Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)
1985-09-01 / 1. szám - Tankó László: Tapasztalatok a gimnázium 1. osztályában végzett felmérés alapján / Felső fokon
két felsorolni: Petőfi Sándor: János vitéz, Rácz Olivér: Puffancs, Göndör és a többiek, Arany János: Toldi, Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig, Gárdonyi Géza: Egri csillagok, Jókai Mór: A kőszívű ember fiai, Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője, Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem, ill. egy mai író müve, szabad választás szerint. A művek értékéről itt nem szükséges szólni. Meg kell azonban említeni, hogy ezeket nem minden tanuló olvasta el hiánytalanul, ami arra enged következtetni, hogy ezek fontosságát nem mindenütt vették elég komolyan. A legtöbb mulasztás Rácz: Puffancs, Göndör és a többiek, Mikszáth: Szent Péter esernyője és Karinthy: Tanár úr kérem című műveinél tapasztalható. Ezek közül is ez elsőt szinte sehol sem olvasták a tanulók. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy talán elég rég nem jelent meg ez az ifjúsági regény, bár az iskolák számára ennek sem kellene gondot jelentenie. Ha ezt pillanatnyilag a tanulók nem is tudják megvásárolni, az iskoláknak e műből már nagyobb példányszámmal kellene rendelkezniük. (Ide kívánkozik továbbá az a megállapítás — és ezt a tanulókkal folytatott beszélgetésekből tudjuk —, hogy a tanulók alig tudják, miért is kell a magyar irodalomnak ezekkel a közismert műveivel, és bátran mondhatjuk, gyöngyszemeivel megismerkedniük, miért szükséges, hogy ezeket teljes egészéten, házi olvasmányként elolvassák, megismerjék. Szükséges lenne tehát, bogy ezt a pedagógusok a tanulóknak már az alapiskolában alaposan és körültekintően megmagyarázzák, hogy e művek megismerésére tudatosan törekedjenek, és ne úgy kezeljék őket, mint kötelező olvasmányokat, mint valami szükséges rosszat. A tanterv által előírt műveken kívül a tanulók a nyári szünidő alatt természetesen számos egyéb művet olvastak saját választásuk, belátásuk szerint, amelyekre az iskolaév alatt természetesen nem volt elég idejük, vagy éppen nem tudták őket megszerezni. És így van jól, így természetes. Megállapíthatjuk azonban, hogy a választott művek között — ha nem is túlsúlyban — az érdemesebb művek mellett elég sok a könnyebb műfajú, az alacsonyabb értékű irodalmi alkotás, holott a pedagógusok jobb irányítása mellett hasznosabb, jelentősebb műveket olvashatnának. Talán azon is érdemes lenne elgondolkodni, és hasznos lehetne, ha a tanulókat legalább a 8. osztály végén megismertetnék azokkal a művekkel, amelyeket a középiskolában kell majd elolvasniuk, nevezetesen az I. osztályban. A felmérés harmadik részterületének kérdései az irodalomelméleti ismeretekre vonatkoztak. Talán említeni sem kell, hogy az irodalomtanítás az olvasó ember számára milyen nagy jelentőségű, mit jelent az irodalmi (és nem csak az irodalmi) művek teljes megértésében és élvezésében. S bár a pedagógusok, a felnőttek ennek tudatában vannak, az iskola mintha sokkal kevesebb figyelmet szentelne ezeknek az elsajátítására, megtanítására. Ugyanis erről tanúskodnak a felmérés tapasztalatai és eredményei is, amelyek a három részterület közül a leggyengébbek. Egy-egy kérdésben arra kértünk választ: hogyan osztjuk fel az irodalmi alkotásokat, s szépirodalmat eredete, a közlés módja (műneme), Ш. külső formája szerint. S ha az eredmény e tekintetben még nem is a legrosszabb, számos kettes, sőt olykor egyes osztályzatú tanuló is megválaszolatlanul hagyta e kérdést. Majd azt kellett röviden megfogalmazni: mi a vers, a próza, ill. a ritmus. Sajnos, a válaszok e tekintetben sem sokkal jobbak. A jobb válaszokat 22
