Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)
1985-10-01 / 2. szám - Juraj Buša elvtársnak, a Szlovák Szocialista Köztársaság oktatási miniszterének beszédéből
kező turista gondol ezekre az értékekre. Ezzel összefüggésben akaratlanul is felmerül a kérdés, hogyan készítettük fel ezekre a hatásokra a tanítóinkat, nevelőinket és a többi pedagógiai dolgozót akár a közép-, akár a főiskolákon, hogyan segítjük munkájukat a gyakorlatban? A kérdést azért tesszük fel, mert rendszerint az alapiskola utolsó osztálya s a középiskolák tanulóinak egy részénél figyelhető meg a nyugati kultúra, technika és egyáltalán a nyugati életforma előtti hajbókolás. Ilyen körülmények között akkor tudunk nevelői szempontból jól hatni az ifjúságra, ha mindenekelőtt hatékonnyá tesszük minden pedagógiai dolgozó ne* velői munkára való felkészítését, mégpedig már a főiskolán, s később természetesen az egész életükön át tartó folyamatos továbbképzésben. Ebből a munkából energikusabban, rugalmasabban és következetesebben kell eltávo- lítanunk a formalizmust, a frázisok hangoztatását, a tartalom nélküli |szép szavakat és az üres szószaporítást. A tanítónak ismernie kell az igazságot a szocializmusról, a választott út örömeit, de a gondokat is, értenie kell ahhoz, hogy ezeket az ismereteket a gyermekek korához mérten ás vonzó formában, aktivizálva adja át a tanulóknak. A pedagógust alaposan fel kell vértezni a jelenlegi kapitalizmusról szóló információkkal; ismernie kell e társadalmi rend hiányosságait, de azokat a tapasztalatokat is, melyeket céltudatosan átvehetnénk szocialista társadalmunk gyorsabb fejlődése, mindenekelőtt a tudományos-műszaki haladás felgyorsítása érdekében. A tanítók és a többi pedagógiai dolgozó ilyen értelemben vett ideológiai-politikai felkészítésében még jelentős hiányosságok vannak. A szocializmus előnyei propagálásának, továbbá az ifjúság szocialista hazafi- ságra és internacionalizmusra való nevelésének súlypontja az iskolára tevődik át, kevésbé végzi e téren feladatát a család és a további szociális környezet. Eléggé gyakori jelenség, hogy az ifjúság az iskolán kívül a szocializmus nehézségeinek nem objektív kritikájával találkozik, s a kapitalizmus a csodálat tárgya. El kell ismernünk, hogy ez a kapitalizmus és a szocializmus közötti osztályharc kérdéseihez való felületes hozzáállás tükröződése a múlt nevelési gyakorlatában, mely nemcsak nálunk dívik. Az, hogy az iskolai és a családi nevelés nem egységes, a legmarkánsabban az erkölcsi nevelésben, a világnézeti nevelés részterületén mutatkozik meg. Ezért ha a tanulók erkölcsi arculatának formálásából következetesebben akarjuk az iskolai és a családi nevelés közötti különbségeket kiküszöbölni, mindenekelőtt azon kell elgondolkodnunk, mit tettünk épp a családi nevelés befolyásolása, s annak érdekében, hogy küldetése összhangban legyen a társadalmi elvárásokkal. Rögtön az elején el kell ismernünk, hogy a családra gyakorolt hatásunk nem volt mindig céltudatos, rendszeres és egységes. Az iskola és a tanítók e területen nem mindig léptek fel kezdeményezően, gyakran voltak passzívak, nem minden esetben volt világosan megfogalmazott elképzelésük az offenzív nevelői hatások céljairól és eszközeiről. Szükséges, hogy a nemzeti bizottságok és természetesen az iskolák is fejlesszék együttműködésüket a családdal. Komolyan el kell gondolkodni a szülők és iskolabarátok osztályértekezleteinek tartalmán, s meg kell tárgyalni, hogyan lehet a szülőket a közös nevelési célok következetes teljesítése érdekében eredményesebben bekapcsolni a nevelés folyamatába. Az ideológiai-politikai nevelés fontos részterülete a szocialista hazafiságra és a proletár internacionalizmusra való nevelés. Az iskolában folyó erkölcsi nevelés értékelése során szerzett ismeretek arról 41
