Szocialista Nevelés, 1986. szeptember-1987. június (32. évfolyam, 1-10. szám)

1986-09-01 / 1. szám - Bors Éva: A tanulák túlterheltségéről / Figyelő

dókban érzelmi hátrányban élő gye­rekeket. Maradjunk a fiúk és a lányok közötti különbségnél. A pedagógusok ugyan felfigyelnek rá, de az iskolai gyakorlatban nincs rá megfelelő meg­oldás. Ma tudjuk, hogy a lányok köz­ponti idegrendszere gyorsabban fejlő­dik, viszont a fiúk agyféltekéje gyor­sabban specializálódik. A lányok gon­dolkodásmódja általánosabb, a fiúké sajátosan jellegzetesebb, miközben a fiúk agyféltekéje előnyben van a lá­nyok jobb agyféltekéjével szemben. Az iskolai munka kezdete mindkét agyfélteke összjátékát követeli, így ki­mondottan a lányok kerülnek előnyös helyzetbe. Ez gyakorlatilag az egész alapiskolai képzés idejéig tart. A vál­tozás szakiskolás és főiskolás koruk­ban történik. Az a tény sem elhanya­golható, hogy a pedagógiai munkát zömmel nők végzik. Ismert dolog, hogy az írás, olvasás tanításában több lelki tényező játszik közre, mint a matematikai oktatás so­rán. Az is ismert tény, hogy a lelki té­nyezők a megfelelően fejlett agymű­ködés adottságai. A különbözeiét nem az inteiligenciakülönbség, a szorga­lom, a családi gondoskodás adja, ha­nem az idegrendszer fejlettségi foka. Ismét nagy szerepe van a gyermek ne­mének. (Speciális tanulási zavarok­kal hétszer több fiú küszködik, mint lány.] Érdekel valakit ez a különb­ség? Sok gyerek ez okból rendszere­sen és hosszú ideig hátrányos. A szü­lőknek a tanácsadás alkalmából a „le­gyengült idegrendszer“ kifejezést mon­dom. Az ideggyógyászoknak — akik­kel együtt végezzük a vizsgálatot — a betegséglistáján ilyen kór nincs, de elfogadják ennek az állapotnak a meg­jelölésére. Tulajdonképpen itt nincs is szó betegségről, csak fejlődési álla­potról. Ezért gyógyjavaslatom a követ­kező: A gyengeséget nem gyógyítani, hanem erősíteni kell! A túlterhelés az idegrendszer állandó gyengítése. Mi­től túlterheltek akkor a gyerekeink? Sok szülő szerint az iskolai feladatok­tól. Véleményem szerint ez csak fél­igazság. Első helyre tenném a moz­gáshiányt. A gyermekkor egész ideje alatt a szabad mozgás és a játék a legkiadósabb idegnyugtató. Nem gon­dolom, hogy gyermekeink az agy ak­tív működésétől fáradtak, hanem az aktív pihenés hiányától. A felnőttek­nél az aktív pihenést propagáljuk, mint korunk találmányát. A gyerme­keknél ennek természetesnek kell len­nie. A gyermekeknek naponta két-há- rom órát kellene szabadon mozogni, de az iskolai követelmények és a szü­lők becsvágya ellenük fordul. Felada­tot kell írni, tanulni kell, ebédre kell várni, szülőkre kell várni, közlekedési eszközre kell várni, a tévé mellett kell ülni stb. Milyen a gyerek hétvégi pi­henője? Milyen az iskolai testnevelés? Mi történik ott a gyerekek aktivizálá­sa érdekében? Milyenek a tanítási órák közti szünetek? A gyerekek és a szülők adatai alapján: van olyan is­kola, ahol a szünet alatt a gyerekek ehetnek és ablakot is nyitnak, de nem ritka eset, amikor a gyerekek a szü­net alatt is benn ülnek az osztályban, vagy a folyosón szédülésig körbe jár­nak, mint a börtönudvaron. Ezért kell a szabad mozgás máskü­lönben egészséges, normális, jól fej­lett gyermekeinknek. Nem agysérül­tek! Ezért van a figyelmetlenség, in­gerlékenység, idegrendszer-gyengeség. Bebizonyította valaki, hogy most többet tudnak gyermekeink, mint mondjuk tizenöt évvel ezelőtt? Nekem nem úgy tűnik, bár nem vagyok kom­petens ennek megítélésére. A viszo­nyítási alap lesz a probléma. Ma már nem elég az átlagon aluli intelligencia. Az igények emelkedtek. Az egész po­puláció ötödé, sőt negyede törvénysze­rűen az iskolai követelmények miatt állandó stresszben él, és ennek vala­hol jelentkezni kell, ha máshol nem, hát a viselkedésben. A vizsgálatok is­métlődő bizonysága alapján a mai is­kola és társadalom követelményei az átlagon felüli intelligenciájú gyere­kekre szabottak. Az átlagos intelligen­ciájú gyerekek a család segítségével és jó egészségi feltételek mellett még helytállnak. Azok a gyerekek, akik egy kicsit az intelligenciaátlag alatt van­nak, már a család gondoskodása mel­lett sem győzik. Az iskolai feladato­kon kívül a szülők értékrend­jük szerint a gyerekekre még kü­lön feladatokat rónak. Különböző 27

Next

/
Thumbnails
Contents