Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)

1985-11-01 / 3. szám - Bertók Imre: A fordítás néhány kontrasztív nyelvészeti kérdése

„Kde máme telocvičňu?“ Vlastiveda, 8. 1.)

„Hol van a tornatermünk?” (Honismeret, 8. I.)

Tömörebben: Hol a tornaterem?

„V našej vlasti máme mnoho krásnych miest...” (Vlastiveda, 95. 1.)

„A mi hazánkban nagyon sok olyan szép hely van ...“ (Honismeret, 95. 1.)

A monotóniát feloldva verbum fini- tummal: A mi hazánkban nagyon sok olyan szép helyet találunk, ismerünk, lelünk stb.

f] Kitesszük a személyes névmásokat ott is, ahol a főnév birtokjelezett. A magyar a nyomatékos birtokos jelzőt személyes névmással fejezi ki. Itt is feleslegesen szaporítjuk a szavakat, mert a személyes névmást csak akkor kell kitenni birtokos jelzőként, amikor nyomatékosan hangsúlyozni kívánjuk a birtokos személyét — különben a birtokszó személy jele (ragja) maga is utal rá:

„Ktoré Jesenné kvety kvitnú v našej školskej záhrade?” (Vlastiveda, 15. 1.)

„Milyen őszi virágok nyílnak a mi iskolakertünkben?“ (Honismeret,

15. 1.)

„Je v obci tvojho bydliska stanica, námestie a zdravotné stredisko?“ (Vlastiveda, 28. 1.)

„Van a ti községetekben állomás, tér és egészségügyi központ?” (Honismeret, 28. 1.)

Ezen a területen nem is vagyunk következetesek, mert pl.:

„V týchto dňoch chodíme na výlety alebo navštevujeme svojich príbuzných a známych.” (Vlastiveda, 42. l.j

„Ilyenkor kirándulásokra járunk, vagy meglátogatjuk rokonainkat és ismerőseinket.“ (Honismeret, 42. 1.)

g) Feloldjuk az igeneveket. A szlovák nyelv talán az orosz írott művelt köznyelv hatására, többször használja a tömörítő igeneveket, amelyeket a magyar iparkodik feloldani vagy mellékmondattal, vagy teljes értékű igével:

„Idealistická filozófia sa v dejinách spravidla spájala s vykorisťovateľskými triedami usilujúcimi sa udržať pomery, ktoré mali vládnúce, privilegované postavenie.” (Občianska náuka, 25. 1.)

„A történelem során az idealista filozofia rendszerint a kizsákmányoló osztályokhoz kapcsolódott. Ezek az osztályok arra törekedtek, hogy megtartsák azokat a viszonyokat, amelyekben uralkodó, kiváltságos helyzetük volt.” (Polgári neveléstan, 25. l.j Preto jedzme často surovú zeleninu, ale dobre umytú.“ (Vlastiveda, 18. 1.)

„Ezért gyakran fogyasszunk nyers zöldséget, de fogyasztás előtt ne feledjük el jól megmosni.” (Honismeret, 18. 1.)

hj Kitesszük az igeneveket ott is, ahol mellőzhetnők őket. Különösképpen érinti ez a létige folyamatos tör- ténésü melléknévi igenevét, a „való“-t, de más igenevekkel is találkozunk:

„Hegel chápal ako ustavičné vznikanie a zanikanie, ako proces postupujúci od nižšieho ku kvalitnému vyššiemu ...“ (Občianska náuka, 37. 1.)

„Hegel szerint a fejlődés állandó keletkezés és megszűnés, a mennyiségi változásoknak a minőségi változásokba való átcsapása .. .” (Polgári neveléstan, 37. 1.)

Vannak viszont esetek, amikor a folyamatos melléknévi igenév kitétele elkerülhetetlen, pl. strach z nezamestnanosti — a munkanélküliségtől való félelem, boj o existenciu — a létért való harc.

Más igenevek fölösleges beiktatása ugyanúgy növeli a szavak számát a mondatban:

„Odmietli jeho idealistické predstavy o svete...” (Občianská náuka, 36.

1.)

„Elutasították a világról alkotott

idealista elképzeléseit...“ (Polgári

neveléstan, 36. 1.)

i) Széles teret engedünk a szabad fordításnak, ami a tansegédletek esetében nem ajánlatos. Néha ugyan indokolt és van rá példa, hogy a szövegösszefüggésből érthető a szöveg, nincs egyáltalán szükség a szószaporításra:

„Listy rastú husto okolo hlúbu. Za - vinujú sa do tvrdej hlávky.“ (Vlastiveda, 16. 1.)

71