Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)

1985-10-01 / 2. szám - Juraj Buša elvtársnak, a Szlovák Szocialista Köztársaság oktatási miniszterének beszédéből

ben és nagyobb gondok nélkül élnek, nem részesültek olyan munkára nevelésben, mint a múltban. Ezenfelül nagyobb hiányosságok mutatkoznak a gyerekek családi nevelésében, mely nincs mindig összhangban a kommunista erkölcsi neve* léé1 elveivel.

■ Az ifjúság nagyobb részétől eltekintve, amelynek erkölcstudata és viselkedése ugyan hagy még némi kívánnivalót, egészében véve azonban egészséges nérnzedékként lép ki az életbe, a fiatalság bizonyos részénél komolyabb nehézségek és hiányosságok mutatkoznak erkölcsi téren, politikai tudatukban és egéisz életmódjukban. Nem hunyhatunk szemet az olyan riasztó jelenségek felett, mint az ifjúság bizonyos csoportjaiban fellelhető nlövekvő mértékű kábítószerélvezés, alkoholizmus, élősködés és bűnözés. Az 1984. évi statisztikai adatok arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a CSSZSZK területén az ifjúság bűnözési részaránya eléri a 15 %-oit, s az SZSZK területén ez a részarány még valamivel magasabb is.

Az ifjúságban él egy természetes vágy a közösség után, mely olykor arra indítja, hogy különféle nem legális klubokba és közösségellenes csoportokba tömörüljön. Itt nyer azután legnagyobb teret az ellenőrizhetetlen alkoholfogyasztás és a nem alkoholalapú toxikománia. Itt jöhet létre annak az ideológiai dezorientációnak a táptalaja, mely nagyon könnyen magához csalogatja a fiatalokat. Mint példát említhetem a hibás irányvonalat követő Punk Rock mozgalmat, amely főként Szlovákia nyugati részeiben terjedt el. Veszélye abban rejlik, hogy a fiatalokat a nyugati életforma csodálatára serkenti, és elégedetlenséget szít ‘szocialista társadalmunk jelenlegi helyzete iránt. Megjegyzem, hogy a közbiztonsági szervek a nemzeti bizottságokkal karöltve csak az 1984- es évben az e mozgalom által megfertőzött fiatalok 119 klubját és 153 csoportját számolták fel.

Ezért helyénvaló, ha épp a pedagógusnapokon mutatunk rá és válaszolunk is néhány égető kérdésre, többek között arra, hogy valóban megfelelően hatunk-e ifjúságunkra az iskolában, az oktató-nevelő folyamatban s az iskolán kívüli tevékenységben? Mit tegyünk a gyermekek szabadidejének kitöltésére azért, hogy ne az utcán nőjenek fel? Milyen módon tegyük hatékonyabbá, jobbá az iskola és a család együttműködését a gyermekek nevelésében?

Az e kérdésekre váró válaszoknál mindenekelőtt az erkölcsi nevelés és annak helyes tartalmi részelemei legfontosabb problémáiból és feladataiból kell kiindulnunk, melyek megoldása oktató-nevelő munkánk teljeis mértékű javítása érdekében elkerülhetetlen és egyben feltétele a hatékonyabb munkának.

A tanulók személyiségalakításában az egyik gyengébb elem mindenekelőtt az ideológiai-politikai nevelés. Ezzel összefüggésben szeretném megemlíteni a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának a Komszo- niol megalakítása 50. évfordulója alkalmából hozott határozata egy részletét. Az ifjúság kommunista nevelésével kapcsolatban hangsúlyozták, hogy az imperializmus a szocialista társadalom ellen vívott ádáz harcban főként az ifjúság ideológiai lefegyverzésére törekszik, szembe akarja állítani az idősebb nemzedékkel, szkeptikus éfs apolitikus magatartásra ösztönzi, az önző, csak az egyéni érdekeket és a fogyasztói szemléletet hangsúlyozó burzsoá erkölcs és életforma csodálatára igyekszik serkenteni a fiatal nemzedéket.

E gondolatok Igazát támasztják alá a mindennapi életből vett tapasztalataink. Köztársaságunk, mely két világ határán fekszik, természeti szépségeiért, műemlékeiért, népünk vendégszerető, szívélyes magatartásáért az idegenforgalom kedvelt helye lett. Jól tudjuk azonban, hogy nem minden Nyugatról ér40