Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)
1985-09-01 / 1. szám - Szeberényi Z. Judit: A személyiségfejlesztésről
szakaszában is igen erőteljesek. Az érzelmek fiziológiai alapja az agykéregben és a kéreg alatti központokban lejátszódó bonyolult reakciók sora. Mivel a személyiségfejlesztésben az értelem fejlődésének olyan fontos szerep jut, az iskolai nevelés során elsősorban az ún. magasabb rendű érzelmeket fejlesztjük, mert ezek járulnak hozzá az értelem fejlődéséhez. Ilyenek az intellektuális érzelmek, mint a tudásvágy, a kíváncsiság, a megismerés, a szellemi siker öröme stb. Ide sorolhatók az erkölcsi érzelmek (humánus, hazafias érzelmek. közösségszeretet), vagyis az emberekhez való jó viszony kialakítását elősegítő érzelmek, amelyek a tanuló társadalmi beilleszkedését segítik elő. A tevékeny közösségi életben a gyermekek fokozatosan tisztába kezdenek jönni önmagukkal, tagozódnak önmagukra vonatkozó érzelmeik, mint az önbecsülés, elégedettség, becsvágy, szégyen stb. Ugyancsak fontos az esztétikai érzelmek kialakítása és fejlesztése, a szép, az ízléses megkülönböztetése a rúttól, az ízléstelentől. A tanuló érzelemvilágának a fejlesztését még az ösztönösen nevelők is követendő minták adásával kezdik, a problematikus esetekben ezt hangsúlyozottan, programszerűen végezzük. Igen nagy a jelentősége az érzelemgazdag tanító-gyermek kapcsolatnak. A derűs, szeretetteljes légkör nélkülözhetetlen. Ha nem is lehet mindig mosolyogni és egymást szeretni, óvakodjunk az indulatkitörésektől, a kicsinyes hibakereséstől. Ez mindenféle típusú gyermek esetében szem előtt tartandó. A személyiség harmadik pszichikai összetevője az akarati szféra. Minden akarati folyamat magában foglal mind értelmi, mind érzelmi mozzanatokat. Az akaratnak köszönhető, hogy a cselekvés szándékolt tevékenységgé válik. A nevelő feladata itt az alapvető akarati tulajdonságok megteremtése. Elsősorban a kezdeményezésre, aktivitásra, önállóságra, szívósságra és kitartásra nevelésről van szó, nem kevésbé fontos az önellenőrzés, az önuralomra nevelés. Általános szabályok itt az egyértelmű, világos követelés, a rendszeresség, a fokozatosság, a kivételek és a felmentések megakadályozása, a megfelelő értékelés. Az akarat és minden pozitív tulajdonság a nehézségekkel folytatott harcban fejlődik, ezért nem ajánlatos egyetlen gyermeket sem túlzottan óvni a különféle nehézségektől, amikor maga is le tudja őket küzdeni. A személyiségfejlesztésben nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az egyes tanulók szükségletrendszerében milyen típusú szükségletek dominálnak. Mint Bábosik István írja, személyi irányultságról van szó abban az esetben, ha a szükségletrendszerben a saját boldogulás szükséglete, a személyes sikerre és önérvényesítésre törekvés az uralkodó, a kollektív jellegű személyiségirányultság jellemzője, hogy a közösség érdekében végzett munka szerez örömet, a közösségi érdekek a személyi érdek elé kerülnek. A személyi irányultságú tanulóra az jellemző, hogy saját jószántából nem vesz részt a közösség munkájában, közömbös az osztály vagy csoport életének eseményeivel kapcsolatban, ha részt vesz a közös tevékenységben, akkor rendszerint személyes elsőségre, önmaga mutogatására tör, társai sikertelenségéhez ironikusan viszonyul, olykor kárörvendő annak ellenére, hogy a kudarc a közös ügy sikerét akadályozza. Gyakran váltogatja barátait, nem szívesen adja kölcsön saját holmiját, felszerelését, hajlamos a gorombáskodásra, nem tűri a bírálatot, nehezen viseli 18
