Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)

1985-10-01 / 2. szám - Juraj Buša elvtársnak, a Szlovák Szocialista Köztársaság oktatási miniszterének beszédéből

egysége, ám további fejlesztésének üteme nagymértékben függ az ember nevelésétől. A pedagógusok figyelmének felkeltése az erkölcsi nevelés iránt azért volt a múltban időszerű és a jelenben is az, mivel az iskolaügyünk tartalmi és szervezési átépítése során felmerülő, elvi szempontból fontcis, időigényes és bonyolult feladatok teljesítésekor egyes fontos kérdések nem álltak mindig figyelmünk középpontjában.

Amikor az idei pedagógusnapok fő témájául választottuk az erkölcsi nevelést, teljes mértékben tisztában voltunk e problémakör nehézségeivel és összetettségével. Minden pedagógus jól tudja, hogy sokkal nehezebb kommunista erkölcsiségű és világnézetű embert nevelni, mint megtanítani őt olvasni, írni, felvértezni bizonyos ismeretekkel és tudásanyaggal.

Arról, hogy mi a kommunista erkölcsi nevelés tartalma és célja, már sokat írtak. Engedjék meg nekem ezért, hogy röviden összefoglaljam: a kommunista erkölcsi nevelésnek olyan erkölcsi tulajdonságok kialakítására és fejlesztésére kell törekednie a tanulókban, melyek a szocialista embert jellemzik; ilyen a kollektív szellemű érzés és cselekvés, a szocialista hazafiság, az internacionalista érzelem, álláspont és cselekvés, az embertársainkhoz és a természethez való humanista hozzáállás. A továbbiakban olyan erkölcsi értékeket kell igyekeznünk az ifjúság nevelésében támogatnunk, mint az igazmondás, a beqsüle- tesség, a szerénység stb.

Nem helyes azonban a kommunista erkölcsi nevelésnek csupán egyes összetevőit, elveit, módszereit kiszakítani vagy hangsúlyozni, mivel csakis a feladatokhoz való komplex és rendszerszerű hozzáállás szavatolhatja a valóban hatékony eredményeket.

Ügy vélem, hogy az ifjúság kommunista erkölcsi nevelése helyzetének vizsgálatához akkor közelítünk helyesen, ha megpróbálunk válaszolni néhány alapvető kérdésre: Milyen is tulajdonképpen ifjúságunk? Miben különbözik szülei és azok nemzedékétől, akik nevelik, megítélik és értékelik viselkedését?

A pedagógusok, az egész társadalmunk nagy nyilvánosságának véleménye, továbbá több felmérés és kutatás alapján felelősségünk tudatában elmondhatjuk, hogy a fiatalok zöménél a pozitív tulajdonságok vannak túlsúlyban: fegyelmezetten járnak iskolába, egészében véve jól tanulnak, becsületeden teljesítik feladatukat munkába lépésük után, gyakran érnek el rendkívüli munkasikereket, hősiesen helytállnak a munkában, illemtudóan viselkednek, pozitívan viszonyulnak szocialista rendszerünkhöz. Elkötelezettségüket munkabrigádokban, SZISZ-rendezvényeken, a honvédelmi és sportszövetségekben, továbbá más területeken bizonyítják. Ifjúságunk kritikus szemmel, egészséges elégedetlenséggel néz azokra a hiányosságokra, visszásságokra és igazságtalanságokra, melyekkel olykor szembekerül, fejlett az igazságérzete. Ezzel összefüggésben említsük meg azokat a figyelemreméltó eredményeket, melyeket tanulóink a nemzetközi versenyeken és olimpiákon elértek, akár matematikából, orosz nyelvből, a sportban vagy egyéb területeken. Említsük meg azokat a nagyszerű eredményeket, melyeket a fiatalok a középiskolások szaktevékenységében, az Ifjúsági Fényszóró mozgalom keretében az újítómozgalomban, a termelés fejlesztésében, valamint további társadalmi mozgalmak során elértek.

Az ifjúság tudatában, hozzáállásában, viselkedésében és tetteiben viszont hiányosságok is mutatkoznak, melyek gyökerét főként abban kell keresnünk, hogy a fiataloknak nincsenek tapasztalataik az osztályharcban, melyet apáik és a*yáik nemzedéke vívott, s hogy a jelen feltételei közepette, amikor bőség39