Szocialista Nevelés, 1986. szeptember-1987. június (32. évfolyam, 1-10. szám)

1986-09-01 / 1. szám - Bors Éva: A tanulák túlterheltségéről / Figyelő

a kortársainál. Ennek ellenére a szülők többsége úgy véli, hogy saját gyereke a kortársai között átlagon felül közkedvelt. Itt természetesen ellentmondással találkozunk. A szülőknek az a jó, ami a legkedvezőbb (optimális). Elvárásaik vannak, amelyeket a gyerekek többsége nem teljesít éppen azokban a tulajdonságokban, amelyektől az optimális iskolai előmenetel függ.

Meglepetésünkre a tanítók értékelése reálisabb, bár itt is több a rendellenesség. Tehát nemcsak a tanítók azok, akiknek valótlan elvárásaik vannak a gyerekekkel szemben, hanem elsősorban a szülők. A gyermek nem azért kerül stresszhelyzetbe, mert a tanító nem ismerte fel a teljesítőképességét (az idegrendszer fejlettségének függvényében az értelmi képességet), hanem a meg nem értő szülők miatt. Nem boncolgatom a kérdést, hogy a szülők túlzott követelménye az iskolai követelmények következménye-e.

Bizonyos, hogy a szülőknél presztízskérdés, hogy gyermeke eleget tegyen az iskolai követelményeknek.

Említettük, hogy a szülők túlzott elvárása az első zavaró körülmény, bár az iskolát sem oldhatjuk fel a felelősség alól. A különbség csak a követelmény minősége és foka. A probléma viszont az, hogy valóban több szétszórt figyelmű és nyugtalan gyermek érkezik a tanácsadóba. Vagy valóban nyugtalanabb és fegyelmezetlenebb gyerekeink volnának, mint tíz évvel ezelőtt? Ezt a feltevést nem fogadhatjuk el. Amint már említettem, a panaszos viselkedés a kisebb agysérülés kategóriájába tartozik. A tanácsadói megfigyelés eredménye alapján úgy tűnik, hogy a nálunk vizsgált gyerekek között más nincs is, csak encefa- lopatikus (agysérült). Véleményem szerint a mai gyerekeknek sem rosz- szabbak testfelépítésük szempontjából, mint az előző generáció volt.

A túlzott nyugtalanságot, figyelmetlenséget, indulatosságot stb. több tényezővel magyarázom. Elsősorban a társadalmi elvárások túlzottak és aránytalanok a gyermek élettani és idegrendszeri képességeihez mérten. Ez annyit jelent, hogy a klasszikus átlagtól a legapróbb eltérést is észrevesszük. A súlyosabb esetekből van a kevesebb. A jobb érthetőség kedvéért: 30 évvel ezelőtt rendellenesnek véltük a valóban agysérült, illetve betegesen nyugtalan gyerekeket, és tíz évvel ezelőtt már nyugtalannak véltük a gyenge idegrendszerű gyereket. Ma „nyugtalan“ és „figyelmetlen“ tíz gyerekből hat, vagyis akik kicsit eltérnek az optimálistól. Az adott korosztálynak a mértéktelen megterhelése tehát korlátlan lehet. Egyszerűen sokat kívánunk gyermekeinktől. A megterhelés aránytalan lehet a gyermek egyéni jelleméhez is. Nem vagyunk egyformák, és az idegrendszerünk ellenálló képessége sem egyforma. Minél nagyobb a megterhelés, annál több „ellenálló“ gyermek megtörik. Pl. Az AI első osztályába egy évfolyam gyermekei kerülnek. A tantervi követelmény és az osztályozási rend mindenkire egyformán vonatkozik, viszont egy osztályban lévő gyerekek között egy év különbség lehet. Ha az idegrendszer fejlettsége az életkor függvénye, akkor világos, hogy az osztályban a legidősebb gyerek érettebb, mint a legfiatalabb. Ki veszi figyelembe ezt a különbséget? Nem láttam sehol, hogy az osztályban külön csoportban ülnének a július — augusztusban született gyerekek, utána a februártól májusig születettek és végül az előző kalendáriu- mi évben született gyerekek. Pedig logikus lenne.

Állítom, hogy az „eltérések“ legtöbbször a gyermek fejlettségi szakaszának adottságaiból következnek. A kedvezőtlen iskolakezdés veszélyeztetheti az egész iskolai előmenetelt. Ez a korkülönbség egészen a negyedik osztályig érezteti hatását. Figyelembe kell venni az idegrendszer fejlődéskülönbségét a nemek szerint. A fiatalabb fiúgyermekek határozottan a legveszélyeztetettebbek.

A pedagógiai-pszichológiai tanácsadókban ezért ajánlják a szülőknek a beiskolázás későbbi időpontját. A nemzeti bizottságok iskolaügyi szakosztályai viszont behatárolják az iskolakezdést. Tehát bűvös körben keringünk. A helyzet még komorabb képet mutat, ha hozzászámítjuk a különböző csalá26