Szocialista Nevelés, 1985. szeptember-1986. június (31. évfolyam, 1-10. szám)

1986-01-01 / 5. szám - Ladislav Ďurič: A tanulók alkotókészségének kialakításakor felmerülő pedagógiai-pszichológiai problémák

kel ismerkedjenek meg, s ezáltal készüljenek a valódi, objektív alkotó tevékenységre.

Az alkotókészség [kreativitás) pszichológiája az alkotás folyamatával, az alkotó személyével, a létrehozott értékekkel, az alkotókészség kialakításának pszichológiai szempontjaival és az alkotó tevékenységhez szükséges légkörrel, a megjelelő alkotókészséggel rendelkező tanuló és az osztályközösség közötti kölcsönös viszonnyal foglalkozik.

Nem szükséges senkit meggyőznünk arról, mennyire szükséges tanulóink műszaki alkotókészségének a fejlesztése. Ezt a szükségletet korunk, a tudományos-technikai forradalom követelményei és társadalmunk céljai határozzák meg.

Az 1984. január 27-én megjelent Nedeľná pravda hasábjain Blažej akadémikus, a Bratislavai Műszaki Főiskola rektora arról írt, hogy munkatermelékenység terén a világ legfejlettebb ipari országaiban mért színvonal 50— 75 százalékát érjük el. Termékeink nem érik el az elsőrendű termékek színvonalát. Termelésünkben az első osztályú termékek aránya 11,5—12 százalék, s ezen az arányon lényegesen nem vagyunk képesek javítani. Szükséges, hogy az elismert szakemberektől származó említett adatok arra serkentsenek minket, hogy iskoláinkban még alaposabban foglalkozzunk tanulóink alkotókészsége kialakításával, mivel a további műszaki fejlődés lehetetlen a résztvevők alkotókészségének a fejlesztése nélkül. S minderre már a kisgyermekkortól, elsősorban azonban az iskolába lépéstől kezdve kell ügyelnünk. Tudjuk, hogy az iskolás korú gyermekek alko- és céljai vannak. Minden iskolatípus minden osztályának megvan az előírt tananyaga, normái, amelyeket teljesíteni kell. Tehát bizonyos meghatározott tevékenységről, a pedagógus és a tanuló összehangolt tevékenységéről van szó. E meghatározott alkotó" tevékenység azonban nem vezethet ahhoz, amire A. M. Matyuskin a Problémafelvető helyzetek a gondolkodásban és a tanításban (Problémové situácie v myslení a vo vyučovaní, SPN Bratislava 1973) c. könyvében figyelmeztet. Matyuskin így ír: „Tudjuk, hogy az iskolás korú gyermekek alkotókészsége különösen magas szintű. 5—6 éves korukban már megjelelő szinten beszélik anyanyelvűket, megvannak a gyakorlati tevékenységhez és a környezetünkben lejátszódó események és jelenségek megértéséhez szükséges sokrétű ismereteik. A számtalan „miért” arról tanúskodik, hogy csak a gyermek megismerési vágya megfékezhetetlen.” A továbbiakban így ír: „Előfordul, hogy amikor a gyermek iskolás lesz, mintha elfelejtene gondolkozni. Helyette a pedagógus gondolkodik. Megvilágítja az elsajátításra szánt ismereteket, kérdéseket tesz fel nekik, amelyekre megadja a feleleteket is, megfogalmazza a feladatokat és megmagyarázza, hogyan kell őket megoldani.” (16—17. oldal). A tanulókat ezáltal megfosztjuk azon megismerési szükségleteik kielégítésének a lehetőségétől, amelynek során akadályokat kell leküzdeniük, s közben megfeledkeznek arról, hogy a kényszer és az igyekezet az ember szellemi fejlődésének fő forrásai, hogy az alkotókészség és az ember alkotó gondolkodásának a fejlődését csakis a problémák állandó és folyamatos megoldása biztosítja. A tanulóknak a tanulás folyamán előforduló nehézségek leküzdése, a problémák megoldása a sikerélmény (kellemes érzelmi állapot) forrása, s ugyanez erős motiváló tényező a további problémák megoldásában. Mindez érvényes mind az ember fizikai (testi), mind szellemi (intellektuális) tevékenységére. A problémák megoldásának ilyen értelmezése nagy jelentőségű tanulóink erkölcsi-akarati tulajdon142