelelő elméleti magyarázatot — példákkal kiegészítve — a tanulókkal végeztetjük el. Amint már említettük, az ismeretek alkotó alkalmazásának és ellenőrzésének írásbeli formáját sem mellőzhetjük. Kísérleteink azt mutatják, hogy a beszédkészség fejlesztése miatt pedagógusaink kissé háttérbe szorították az írásbeliség fejlesztését. Ezért főleg az alapiskolában sokkal több gyakorlásra és tudatosításra lesz szükség. A tanulók többféle írásbeli munkát végeznek. írnak a tanítási órán; vázlatot, tollbamondást, iskolai dolgozatot, gyakorlatot oldanak meg, és írják a házi feladatot. Ezeket időnként mind ellenőrizni és értékelni kell. A hibákat mindig gondosan elemezzük, közösen beszéljük meg, és a gyakran visszatérő hiányosságokat sok gyakorlással próbáljuk kiküszöbölni. Az iskolai dolgozatot, de egyéb írásbeli munkát is a lehető legrövidebb idő alatt javítsuk ki és beszéljük meg tanulóinkkal. Ellenkező esetben a tanulók megfeledkeznek munkájukról, lanyhul az érdeklődésük és csökken a bizalmuk tanítójuk iránt. Több középiskolai tanuló írása, sajnos, olvashatatlan, csúnya, rendetlen. Követeljük meg tanulóinktól, hogy írásbeli munkájuk külalakja megfelelő legyen. Azz önálló írásbeli fogalmazásokat (dolgozatokat) egyetlen érdemjeggyel osztályozzuk és vegyük figyelembe a kifejezésmód gazdagságát, a téma megértését, a megfelelő stílust és a nyelvtani ismeretek helyes alkalmazását. A tanuló bármilyen önálló fogalmazás írásakor használhatja a szótárt, illetve a helyesírási szabályzatot. A tollbamondások értékelési kritériumait is a már említett módszertani kézikönyvben közöljük. Az ellenőrzést 245
