Szocialista Nevelés, 1986. szeptember-1987. június (32. évfolyam, 1-10. szám)

1986-09-01 / 1. szám - Bors Éva: A tanulák túlterheltségéről / Figyelő

a kortársainál. Ennek ellenére a szü­lők többsége úgy véli, hogy saját gye­reke a kortársai között átlagon felül közkedvelt. Itt természetesen ellent­mondással találkozunk. A szülőknek az a jó, ami a legkedvezőbb (optimá­lis). Elvárásaik vannak, amelyeket a gyerekek többsége nem teljesít éppen azokban a tulajdonságokban, amelyek­től az optimális iskolai előmenetel függ. Meglepetésünkre a tanítók értékelé­se reálisabb, bár itt is több a rendel­lenesség. Tehát nemcsak a tanítók azok, akiknek valótlan elvárásaik vannak a gyerekekkel szemben, hanem elsősor­ban a szülők. A gyermek nem azért kerül stresszhelyzetbe, mert a tanító nem ismerte fel a teljesítőképességét (az idegrendszer fejlettségének függ­vényében az értelmi képességet), ha­nem a meg nem értő szülők miatt. Nem boncolgatom a kérdést, hogy a szülők túlzott követelménye az iskolai követelmények következménye-e. Bizonyos, hogy a szülőknél presz­tízskérdés, hogy gyermeke eleget te­gyen az iskolai követelményeknek. Említettük, hogy a szülők túlzott el­várása az első zavaró körülmény, bár az iskolát sem oldhatjuk fel a felelős­ség alól. A különbség csak a követel­mény minősége és foka. A probléma viszont az, hogy valóban több szét­szórt figyelmű és nyugtalan gyermek érkezik a tanácsadóba. Vagy valóban nyugtalanabb és fegyelmezetlenebb gyerekeink volnának, mint tíz évvel ezelőtt? Ezt a feltevést nem fogadhat­juk el. Amint már említettem, a pa­naszos viselkedés a kisebb agysérülés kategóriájába tartozik. A tanácsadói megfigyelés eredménye alapján úgy tűnik, hogy a nálunk vizsgált gyere­kek között más nincs is, csak encefa- lopatikus (agysérült). Véleményem szerint a mai gyerekeknek sem rosz- szabbak testfelépítésük szempontjából, mint az előző generáció volt. A túlzott nyugtalanságot, figyelmet­lenséget, indulatosságot stb. több té­nyezővel magyarázom. Elsősorban a társadalmi elvárások túlzottak és aránytalanok a gyermek élettani és idegrendszeri képességeihez mérten. Ez annyit jelent, hogy a klasszikus át­lagtól a legapróbb eltérést is észre­vesszük. A súlyosabb esetekből van a kevesebb. A jobb érthetőség kedvéért: 30 évvel ezelőtt rendellenesnek véltük a valóban agysérült, illetve betegesen nyugtalan gyerekeket, és tíz évvel ez­előtt már nyugtalannak véltük a gyen­ge idegrendszerű gyereket. Ma „nyug­talan“ és „figyelmetlen“ tíz gyerekből hat, vagyis akik kicsit eltérnek az op­timálistól. Az adott korosztálynak a mértéktelen megterhelése tehát kor­látlan lehet. Egyszerűen sokat kívá­nunk gyermekeinktől. A megterhelés aránytalan lehet a gyermek egyéni jel­leméhez is. Nem vagyunk egyformák, és az idegrendszerünk ellenálló képes­sége sem egyforma. Minél nagyobb a megterhelés, annál több „ellenálló“ gyermek megtörik. Pl. Az AI első osz­tályába egy évfolyam gyermekei ke­rülnek. A tantervi követelmény és az osztályozási rend mindenkire egyfor­mán vonatkozik, viszont egy osztály­ban lévő gyerekek között egy év kü­lönbség lehet. Ha az idegrendszer fej­lettsége az életkor függvénye, akkor világos, hogy az osztályban a legidő­sebb gyerek érettebb, mint a legfiata­labb. Ki veszi figyelembe ezt a kü­lönbséget? Nem láttam sehol, hogy az osztályban külön csoportban ülnének a július — augusztusban született gye­rekek, utána a februártól májusig szü­letettek és végül az előző kalendáriu- mi évben született gyerekek. Pedig lo­gikus lenne. Állítom, hogy az „eltérések“ leg­többször a gyermek fejlettségi szaka­szának adottságaiból következnek. A kedvezőtlen iskolakezdés veszélyeztet­heti az egész iskolai előmenetelt. Ez a korkülönbség egészen a negyedik osztályig érezteti hatását. Figyelembe kell venni az idegrendszer fejlődés­különbségét a nemek szerint. A fia­talabb fiúgyermekek határozottan a legveszélyeztetettebbek. A pedagógiai-pszichológiai tanács­adókban ezért ajánlják a szülőknek a beiskolázás későbbi időpontját. A nem­zeti bizottságok iskolaügyi szakosztá­lyai viszont behatárolják az iskolakez­dést. Tehát bűvös körben keringünk. A helyzet még komorabb képet mutat, ha hozzászámítjuk a különböző csalá­26

Next

/
Thumbnails
Contents