Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)
1985-09-01 / 1. szám - Szeberényi Z. J.: Az idegen nyelvek tanítása / Figyelő
vagyunk tanúi, hogy az emberek nem tudják magyarul elmondani, megírni,'amit vállalnak, amit társadalmi szerepük kíván!“ Több szó esik az idegen nyelvek oktatásának módszertani kérdéseiről. Bárdos Jenő (Nyelvek és elvek 5. sz.), Budai László (Az ide genny elv-oktatás metodikájának tudományos alapjai és státusa, 6. sz.) azt bizonyítják, hogy a nyelvmetodika ma már igen gazdag tapasztalati anyaggal rendelkező, elméleti rendszerezésre képes diszciplína, jóllehet a nyelvoktatás története a módszerek állandó csatájának a történelme, s a tanárképzésben még mindig nincs elegendő tér biztosítva a pszicholingviszti- ka vagy szociolingvisztika elmélyült tanulmányozására, az interdiszciplináris stúdiumokra. Lassúság és bizonytalanság a kísérő jelenségei a nyelvoktatás korszerűsítését célzó tudományos kutatásoknak. Papp Ferenc mutatja be több példán, milyen nehéz végigvinni egy kutatási témát az ötlettől a rendszerbe állásig (5. sz.). Számos metodikai, tartalmi és tananyagbeli kísérlet kifullad, nem a próbálkozók szándékainak az elbizonytalanodása, hanem személyi, tárgyi és főként pénzügyi nehézségek miatt. Lernáth Béláné az 1975 óta folyó pérsi óvodai idegennyelv-oktatás próbálkozásairól számol be (11. szám). A nyelvi foglalkozások a középső csoportban kezdődnek a második félévben, a nagycsoportban folytatódnak. A tematikai összeállításnál az óvodai nevelési programban megfogalmazott anyanyelvi, környezetismeret követelményrendszerre támaszkodtak. A 15—20 perces foglalkozásokat mindig a reggeli gyülekező utáni időpontban tartják. Az orosz nyelvből pl. a következő témákkal ismerkedtek meg a gyermekek: Környezetünk tárgyai, Családunk, Ruházat, A legismertebb növények, állatok. Játékaink, Étkezés — ételek, Közlekedési eszközök, Bemutatkozás, életkor, Lakóhelyünk. A középső és nagycsoportos gyerekek másfél év alatt a fenti tematika alapján mintegy. 200—250 szót, szókapcsolatot sajátítottak el. Képesek az adott tematika keretén belüli beszélgetésre. A gimnáziumi nyelvoktatásról különösen sok írás jelent meg, hiszen a vitaindító adatok meglehetősen lehangolóak. Az összes középiskolás közül csak minden ötödik tanul nyugati nyelveket, s közülük csak minden huszadiknak (!) van esélye, hogy kommunikációképes nyelvtudásra tegyen szert. Meggyes Péter az Angol- tanításunk gondjai c. írásában (6. szám) egyenesen kétségbeejtőnek tartja a vidék idegen nyelvszakosokkal való ellátottságát a fővároshoz képest. Sokan írtak az orosz nyelv oktatási problémáiról is. Dorogi Gy. és Kovács J. a fakultatív orosz nyelvkönyvekről, a tankönyvek szerkezetéről, szókincséről írnak (2. sz.), Illés Éva a tankönyveken kívül a tanszereket is elemzi. Az orosz nyelv nem egyszerűen tantárgy a többi közt. A neveléssel hivatásszerűen foglalkozók számára nyilván egyértelmű, hogy az orosz nyelvkönyvekkel szemben támasztott követelmények is magasabbak. Az orosz nyelvnek nincs Magyarországon oly gazdag múltja, mint más idegen nyelv esetében megfigyelhető, ezért különösen fontos a tapasztalatok felgyorsított gyűjtése és fel- használása a jobbítás szándékával. Major F. a műszaki főiskolai nyelvtanár látóköréből tesz néhány észrevételt az idegen nyelvvel kapcsolatos elemzésekhez és javaslatokhoz. A 4 félévet felölelő, kb. 150 órában folyó főiskolai nyelvoktatás a hallgatók többségének rendkívül gyenge nyelvi előképzettsége miatt nem tud a kívánt mértékben eleget tenni feladatának. A helyzet javulását többek között attól várja, hogy ne csak a gimnáziumi, hanem a szakközépiskolai tanulók egyetemi és főiskolai felvételi pontszámába is számítson be az idegen nyelvi előmenetel. Motiválni, érdekeltekké kell tenni mindenképpen a nyelvtanulás legilletékesebbjeit, magát a tanulót a jobb eredmények elérésében, pozitívan kell hatni a szülők, főként a munkásszülők nyelvtanulással kapcsolatos szemléletére. (Több figyelmet a szakközépiskolai 26
