Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)

1985-09-01 / 1. szám - Mózsi Ferenc: Miért szolmizációs és miért relatív az énektanítás módszere? / Válaszolunk olvasóinknak

Miért szolmizációs és miért relatív az énektanítás módszere?

1. Alsó tagozatos kartársaink leveleiből kiválogattuk az ének-zenére vonatkozó észrevételeket, s az alábbiakban ezekre válaszolunk. A részben módosított tantervben az alapiskola 1—4. osztálya számára, (SPN, Bratislava 1984) ugyanis több „újdonságot“ tartalmaz. Ilyen például, hogy „már nem kell az 1. osztályban a heti egy órát félórában tanítani“ — írja egyik olvasónk. Helyes az észrevétel. Persze, a teljes igazsághoz hozzátartozik az is, hogy „nem kell“, azaz, hogy „lehet“ továbbra is heti két félórában tanítani (ha az órarendben ezt feltüntetjük), ha ez a pedagógusnak az első osztályban jobban megfelel. Felhívjuk az 1—4. osztályban tanító kartársak figyelmét: továbbra is érvényes a dalolással kezdő és végző tanításra vonatkozó javaslat (lásd i. m. 222. o). 2

2. Újszerű a táncos mozgásnevelés,

melynek (a tantervben római III- mal van jelölve) pontosan körülhatárolt célkitűzése és tananyaga — levélírónk szerint — túl időigényes, és .elvonja az időt az énekléstől. Például rögtön az első osztályban a tantervi követelmény ez: sortánc és bújós, páros szökkenő és ugrós, egy- és két- lépéses csárdás, sétáló forgás párban, s ehhez még lassú és gyors mozgás- etűd, valamint játékfűzés is járul...“

Megjegyezzük: a Szocialista Nevelés 1985. februári számában Szakáll Katalin (Pedagógiai Fakultás, Nyitra) Zenei nevelés és mozgás c. írásában az alapiskola alsó tagozatán végzett felmérésekről számolt be. Ezek a tudományos igénnyel szerzett ismeretek nem igazolják levélírónk észrevételét (vö. Szoc. Név. 1984/85 évf. 178

—180. 1.), mely szerint: „a jelenlegi túlzsúfolt osztályban (tornaterem az iskolában nincs) ennek a követelménynek nehéz eleget tenni...“ A problémára még alkalomadtán visszatérünk, de megnyugtatásul idézzük a tantervet: „Az ének- és zenetanítás anyagát elsősorban a tankönyvekben, a módszertani kézikönyvekben és a nevelői segédletekben találja meg a pedagógus. Minden osztályban meg kell tanulni (ti. a tanulónak! megjegyzés M. F.) 15 dalt és 2 népi táncjátékot, felismerni 10 zeneművet“ (i.

m. 222. o.). Ez a követelmény nem túlzott. Illetve: követelmény, tehát úgy kell tanítani, hogy eleget tegyünk az elvárásnak, hogy a tanulók ne csak „megtanulják“, de meg is szeressék ezeket a dalokat, műveket.

3. Egy másik levélírónk terjedelmes levélben fejti ki véleményét a zenei ismeretek és készségfejlesztés (a tantervben római II-vel jelölve) fejezeteiről, s többek között a következő mondatot kifogásolja: „A szó, mi, Iá dallam hangok neve, és elhelyezése a vonalrendszeren, kottakira- kóval a relatív szolmizációs rendszerben“ kiemelés a levélírótól). Úgy véli a levél írója, hogy néhány fogalom a szövegben nem világos. „Mert ugye nem dallamhangokról“ van szó, hanem nyilván a dallam hangjainak relációjáról. Valószínűleg nem a szó, mi, Iá hangok relációjáról, hanem először is a szó, mi relációról, majd a szó, Iá viszonyáról, és ezután következhet a szó, Iá, szó. Majd csak ezután következik a szó, Iá, szó, mi, azaz a dúr hangsor 5., 6., 5., 3. hangjainak relációja, hogy ezzel előkészítsük a Iá pentaton in24