Szocialista Nevelés, 1986. szeptember-1987. június (32. évfolyam, 1-10. szám)

1986-09-01 / 1. szám - Hadas Katalin: Beszélgetés a pályaválasztási érettség fejlesztésének egy lehetőségéről

koztatására, hogy egy hosszú, esős napon ne rosszalkodjon stb.

Mire jók ezek a játékok?

Fokozzák a gyerekek pályák felé fordulását, a pályaválasztási probléma iránti érzékenységet. A képességként felfogott problémaérzékenység nem más, mint az információk elégtelenségének vagy ellentmondásosságának felfedezése. Mégis több egyszerű képességnél, az egész személyiség beállítódása. A kérdezősködésben jártas, kíváncsiságra buzdított gyermeknek nagyobb lesz az igénye arra, hogy hozzájáruljon az őt körülvevő problémák és feladatok meglátásához és megoldásához, produktív legyen, megtalálja a helyét, aktív éleítervet alakítson ki.

A játékos feladatokat mindig véleménycsere és tapasztalatleszűrés követte. A játék közben a gyerekek átélhették, majd tudatosíthatták, ki mihez érez nagyobb kedvet, ki mivel kapcsolatban a legproduktívabb, mihez van érzéke, képessége.

Házi feladatot is kaptak a gyerekek?

Igen is meg nem is. Az érdekes játékok, szerepjátékok önálló tapasztalatgyűjtésre is serkentettek. A csoportfoglalkozásokon felmerült vitatémákat egy-egy kapcsolódó otthoni feladatban szívesen továbbgondolták és tisztázták annak ellenére, hogy azt nem kötelező feladatként végezték. Az otthoni munkákat — jellegüktől függően — „Gyűjtögető“, „töprengő“, „fejtörő“ stb. elnevezésekkel láttuk el. Azt kértük például, hogy gyűjtsenek fényképeket, rajzokat olyan foglalkozású emberekről, akik azt a munkát végzik, amit talán ők is szívesen végeznének felnőttkorukban. Interjúkat is készíthettek szüleik és ismerőseik foglalkozásáról.

A játékok előkészítéséhez is hozzájárulhattak otthoni munkájukkal, pl. egy önismereti „Kicsoda“ játékhoz előre elkészíthették a bemutatkozásukat.

Az elhangzottakon kívül még miben látják a módszer hasznát?

A csoportfoglalkozások lehetőséget adnak arra, hogy a csak felületesen ismert helyzeteket és szerepeket a gyerekek együttesen kipróbálják szerepjátékokban. Ezek egyrészt élmény- szerű tapasztalatokhoz juttaiják, másrészt újabb kérdésekre, megfigyelésekre, próbálkozásokra ösztönözhetik őket a pályákkal, de önmagukkal kapcsolatban is. (A szakkörök pályainformációs funkciója tehát a gyerekek konkrét élményeire épül. A foglalkozásvezető ezek feldolgozását, az eligazodást segíti és előkészít, aktivizál a további tapasztalatgyűjtésre.)

A találkozások során a gyerekek megismerkedhetnek egymás látásmódjával, ötleteivel, gondolataival és rájöhetnek, hogy egy-egy kérdésnek milyen sokféle megközelítése lehetséges. Ebben nagy szerepe van a foglalkozásvezető elfogadó nevelői attitűdjének. A gyerekek saját maguk elfogadottságáról és mások elfogadásáról szerzett élményei együttesen erősítik önbecsülésüket és a mások iránti megbecsülés érzését.

A bizalomteli légkör kedvező lehetőséget teremt a gyerekek öndefiná- ciós igényének a kielégítésére; a látásmódok összevetése, az azonosságok és különbségek felfedezése elősegíti az önismeret tartalmi gazdagodását és realitását. A sokféle megközelítés lehetősége növeli a gyerekek aktivitását, s ezzel önmaguk és mások felfedezésének újabb alkalmai tárulhatnak fel, s ez tanulmányi eredményükre is hat.

A foglalkozások eredményeként a gyerekeknek tehát nemcsak az ismeretei gyarapodhatnak, hanem egész beállítottságuk a rugalmas, kereső-kutató kíváncsiság, a vállalkozó kedv, az öntudatosság és a mások szempontjainak is jobb megértése irányában fejlődhet. S az embernek mindezekre szüksége van pályaválasztási döntéséhez, de a pályamegvalósítási erőfeszítésekhez és a beilleszkedéshez is.

Ez a módszer a pályaválasztás folyamatos előkészítésére alkalmas. Elősegíthetjük vele a gyerekeknek nem kudarcaikból, hanem képességeik felfedezéseiből és kibontakoztatásából kiinduló „pozitív“ döntését.

24