Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)

1985-09-01 / 1. szám - Tankó László: Tapasztalatok a gimnázium 1. osztályában végzett felmérés alapján / Felső fokon

még a prózával kapcsolatban kaptuk, de a versről, a ritmusról általában már nagyon pontatlan volt a megfogalmazás (vagy egyáltalán semmilyen). A ritmusról például ilyen válaszokat olvashattunk: Ha a szótagok a verssorban egyenlők (Dunaszerda- liely — Dun. Streda — Gorkij utca), A ritmus a vers formáját adja meg (Bratislava), A hangsúlyos és hang- súlytalan szótagok váltakozása (Rimaszombat — Rimavská Sobota), de hangsúlyozni szeretném, hogy a válaszadók 85—90 százaléka meg sem próbálkozott a felettek S ahogyan a kérdések némileg súlyosabbá váltak, a feleletek egyre gyengébbek, egyre több a megválaszolatlan kérdések száma. A következőkben ilyen kérdések szerepeltek még: Milyen versről beszélünk akkor, ha a versben a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok váltakoznak? Az ilyen versnek mi az egysége? Milyen versről beszélünk akkor, ha a vers ritmusát rövid. és hosszú szótagok szabályos váltakozása hozza létre? Az ilyen versnek mi az egysége? Nevezzetek meg legalább öt verslábat, és írjátok melléjük jelölésüket! stb. Az eredmény, sajnos, lesújtó. Némi kivételt talán a Bratislavai Alapiskola tanulói képeznek, de azok sem minden esetben.

Az alapiskolát végzett tanulók nagy része még a rímek fajtájával sincs tisztában (bár az irodalomelméleti kérdések közül talán még ezt ismerték a legjobban), de a tiszta rím és az asszonánc közötti különbséget már csak kevesen tudták helyesen meghatározni. A legnehezebb feladatoknak természetesen a szépirodalom kifejezőeszközeire, az alakzatokra és szóképekre vonatkozó kérdések bizonyultak, illetve az, amely szerint mintegy tíz irodalmi műfajmegnevezést kellett a megadott műnemekbe (líra, epika, dráma) besorolni. Volt, aki az elbeszélő költeményt, az eposzt, a mesét, operát, operettet stb. is a líra tárgykörébe sorolta; volt, aki az epigrammát, a tragédiát, a komédiát az epikához és így sorolhatnánk tovább. Legtöbbjük vagy meg sem próbálkozott a feladat megoldásával, vagy csak éppen azokat sorolta be, amelyekről még valamit sejtett.

Ügy gondolom, részletesebben, mélyrehatóbban — egy rövidebb cikk keretén belül — 'nem lehet a tapasztalt eredményekre, de különösen a hiányosságokra rámutatni. Volt, amit a tanulók jobban tudtak, volt, amit kevésbé. Egészében véve azonban azokkal az ismeretekkel, amelyekkel a tanulók az alapiskolából a középiskolába jönnek, nem lehetünk elégedettek. Sok esetben meglepő eltérések mutatkoznak az alapiskolából hozott érdemjegy és a felmérővel szerzett osztályzat között. Egyes-kettes tanulók a felmérők eredményei alapján alig felelnek meg hármas-négyes osztályzatnak. Pedig amit számonkér- tiink, nem más, mint az alapiskola kötelező anyaga. A csehszlovák oktató-nevelő rendszer továbbfejlesztése című dokumentum az anyanyelvi oktatásban is magasabb célokat jelöl meg, s ha mi a felsőbb fokú továbbtanulásban eredményesek akarunk lenni, mindenképpen a tanulók jobb felkészítésére kell törekednünk az alapiskolában is.

Dr. TANKÖ LÁSZLÓ kandidátus Pedagógiai Kutatóintézet

23