Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)
1985-11-01 / 3. szám - Simon Jánosné: Az ötödik osztályba lépéssel járó nehézségek csökkentése
tanulási légkör, a nevelésben pedig az együttműködő-korlátozó nevelési stílus alkalmazása. Az ötödik osztályban tanító „felsőtagozatos“ pedagógusok a tanév első felében gyakran panaszkodnak, hogy a tanulók többsége nem tudja összpontosítani figyelmét, nem képes hosszabb ideig tartó önálló munkára. Hogy ez a megállapítás helytálló, bizonyítja azoknak az 1—4. osztályban tanító pedagógusoknak a tapasztalata is, akik valamilyen oknál fogva az ötödik osztályban tanítanak. Gyakran mondják: Gyerekek, azt hiszem, a kicsiknél vagyok. E problémát a negyedikben és az ötödikben tanító pedagógusoknak kell megoldaniuk. A negyedikben tanító pedagógus fokozza a figyelem hosszabb ideig tartó összpontosítását igénylő magyarázatot, megfigyeléseket, tanítványaival igyekezzen emelni az önálló írásbeli munkák színvonalát. Az ötödikben tanító pedig „ne tanárkodjon“, tartsa szem előtt e kor jellemzőit, a tanítási órákba több és változatos gyakorlási formát építsen be. Lényeges a motiválás pozitív irányú beállítása: Pl.: Ma szép és könnyű anyagot fogunk megtanulni (közösen); amit ma tanulunk, már majdnem tudjátok; ma ti fogtok tanítani engem (önálló tanulás a könyvből, beszámolás, megbeszélés, kiegészítés). Ne hangozzék el soha a tanítási órán a pedagógus szájából: Figyeljetek, mert ez nagyon nehéz. Az óra számonkérési, gyakorlási vagy ellenőrző része ne legyen „vallatás“. Ha a tanuló nem tud válaszolni kérdésünkre, segítse ki osztálytársa vagy a tanító, de kísérő megjegyzések nélkül. (Ezt a harmadikban tanultad, stb.). A negyedikben tanító pedagógus pedig szoktassa tanulóit arra, hogy feleléskor több tartalmilag összefüggő mondattal számoljanak be. A felsoroltakat összegezve elmondhatjuk: mindkét osztályban fontos, hogy a pedagógus az oktatásban és a nevelésben érzelmileg azonosuljon a gyerekekkel. Ne korlátozza őket mereven, kerülje a gúnyt, az iróniát. A nevelés alaptónusa a megértve együttműködő, fejlesztő pedagógiai magatartás legyen, amely nem a kudarcok elkerülése, hanem a közös eredményre való törekvés. A fejlesztést a tanulók aktuális teljesítményéből kiindulva kíséreljük meg, döntéseinket a gyerekek (bizonyos korlátok között) módosíthatják. A tanító ilyen magatartása, a pozitív pedagógiai klíma nem kelt a tanulóban félelmet, bizonytalanságot, az egyes helyzeteket érthetővé teszi, és növeli a gyermek önbecsülését. A nyelvismeret (nyelvtan) területén előforduló akadályok leküzdése Az akadályok csökkentése vagy teljes felszámolása a negyedikben és az ötödikben minden pedagógus, de túlnyomórészt az anyanyelvet tanító pedagógusok közös feladata. Ismerniük kell a két osztály nyelvtananyagát, az egyes tananyagok terjedelmét és a követelményeket. Ha mindennek birtokában vannak, tudják, mit (melyik tananyagrészt), hogyan, milyen mértékben készítsenek elő, gyakoroljanak be, hogy legyen mire építeni, illetve mit várhatnak, mennyit kell pótolniuk. Hogyan segítheti a negyedik osztályban tanító pedagógus az ötödikbe kerülő tanulót? Mit kellene tennie? A 4. osztályban mondattani, szótani és hangtani ismeretekkel foglalkozunk. Az ötödik osztályban bővítjük a hangtani és mondattani ismereteket. A szótanban foglalkozunk a szó alakjával és jelentésével, a szóelemekkel, a szó szerkezetével és a szóalkotással. A szófajok közül az igéről nyújtunk egészen új ismereteket is. Az anyanyelvi nevelésben a nyelvtani elemzésnek kiemelkedően fontos szerepe van. Az elemzés során a nyelvtani ismereteket tudatosan alkalmaztatjuk 79
