Szocialista Nevelés, 1986. szeptember-1987. június (32. évfolyam, 1-10. szám)

1986-09-01 / 1. szám - Bors Éva: A tanulák túlterheltségéről / Figyelő

A pedagógusok a tanórai értékelés tpl. osztályozás] elhagyásával, az in­direkt, késleltetett értékelés mellett új oldalukról ismerhettek meg sok gyereket. A kiscsoportos foglalkozási keretben sikerélményhez jutottak az iskolai órákon nem szereplő, passzív gyerekek is. Oldódott a visszahúzódó gyerekek szorongása és kiderült, hogy az izgága, órai rendbontók milyen öt­letesek és konstruktívak tudnak len­ni. Ezek az élmények a vállalkozó ked­vű pedagógusokat is meggyőzték az elfogadó attitűd, az indirekt, késlelte­tett értékelés előnyéről A foglalkozási forgatókönyvek nagyban segítették ennek alkalmazását, de a folyamatos konzultációs lehetőséget is értékesnek tartották a csoportvezetők. HADAS KATALIN pszichológus A tanulók túlterheltségéről Zdének Matéjőek, a Prágai Orvostu­dományi Intézet dolgozója egy újság­írónak adott nyilatkozatában mondotta erről a következőket: Nem gondolom, hogy minden gyermek túlterhelt. Meg­ítélésem szerint viszont olyan mennyi­ségben és mértékben vannak túlterhelt gyerekek, hogy ez már nemcsak a pszichológiai tanácsadó vagy egy-két minisztériumi szakosztály dolga, ha­nem társadalmi kérdés, ezért társadal­mi megoldásra vár. Nem tudok számokat és statisztikai adatokat felhozni. Nincs szándékom­ban bizonyítási eljárást indítani. Sze­retnék viszont gondolatokat ébreszteni és véleményalkotásra ösztönözni. Sze­retném, ha megszólalnának azok, akik igennel vagy nemmel vélekednek ,de elsősorban azok, akiknek bizonyíté­kaik vannak a téma ellen vagy mel­lett. A pszichológiai tanácsadószolgálat egy bizonyos rengésmérő (szeizmo­gráf), amely a társadalmi csoportok vagy egyének megrázkódtatásait fel­méri és kivetíti. Tanácsadó szolgála­tom 35 éve alatt nem fordult elő, hogy elsőosztályosok az első félévben ilyen tömegesen jelentkeznének, mint az utolsó három évben. Jelenleg némi enyhülés mutatkozik, de még ma is aggasztó a helyzet. Régebben a negye­dik, előtte pedig az ötödik osztály volt „nehéz” osztály. A mi „rengésmé­rőnk” jelzéseket ad a szétesett csalá­dokból származó gyerekek iskolai tel­jesítményéről is. Kevés a férfi peda­gógus, akiknek a hiánya a serdülőko­rú fiúgyermekek nevelésekor mutatko­zik meg. A lényegre szeretném felhívni a fi­gyelmet. Az utolsó tíz év gyakori pa­nasza a figyelmetlenség, nyugtalanság, fegyelmezetlenség, a tanítást zavaró viselkedés és az agresszivitás. A szülői értekezleteken leggyakrab­ban elhangzott vád a figyelmetlenség (szétszórtság), a nyugtalanság és az önfegyelem hiánya. Ez elsősorban vi­selkedési zavar, ami a gyenge agysé­rülés tünetcsoportjába tartozik. Tüze­tesebb vizsgálat viszont megállapítja, hogy ez helytelen kórismeret. Mielőtt megmagyaráznám, kis kitérőt kell ten­nem. A gyerekek kísérleti vizsgálata so­rán meglepő eredményre jutottunk. A szülők kb. 64 százaléka tartja a saját gyerekét nyugtalannak és figyelmet­lennek. Ez több mint az átlag, tehát a populáció nagyobb része. A szülők 4 százaléka tartja a saját gyerekét fi­gyelmesebbnek és fegyelmezettebbnek 25

Next

/
Thumbnails
Contents